My heart says yes but my mother says no

trinaest

Csodás látvány lehettem.

Ahogy Zack hátrafogta a hajamat, csak arra tudtam gondolni, hogy egy szerencsétlen alak vagyok. Most őszintén. 

Hogy tud valaki úgy lezúgni egy kerítésről, hogy aztán egy fa mellett hányva próbálja helyre tenni a belső szerveit? A májam konkrétan a gégémben volt. 

- Most már rohadtul mondd el, mi a francot csináltál- szegezte nekem a kérdést Zack, aztán egy üveg vizet dugott az orrom alá. Nem volt kedvem azon gondolkodni, honnan a büdös fenéből szerezhette, csak beleittam.

- Leestem- nyögtem ki, és zihálva a fa törzsének döntöttem a homlokom.- A kerítésről.

- Mi van?- kiáltott fel dühösen, és a szemem sarkából láttam, ahogyan Nash-re néz, mire a szőke széttárja a kezét.

- Szerintem épp akkor veszekedtünk.

- Öcsém- Zack a hajába túrt, én pedig mély levegőket véve felegyenesedtem.- Egyszer sértődök meg rád, és akkor is majdnem kinyiffansz. 

- Tehát a tanulság: mindig bízunk Beth-ben- elnevettem magam, és próbáltam nem elesni a szédüléstől. Szánalmas vagyok. Te jó isten. 

- Fel kell hívnod a szüleidet- próbálkozott Nash, de felkaptam a fejem.

- Egy frászt! Kell még nekem, hogy elcipeljenek a kórházba. Szó sem lehet róla- ráztam lassan a fejem, és a levegőt kifújva felegyenesedtem.- Az a szerencse, hogy a telefonom nem tört össze. Hál' istennek. 

- Tényleg- értett egyet gúnyosan Zack.- Még jó. 

- Vegyetek nekem kólát- kértem kimerülten, felelevenítve anyáékat, akik, valahányszor hánytam, kólát itattak velem, hogy pótoljam a cukrot a szervezetemből. 

- Rendben- Nash azonnal felállította a biciklijét, mellettem pedig Zack ugyanígy tett.- Te is jössz velünk. 

- Oké- mentem bele, mert egyrészt sem erőm nem volt vitatkozni, sem kedvem, na meg nem szívesen maradtam volna itt csupa ismeretlennel. 

Zack felült az ülésére, én pedig felhuppantam a fekete vázra, mire karjai kalitkájába zárva, elindult velem az úton. Pillanatok múlva Nash beelőzött, én pedig sóhajtva lehunytam a szemem. 

Akkora baromnak éreztem magam, amekkorát estem. Nincs még egy olyan balek, aki egy fa mellett hány, de komolyan. El tudtam képzelni, milyen csábos lehettem. 

Úristen.

 A városba érve Zack lenyomott egy padra, és miközben beszaladt a közeli boltba kóláért, Nash összehúzott szemmel, karba font karral, amolyan "testőr" szerűen állt mellettem. 

- Nash, akár le is ülhetsz- jegyeztem meg, és kezdtem jobban érezni magam, így már nevetni is tudtam. De csak lassan. Szóval nem úgy, hogy hahahahaha, hanem ha--ha----haha------------ha. Köbö. 

- Te csak maradj csendben, Széplány- szólt rám, de másodpercek múlva már mellettem ülve, a fejét oldalra fordítva nézett rám. Szőke haja csak még inkább kiemelte arca markáns vonásait, és arra gondoltam, hogy hasonlít Dylan O'brian-re, profilból.- Meg kellett volna várnom, míg lemászol.

- Jesszus, ne hülyülj- finoman meglöktem a vállát.- Ha ott vagy, ha nem, régóta érett már nekem egy baromi nagy esés. Furcsálltam, hogy vagy fél éve nem volt részem ilyenben.

- Sajnálom- a szemembe nézett, én pedig megsajnáltam, amiért bűntudata van. Nem ő tehetett róla, két lábon járó szerencsétlenség vagyok.

- Nash, ne- megráztam a fejem, és ültemben felé fordultam.- Rohadtul ne kérj bocsánatot. Nem a te hibád, vágod? Velem megesik az ilyesmi: elesek, hányok, aztán jól vagyok, ennyi. 

- Kellemes emlékeid lehetnek- felelte elgondolkodva, mire mindketten felröhögtünk. 

- Na, itt is van- Zack guggolt le elém, amitől kissé megugrottam, mert egyrészt, nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy jó pasik guggolgassanak előttem, és másrészt, mert hirtelen megijesztett. A kezembe nyomta a kólát, én pedig hálás mosollyal felnyitottam, és először csak két kortyot ittam belőle.

- Köszönöm. 

- Ez a legkevesebb- halványan elmosolyodott, és felállva egy puszit nyomott a homlokomra.

Kellene egy pillanat.

Tényleg csak egy kicsi.

Szóval.

Ahogyan az a puha (fáj, olyan puha. És rózsaszín.) szája a homlokomhoz ért, olyan szívdobogás tört rám, hogy szinte rosszabbul voltam, mint mikor levágódtam a kerítésről. Esküszöm. Minden bajom volt, szóval jobbnak láttam inkább inni még egy korty kólát, mielőtt lefordulok a járdára, és a halálom roppant kínos lesz.

Zack leült a másik oldalamra, én pedig tovább iszogattam a kólámat, teljesen azt gondolva, hogy ez volt a mai nap legrosszabb történése.

És amúgy olyan érdekes.

Mert tényleg elhittem.