My heart says yes but my mother says no

sedamnaest

Utálom azt a lányt. Egy gyökér.

És tudom, hogy most valami iszonyatosan köcsög vagyok, de kajak egy kiállhatatlan ringyó. Fúj.

- Szóval- Candy kidüllesztette a melleit, én pedig a leg"haljmeg"ebb pillantásommal vizslattam.- Zack, ugye?

- Ja- biccentett Zack, de a szeme sarkából a reakciómat figyelte. Hülye majom. Mindjárt őt is a folyóba lököm. 

- Ti most amúgy együtt vagytok?- nem, basszus, csak leellenőrzi, van-e kullancsom. Ostoba liba.

- Aha- válaszolt gyorsan Zack, mielőtt komolyan kimondtam volna, amit gondoltam. Nem tudom, hogyan de mintha tudná, mire gondolok éppen. Ez idegesítő.

- Mióta?- ragyogóan elmosolyodott. Jézus úristen. 

- 18 órája- vont vállat a barátom, és láttam, hogy remekül szórakozik rajtam. Konkrétan a saját levemben főttem.

- Beeth- nyújtotta el a nevem, és megsimította a karomat.- Kicsi Beth. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is lesz barátod.

- Köszi- intettem, amolyan "ez jólesett" stílusban. Bah.

- És ráadásul pont egy ilyen fiúval.. Kész csoda vagytok.

Miközben ott bájolgott, folyamatosan azért imádkoztam, hogy unja meg magát végre, és rohadt gyorsan húzzon el, mert iszonyatosan idegesít. Eddig mindig full lekezelő volt velem, az utcán inkább átesett rajtam, minthogy odajöjjön köszönni. Erre, amint lesz egy pasim (aki ráadásul a legdögösebb ember a világon, és nem, én sem értem, akkor meg mi a frászt keres mellettem, de ebbe most nem akarok belemenni) rögtön azt hiszi, jóban vagyunk. Oda ne rohanjak.

- Na, Candy- Zack összekulcsolta az ujjaimat, amikor láthatta, hogy a totális idegösszeroppanás keskeny határán tántorgok, én pedig ennél hálásabb akkor sem lehettem volna, ha megtalálja az AIDS ellenszerét.- Örülök, hogy megismertelek, egy élmény volt.

- Máris mentek?- biggyesztette le csodás ajkait, és félredobta a haját.- Pedig olyan jól elbeszélgettünk.

- Hát, ja, csak Beth-el még mennünk kell valahova, aztán nem akarjuk rabolni az idődet- Zack finoman megszorította a kezem, miközben olyan szívdöglesztő mosolyt villantott az UNOKATESÓMRA (!!!), hogy ÉN haltam meg majdnem.- Szia, Candy!

- Sziasztok!- integetett kábultan, Zack pedig elvonszolt onnét.

Mikor befordultunk egy domb mögé, olyan hangosat sóhajtottam, hogy Zack elnevette magát, én pedig oldalról magamhoz öleltem.

- Egy isten vagy, Zack- mormoltam hálásan, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Már komolyan azt hittem, hogy Candy, a tökéletes Candy összezavarja, de úgy tűnt, Zack biztosabb a kapcsolatunkban, mint..én. 

- Most mondd, hogy nem csináltam jól- mosolyogva egy puszit nyomott a halántékomra.- Kajak rokonok vagytok?

- Sajnos- húztam el a számat, aztán eszembe jutott, hogy oviban rendes volt (nagyjából), így kijavítottam magam.- De nem volt ám mindig ilyen fruska. Mikor kisebbek voltunk, szinte legjobb barátnőknek tartottuk a másikat, csak aztán Candy gyönyörű lett, én meg hát...na szóval én meg nem, és erre ő is rájött. Aztán már látod, csak akkor szól hozzám, ha egy helyes sráccal vagyok.

Egy ideig csendesen sétáltunk, én pedig ezt nem tudtam mire vélni. Ha Zack szerint is Candy gyönyörű, akkor nem fog semmit sem mondani, én meg már nyitottam a számat, hogy valami hülye beszólással törjem meg a csendet, amikor ő szólalt meg.

- Nem azért, de szerintem te fényévekkel gyönyörűbb vagy nála- rám vigyorgott, a kis piercing pedig olyan vidáman ült ott a szája szélén, amilyen boldognak én éreztem akkor magam.

- Jaj- elpirultam, és megráztam a fejem.- Rossz vicc.

- Nem vicc- felnevetett.- Ha nem látod, akkor még bolondabb vagy, mint amúgy. 

- Zack- legszívesebben befogtam volna a fülemet. Tisztában voltam azzal, hogy nézek ki, és nem akartam, hogy hazugságokkal traktáljon. Tiszta hülye.

- Ne, várj- megállított, és maga felé fordítva elkezdte az arcom tanulmányozni. Majdnem elsüllyedtem. Szent egyszarvú.- Imádom a hajad. Totál természetes, és mindig vattacukor illata van- felnevettem, ő pedig vigyorogva folytatta.- A szemed színe.. hű. Nem is tudom. Zöld? Vagy barna. Mindegy, full különleges, és a szempilláid is gyönyörűek. A szemöldököd is tetszik, mert nem mű- végigsimított rajta, engem meg kirázott a hideg. Juuuj.- A szád.. Fúha, az a kedvencem- még mindig vigyorgott.- Gyönyörű vagy, Beth. Örülök neki, hogy nem sminkeled magad agyon, mert a bőröd is olyan szép. Az alakodról gondolom semmit sem kell mondanom, mert az eltartana egy ideig.

- Zack ne bomolj- a hajamba túrtam, ő pedig egy csókot nyomott a számra.

- Mondom, hogy a szád a kedvencem- felelte, mikor elhúzódott, én pedig elmosolyodtam.- Elképesztően gyönyörű a mosolyod.

Ezúttal én húztam magamhoz, és addig el sem engedtem, ameddig már levegőt sem kaptunk.

Te jó ég.

Hát én valami rohadtul szerelmes vagyok.