10 évvel később
Oldalra nyújtva a kezem az üres ágyneműt éreztem. Csupasz mellkasom elé szorítva a paplant felültem, és ásítás közben a hajamba túrtam. Az este emlékei megmosolyogtattak, ám a szoba valóságos csatatérré válása inkább szánakozóvá változtatta ezt a mosolyt. Leléptem a hideg parkettára, és az egyik lábammal magamhoz húztam a legközelebb lévő alsóneműt- egy fekete boxert.
A takaró alatt felvettem, és felállva egy bő pólót is magamra aggattam, majd a takarót ledobva kimentem a konyhába.
Nekem háttal, a pult előtt állt. Izmai kirajzolódtak félmeztelen vállán, ahogy a rántottát kavargatta, én pedig lábujjhegyen odasettenkedtem mögé, majd átkaroltam a derekát. Meglepetésében felszisszent, és rekedten elnevette magát.
- Azt hittem, még alszol.
- Aludtam is- mormoltam, és felágaskodva egy puszit nyomtam a nyakára, mire fél kézzel maga elé penderített, és megcsókolta az arcom. Mivel láttam, hogy nem igazán figyel rám, felültem a pultra, a boxere pedig kihívóan felcsúszott a combomon.
Az ajkát beharapva elmosolyodott, de azért csak a kezét tette rá a csupasz lábamra. Érintésétől kirázott a hideg, és a bicepszénél fogva magam elé húztam, majd átkulcsoltam a derekát a lábaimmal.
- Nem hagynál? Reggelit csinálok- nézett rám őszinte nevetéssel, én pedig lebiggyesztettem az ajkaimat.
- Rajtam meg a hat számmal nagyobb pólód van- közöltem vele, mire a barna szempár megvillant, de erőt vett magán és hosszú kezével tovább kavargatta a tojásrántottát. Elmosolyodtam, és úgy csináltam, mintha meg lennék rá sértődve- összefontam magam előtt a karjaimat.
Nem sokkal később elzárta a gázt, és finoman megcsipkedte a póló alatt rejtőző csupasz hasamat. Megborzongtam, de azért sem néztem rá. A tenyere feljebb haladt, míg már hüvelykujja a köldökömnél járt, én pedig megelégeltem a várakozást, és a derekánál összekulcsolt lábaimmal közelebb húztam magamhoz, ő meg a hajamba túrva megcsókolt.
Az egyik napbarnított vállába kapaszkodtam, ő pedig a pólója alatt a hátamat simogatta. Picit beleharaptam a szájába, ő felmordult, és egyik ujját belebökte az oldalamba, mire felsikkantottam.
- Ryan!- nevetve meglöktem a vállát, ő viszont visszatapadt a számra, és gyengéden megmarkolta a fenekem. Ezúttal ellöktem magamtól, és mellé leugorva a csempére, a rántotta elé csattogtam.- Milyen lett?
- Szerintem isteni, de hát csak azért, mert én csináltam- villantotta rám az ezer wattos mosolyát, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem, és leszedtem két tányért a polcról, Ryan meg eközben villákat szedett elő.
Az asztalhoz ültünk, és én éppen azon nevettem, hogy miközben fél kézzel egyensúlyozta a serpenyőt, majdnem elhasalt, majd leülve ösztönösen bekapcsoltam a kis tévét, hogy még elcsípjük a híreket.
A képernyőn megjelent Zack Carter, Ryan pedig kissé erőteljesebben rakta a serpenyőt az alátétre. A pulton lévő kis tévéből az első szerelmem beszélt, kar izma átrajzolódott a fekete öltönyén, és éppen a szavazásról dumált- bár a nézők fele nem arra figyelt.
- Befejeznéd?- kérdeztem egyszerűen, miközben szedtem magunknak a reggeliből.- Csak 16 éves voltam.
- Nem az a bajom- leült, és hatalmas szemeivel rám nézett, kócos haja a szemébe hullott.- Hanem hogy mindenhol ott van.
- Bejött neki az élet- őszintén elmosolyodtam, és leharaptam a villámról egy falatot. Komolyan örültem Zack sikerének, és annak, hogy ennyire nagy kutya lett, bár azt, hogy mennyire boldog, sajnos nem tudhattam.
ESTÁS LEYENDO
My heart says yes but my mother says no
Novela JuvenilOlyan átlagos vagyok. Kajak, semmi különleges sincs bennem. Reggelente felkelek, megnézem magam a tükörben, hallatok egy ilyen 'bahhw' hangot, felöltözök, megint az a hang, de rúzsozás közben mindig elnevetem magam. Szóval abszolúte semmi. De milyen...