My heart says yes but my mother says no

dvadeset i sedam

- Nem kéne..- kezdte, de megszorítottam a karját.

- Kérlek.

Úgy éreztem, ha most azonnal nem csinálok valamit, a fájdalom felőröl belülről. Kellemes érzés, tetszett.

Nash felsóhajtott, és még mindig az erdő szélén állva beletúrt a zsebébe, majd kihúzott belőle egy doboz cigit. Égető érzés mardosta a torkomat, pontosan tudtam, hogy anyu nem örülne, ha cigizni látna, de egyszerűen nem bírtam már szótlanul elviselni ezt az egészet.

- Soha többé nem adok egy szálat se- figyelmeztetett finoman, és miközben a kezembe nyomott egy darabot, előhalászta a fekete öngyújtóját is.- Tedd a szádba.

Engedelmesen bekaptam a végét, Nash pedig karcsú ujjaival az elejéhez tartotta a lángot, mire a dohány felperzselődött.

- Szívd meg.

Beszívtam a füstöt, ami először marta a torkomat, és csak akkor tudtam leküzdeni a köhögést, mikor ismét kifújtam. A fejemet elöntötte a nikotin kellemes, azaz ürességet okozó hatása.

Becsuktam a szemeimet, és éreztem, hogy csukott szemhéjam alatt újból összegyűlnek a könnyek. Mikor kinyitva a szemem, újra beleszívtam a cigarettába, a könnyek utat találtak maguknak, és némán gördültek le az arcomon. Nekidőltem egy fának, Nash pedig összekulcsolta kezeit a tarkóján, úgy járkált körülöttem.

Újból szívtam, közben pedig arra gondoltam, milyen ironikus, hogy a lány, virággal a hajában, itt szívja a cigit, a szíve pedig darabokban.

- Azt hittem, elköltöztek.

Nash megállt, és öklével megdörzsölte a kezét, ami elképesztően aranyosan állt neki.

- Zack koleszos lett. Úgy volt, hogy idehozlak, meglátod, elmondja, mi a helyzet, aztán boldogan éltek, míg meg nem haltok, de hát... úgy tűnik, valaki nem így akarja.

- Na, igen- keserűen elmosolyodtam, és mikor már megint megtelt volna a szemem könnyekkel, megint letüdőztem egy adag füstöt. Lepöcköltem a parazsat, majd újból beleszívtam. Éreztem, ahogy ellazítja az immár begörcsölt idegeimet.

- Sajnálom.

- Ne tedd- intettem halványan mosolyogva, ugyanis tényleg nem láttam már értelmét semmiféle sajnálatnak.- Ennek így kellett lennie. Most legalább le tudom már zárni véglegesen.

Én komolyan megpróbáltam megállni, hogy ne nézzek hátra. Esküszöm.

De Jézus atyám, igazán tudhatnám már, hogy amit akarok, az az esetek 99,9%-ban NEM JÖN LÉTRE.

Szóval. Hátranéztem.

- Beth...- Zack állt ott, teljes életnagyságban. Olyan régen láttam már, hogy totálisan elfelejtettem, mennyire hiányzott már- még akkor is, ha borzasztóan gyűlöltem.

Ösztönösen hátraléptem, a kezemben lévő cigit pedig igen zavarónak éreztem. A fejem el is vörösödött volna, ha már nem irtott volna ki belőlem minden érzelmet a sok sírás.

Wow, tényleg nem voltam önmagam.

- Szerintem nem engem keresel- elmosolyodtam, és Nash-re nézve szívtam egyet, majd hátrahajtva a fejem, kifújtam a füstöt. Nash beharapta a száját, és láttam rajta, hogy büszke rám.- Az a lány a kerítés túloldalán van, ha jól tudom.

- Ne csináld már.

- Mit?- a szemébe néztem, és nem kis erőm kellett ahhoz, hogy ne essek össze ott helyben.

- Úgy csinálsz, mintha leszarnád.

- Mert le is szarom.- na, mindjárt ránk szakad az ég.

- Te most kajak cigizel?- kezdte el a kiakadást, én meg felvontam a szemöldököm. Most hogy jön már ő ahhoz, hogy ilyeneket kérdezzen,

- Tudtommal semmi közöd nincs már hozzá- vetettem oda, és épp a számhoz emeltem a csikket, hogy a maradékot is elszívjam, amikor Zack hirtelen mellettem termett, és kicsapta a kezemből.- Hé!

- Ne legyél már hülye- dörrent rám, és el is taposta a még parázsló darabot. Leesett az állam.

- Hát, már ne is haragudj- nem hittem el ezt a srácot.-, de nem én csókolóztam egy idegen lánnyal.

- Az nem úgy volt, ahogy gondolod- intett, és kifürkészhetetlen tekintettel méregetett.

- Akkor meséld már el. Kíváncsi vagyok rá.

- Inkább te mesélj- szegezte nekem mutatóujját.- Mi vett rá, hogy ezt a szart szívd?

- Nem is tudom- széttártam a kezeimet, és azt hittem, helyben felpofozom.- Nem az, hogy a szemem előtt csókolóztál egy lánnyal, neeeeem. Az előbb láttam megdögleni egy csillámpónit, az váltotta ki belőlem ezeket az intenzív érzéseket.

- Lehet, hogy a lelkedet láttad, nem?

- Mekkora tuskó vagy!- elborzadva meredtem Zack-re. Most kinek is áll feljebb? ÉN vagyok mindenért megsértődve, mert ENGEM bántott meg, nem pedig ÉN ŐT. Ő nem árulta el, hogy elköltöznek, és most Ő csókolózott egy idegen csajjal a szemem előtt. ÉN CSAK ÁLDOZAT VAGYOK, semmi oka nincs, hogy sértegessen. Sőt, az inkább nekem lenne.- Nem hiszem el...

Megfordultam, és azzal az elszánt elhatározással indultam meg, hogy akkor most jól faképnél hagyom ezt a barmot, ám Zack ezt a menő filmes jelenetem is tönkre tette. Megragadta a karom, visszarántott, én pedig visszakézből lekevertem neki egy pofont.

Jó, hát nem volt olyan erős, de Zack-et láthatóan meglepte, nekem pedig az eddig kiszáradtnak tűnt könnycsatornáim most megint működésbe léptek. Szabad kezemmel eltakartam az arcom, miközben Zack magához ölelt, én meg telesírtam sötétkék felsőjét.

- Shhhh- nagyon lassan ringatott, miközben a hátamat simogatta, én pedig ösztönösen átkaroltam a vállát.

- Úgy utállak- mondtam neki szaggatottan, ő pedig halkan elnevette magát.- Komolyan nagyon utállak. 

- Tudom.

Szinte láttam, ahogy mosolyog.