My heart says yes but my mother says no

cˇetiri

Csendesen lépkedtünk, és hirtelen már csak a lámpák fénye nyújtott társaságot. Zack szintén csendben volt, de elég sokszor nézett rám. Végül megszólalt.

- Na, és hogy hívnak, te vakmerő korlátmászó lány?

Elnevettem magam, és igyekeztem nem ledőlni a korlátról.

- Beth- feleltem.- De nyugodtan hívhatsz vakmerő korlátmászó lánynak. Nekem megfelel.

- És Beth- ugyanakkor néztünk egymásra.- Mizu?

- Próbálok nem leesni- válaszoltam, és igyekeztem nem lefele nézni.

- Miért nem jössz le?- érdeklődött, összevont szemöldökkel. 

- Mert úgyis mindjárt végigérek- fejemmel előre intettem. És valóban, már csak pár méter választott el a biztonságot nyújtó leugrástól. (Igen, jól sejtitek: ezt soha nem mondtam el anyukámnak.)

- Ja. Amúgy. Régóta bandázol Mark-ékkal? 

- Nem mondanám- válaszoltam. Hirtelen megbillentem, így meg kellett állnom egy pillanatra. Zack is megállt, aztán, mikor sikerült megbizonyosodnunk arról, hogy nem fogok lezuhanni, mentünk tovább.- Egyszer csak jóba lettem velük.

- Klassz srácok- hátrapislogott. Ellenálltam a kísértésnek, hogy én is hátranézzek, ugyanis az a halálomat jelentette volna. 

- Igen.

Mikor elérkezett a "leszállópálya", iszonyatosan megkönnyebbültem. Nem haltam meg. Hurrá.

Jó, ez így lehangolónak tűnhet, de akkor tényleg örültem. 

Óvatosan leguggoltam, és oldalra fordultam. Zack ösztönösen feltartotta a karját, én pedig abba kapaszkodva ugrottam le a korlátról. 

- Úristen- szakadt ki belőlem, mire Zack felnevetett.- Soha többet nem megyek fel oda még egyszer. 

- És te rossz vagy?

Meglepett a kérdése. Meglepődve pillantottam rá. Ő szélesen mosolyogva figyelt, és olyan hatást keltett, mint amit az izgi kamaszfilmekben szoktak a rossz fiúk. 

- Hogy érted?

- Hát, tudod. Itt sétálgatsz a korláton...

- Ja, nem. Ez egyszeri eset volt- nevettem el magam. Időközben elindultunk vissza. A többiek végig minket figyeltek, és szinte láttam Soph arcán a nemtetszést. 

Most is kellene egy pillanat. Bocsi.

Igazából, miközben arra gondoltam, hogy "ómájgád,most egy rossz fiúval sétálgatok a hídon, és ez nem tetszik a többieknek" valamiféle borzongás futott végig rajtam. Nem nagyon ismertem olyan igazi rossz fiúkat, így az, hogy most Zack-et megismertem, több szempontból is klassz volt.

Eleinte. 

- És gyakran csinálsz ilyen manővereket?

- Nem mondhatni- a fülem mögé kotortam a hajam, és hálát adtam az égnek, amiért már nem volt olyan meleg, hogy a nyakamhoz tapassza a tincseim. Ámen. 

- Világos- játékosan oldalba bökött. Nevetve hagytam, és közben arra gondoltam, hogy "ácsi. Zack rossz fiú. Nem kéne úgy viselkednie?"- vagy valami hasonlóra. 

Most orron vágnám az akkori önmagam.

Még hogy Zack nem viselkedett úgy, mint egy rossz fiú? Hah.

Na, majd meglátjátok.