My heart says yes but my mother says no

dvadeset i dva

Nem volt egyszerű megfűzni anyuékat, had aludjak Zack-nél.

Jó, hát olyan két hónap kellett hozzá, meg az, hogy Zack szinte minden szombaton nálunk ebédeljen, és hivatalosan is hatodik családtaggá váljon. 

Egyrészt örültem, amiért anyuék már konkrétan a fiúknak tekintik, de egy részemet zavarta, hogy ha esetleg már nem járna át hozzánk, mekkora űrt hagy majd maga után. 

Később beigazolódtak a szavaim, de még nem tartunk ott, szóval nyugi.

Szeptember közepe felé járhatott az idő, egy péntek délután Becca-val együtt léptünk ki az iskola ajtaján, és éppen azon röhögtünk, hogy mennyire egyes lesz a matekdolink, amikor az épület előtti padon két ISTENAZÉGBE helyes srácot pillantottunk meg.

Juj, majdnem elfelejtettem mondani. Attól az estétől, mikor Rebecca-t telefonon csaptam szájba, amiért ilyen kis nyuszi, mindkettőnknek über-édes fiúja van, ráadásul a barátnőmék annyira elképesztően édesek, hogy meg kell dögleni. Becca a maga szétszórtságával, és Deryl, aki a legnyugodtabb ember, akit ismerek, háááát, halál. Igazából, ahogy elnéztem, amint Becc a fiújához somfordál, és büszkén megmutatja neki a kezemre rajzolt virágoskertet, amit ő kreált, Deryl pedig nevetve egy puszit nyom a homlokára, rájöttem, hogy amúgy mindig ilyen fiút képzeltem el neki. 

Annyira összeillettek, hogy az már fájt: Becc barna haja, Deryl szőkéje, az a szemüveg a barátnőm orrán, a fiúja fekete szempárja, Becca törékeny alkata, és Deryl, aki körülbelül Cristiano Ronaldo izom-szintjén állt. (Ezt onnan tudom, hogy nyáron mocsok sokszor fürödtünk velük a folyóban.) 

- Namizu- végre elszakítottam a szemem a kis édesekről, és az én édesemre néztem, aki a kócos sötét hajával, szürke széldzsekijével, kék szemeivel és a fekete piercinggel a szája szegletében a lehető legtökéletesebb látványt nyújtotta.

- Annyira jó napom volt- kezdtem bele lelkesen a mesélésbe, Zack pedig a fejét hátravetve nevetett azon, ahogyan azt utánozom, hogyan kosaraztam tesiórán. 

- Mmm, Beth- Rebecca szólított meg, én pedig vidáman fordultam felé. (Igen, megkaptam a napi első csók-adagomat, hehe)- Mi megyünk, rendi?

- Jaj, persze persze- magamhoz rántottam dilis barátnőmet, és nevetve megszorongattuk egymást.- Érezzétek jól magatokat! Ha lehet, ne törd ketté a bowling-golyót.

- Én erre nem vennék mérget- röhögött fel jóízűen Deryl, mire Becca vállon csapta, aztán egymás szemébe nézve elmosolyodtunk. 

- Vigyázz rá- mondtuk egyszerre Becca-val, csakhogy én ezt Deryl-nek címeztem, ő pedig Zack-nek.

- Jaj már, lányok- a két fiú világfájdalmas arccal összenézett, mi pedig hitetlenkedve meredtünk rájuk.

- Komolyan!- szúrósan Deryl-re néztem.- Ha bármi baja esik, lenyeletek veled egy bowling-golyót.

- Te pedig- Becc Zack mellkasára bökött.- Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére. Különben kiszúrom azt a két szép szemed egy kenőkéssel.

Miután a pasijaink amolyan "megijedtem, nem fogok tudni aludni este" fejjel nyugtázták a kirohanásunkat, mi még egyszer megöleltük egymást, és elindult a két pár... két fele. 

- Annyira aranyos filmet találtam- Zack szobájába érve az ágyára vetődtem, és álmodozva bámultam a mennyezetre. 

A szülei nem voltak otthon, pedig Mary-t, az anyukáját nagyon kedvelem, ugyanis az azt követő héten, hogy Zack nálunk vacsorázott, én is elmentem hozzájuk. 

- Rohadtul horrort fogunk nézni- mellém hemperedett, és olyan ellentmondást nem tűrő hangon beszélt, hogy felültem mellette.

- Zack. Ha nem szeretnéd, hogy az első közös éjszakánkon felpofozzalak, akkor kérlek...

- Ne keménykedj már, úgyis azt fogunk nézni.

Körülbelül olyan "most hozzám beszélsz?" fejjel eltátottam a számat, mire Zack kiröhögött, szóval ráugrottam, és próbáltam úgy beleboxolni a vállába, hogy... hát hogy érezze, értitek. Csakhogy egy könnyed mozdulattal maga alá gyűrt, a két csuklómat összeszorította a fejem fölött, és elkezdett csiklandozni, én pedig vihogva sikítottam, hogy hagyjon békén. Oké, ez most úgy tűnik, mintha olyan gyenge lennék, mint egy anorexiás muslinca, de Zack igazából szerintem olyan kigyúrt, hogy fél kézzel képes lenne megemelni. 

- Zack, kérlek neeee!- visítottam, és próbáltam elkerülni, nehogy az oldalamba bökjön, kisebb-nagyobb sikerrel. 

- Namivan- olyan édesen mosolygott, hogy majdnem megzabáltam. Abbahagyta a csikizésemet, és lehajolt, hogy finoman a számra nyomja a száját. Elmosolyodtam, és felemeltem a fejem, hogy végre már hosszasan is megcsókolhasson. 

Már besötétedett, mikor egy tál popcornnal az ölében lehuppant mellém a nappalijuk kanapéjára, én pedig felhúztam a térdeimet, és a vállának dőltem. Zack egy puszit nyomott a fejemre, aztán felkapta a távirányítót, és átkapcsolt a DVD lejátszóra.

- Nem fogok tudni kimenni pisilni, hogyha ezt megnézem- mondtam neki könnyedén, a horrorra célozva, de magamban arra gondoltam, hogy "meg fogok dögleni". 

- Megvárlak majd az ajtó előtt.

- Ez nem nyugtat meg- mormogtam, és akkor elkezdődött a film, először pedig egy sötét házat mutattak, én meg ösztönösen megijedtem.- Jézus Mária. 

- Hosszú lesz ez a film- sóhajtotta Zack, de a hangján hallani lehetett, hogy mosolyog, így oldalra fordítottam a fejem, és egy puszit nyomtam az arcára.

Az első húsz perc után egyébként szörnyen kellett pisilnem, na meg levegőt se kaptam normálisan, ugyanis mindig Zack vállába/hasába/mellkasába temettem az arcom.

Igen kellemes volt.

Utálom a horrort.