My heart says yes but my mother says no

deset

Olyan érzés ez, mikor egyszerűen nem tudod levakarni a vigyort a fejedről. 

Miközben egyre közelebb haladtunk a kis erdőhöz, Zack nem engedte el a kezem. Ami persze nem volt baj.

Mint egyébként kiderült, a kis erdőben van valami régen lebontott ház, amit szögesdrót kerítéssel vettek körbe, elméletileg azért, hogy a felelőtlen fiatalok ne tudjanak bemenni. Viszont úgy tűnt, ez senkit sem akadályozott. 

Mindenki (még a lányok is) fogta magát, megkapaszkodott a kerítés drótos vázán, felhúzta magát, még magasabbra, hogy azért ne szántsa fel a bőrét a teteje, majd nemes egyszerűséggel átugrott rajta, és a szemközti oldalon landolt, a félig kiszáradt fűben.

- Ez nem fog menni- torpantam meg a kerítéstől olyan 3 méterre. Zack visszanézett rám, miközben a kezem még mindig fogta, a háttérben pedig már szinte mindenki átmászott a kerítésen. Egyedül Nash nézett vissza a kerítésről, de Zack csak intett neki, szóval a szőke fiú egy biccentéssel átugrott a kerítésen, és a többiek után szaladt.

Én meg egyedül maradtam Zack-kel. Hű.

Nem kell semmi rosszra gondolni, nyilván nem erőszakolt meg (gondolom, ezt senki sem hitte amúgy), csak megfordult, és még mindig a kezemet fogva a szemembe nézett.

- Mi a baj?

- Be szabad oda menni egyáltalán? Nem magánterület? Úristen, ilyet még nem csináltam- kezdtem totális pánikba esni. Zack elnevette magát, és a másik kezem után nyúlt.

- Vagy fél éve járunk ide a srácokkal. Hidd el, semmi gáz. 

- Ha miattad lesz priuszom, nagyon összeverlek- nevettem el én is magam, mire Zack sértődött fejet vágott, amitől még inkább szembeötlött a tökéletessége. Hiába, ez a srác mindenhogy jól néz ki.

- Gondolod, hogy én azt hagynám?

- Nem igazán érdekelne- ismertem be, ő pedig belebökött az oldalamba, amitől visítva kellett nevetnem, és elszaladtam előle. Ja, nagyon filmes jelenet volt.

- Na, gyere- rám kacsintott, majd felkapaszkodott a drótkerítésre. Csak figyeltem, ahogyan dolgoznak az izmok a kezében, miközben felhúzta magát. Puffanással ért földet, és hátra fordulva rám vigyorgott.- Elkaplak.

Beletörődve a sorsomba, beakasztottam az ujjaim a drót réseibe, és felhúztam magam. Kissé vágta a bőröm, de próbáltam ezzel nem törődni. A cipőm orrát is becsúsztattam az egyik résbe, majd egyre magasabbra húztam magam. 

- Ha őszinte akarok lenni- szólalt meg, a torkát köszörülve Zack.- Jó a kilátás innen.

- Jaj már- mordultam fel, és kétségbeesetten arra gondoltam, hogy "basszus, basszus, basszus, tuti belát a hasamhoz", meg hogy "az istenit, sejtettem, hogy nem előnyös drótkerítés mászáshoz ez a falatnyi gatya". 

Illetve, azért mégsem sejtettem, csak ott fent. 

Készültem a leugráshoz, amikor a drót beleszúrt a bőrömbe, én pedig felszisszentem.

- Mi a tökömet csinálsz?- kérdezte őszintén Zack, majdnem nevetve. Én viszont nem bírtam, felnevettem kérdésén. 

- Beleakadtam a drótba...Ijjj- próbáltam kioperálni a felsőmet, ami kegyetlenül beleragadt abba a rohadt kiálló izéba, de egyszerűen nem jött le.- A kedvenc felsőm. Ne már. 

- Ugorj már, rossz nézni- nevetett végül, és csípőre tett kézzel felnézett rám, azokkal a kék szemeivel. Komolyan, majdnem leborultam a kerítésről, pont úgy, ahogyan tegnap a hídról is majdnem leszédültem.