My heart says yes but my mother says no

pet

Tény, hogy akkor eléggé befolyásolható kamaszlány voltam. 

Ezt szerettem volna megemlíteni, hogy később senki ne nézzen hülyének. 

Pár perc elteltével Zack és csapata menni készült. Én Sophia mellett álltam, miközben a többi lány hisztérikus rajongással vette körbe a vagány Jancsikat. (Hozzátenném, ebből a bandából Soph-ot bírtam a legjobban. Remélem, senki sem csodálkozik.) 

- Hová mentek?- kérdezte Mark. Bár az elején kicsit feszült volt az arca, a végén úgy tűnt, határozottan megkedvelte a társaságot. 

- Van egy elhagyott ház a park környékén- válaszolt Nash. Igen, még mindig ott lógott a szájában egy cigi, bár nem tudom, hányadik.

- Jesszusom- hökkent meg Sophia, aki egészen idáig egy kukkot sem szólt.- Minek mentek oda?

- Nyugi, csak ott maradtak a graffiti-cuccaink, azokat hozzuk vissza- röhögte el magát Zack. Futólag találkozott a tekintetünk, de gyorsan elkaptam az enyémet. Magamban persze vigyorogtam, mint egy idióta.

- Veszélyesen hangzik- nevetgél az egyik lány, aki asszem' a Samantha névre hallgat, de már a halál tudja. 

- Ja- bólintott Zack. Már mindannyian fent voltak a biciklin, és csak a srácra vártak. Zack tekintete végigszántotta a társaságot, majd megállt... rajtam. Jézusom.- Beth? 

- Igen?- kérdeztem vissza, pedig már akkor tudtam, mit fog kérdezni, mikor rám nézett.

- Jössz?

Az érzés, amikor minden egyes kicseszett tekintet az emberre szegeződik, kissé kellemetlen. Nem tudom, volt-e már valakinek része ilyenben, de konkrétan úgy éreztem, most azonnal leugrok a hídról. 

- Hát, izé...- kezdtem. Zack tekintete égette az enyémet.- Mennyi az idő? Lassan nem ártana hazamennem, meg minden...

- Hazakísérünk- közölte lazán, én pedig komolyan azt hittem, elájulok. 

Megint szükségem lenne egy pillanatra. Köszi.

Amikor a világ leghelyesebb, leglazább, legmenőbb és legrosszfiúbb embere azt ígéri neked, hogy "hazakísérünk" elég erős érzéseket vált ki belőled. Ezt le merném fogadni. Főleg, ha az az ember Zack. És főleg, ha úgy néz rád, mintha... érnél valamit. 

- Jó- nyögtem ki.- Vagy na. Kilencre kell hazaérnem, szóval oké. Akkor mehetünk.

Csakhogy totálisan elfelejtettem, hogy nincs biciklim. 

Oké, kéne még egy pillanat.

Sokan most biztos a homlokukra csaptak, és azt kérdezik maguktól, hogy "miért ilyen hülye ez a lány?". Én is ezt kérdeztem akkor magamtól. Tény, hogy Zack jelenléte sok lány agyát megzavarja, de az enyémet konkrétan összekeverte egy fakanállal, sajtot szórt rá és villákat tűzgélt bele. Igazából úgy felejtettem el totálisan is, hogy nincs biciklim, mivel Mark hozott a vázán. Nem, köszönöm, nem kellenek a lesajnáló pillantások, Mark tényleg csak a barátom. És tényleg ő hozott. 

És tényleg lefagytam. 

- Vagyis. Húha- a hajamba túrtam, és lezsibbadt az egész mellkasom. Szép kis égés, Beth. Ügyes vagy. 

Legszívesebben fejbe lőttem volna magam. 

- Mi az?- érdeklődött Zack. 

- Nincs biciklim- közöltem, és a helyzettől függetlenül elnevettem magam. A többiek is velem nevettek, így ez egy kissé megnyugtatott. Fhú. Utálom magam. 

- És az kinek gáz?- vigyorodott el Zack, majd bal kezét levette a kormányról, és a vázára pillantott.- Na?

Kérnék egy pillanatot.

Egyszerre futott át a fejemen, mennyire veszélyes egy vadidegen srácban meg az ijesztő bandájában megbízni, és hogy tulajdonképpen fiatal vagyok. Na, meg Zack eddig nem volt olyan vészes. Kinek árthatok vele? Maximum magamnak, de ebbe nem akartam akkor belefolyni. 

- Nemár'- nevette el magát, és a szemembe nézett.- Egy hídkorláton végig mész, de a vázamra nem mersz felülni?

Igen, ezt ott, mindenki előtt közölte velem. 

- Mi? Dehogy- elvigyorodtam, majd megindultam felé. Hátrapillantottam Sophiá-ra, aki csak kacsintott egyet. Gyorsan elmutogattam neki, hogy majd hívom, mire elvigyorodva biccentett.

Zack mellé érve megcsapott a bőre és dezodorja illata, ami annyira, de annyira finom volt. Féloldalasan felpattantam a vázára, ő pedig a másik kezét is a kormányra tette, afféle "ketrecbe" zárva.

- Tényleg vidd is haza- csapkodta meg Mark a karját, mire én rámosolyogtam, ő pedig finoman megborzolta a hajam. 

- Nyugi, meg lesz- szólt neki lazán Zack, aztán, ahogy fellépett a pedálra, véletlenül (vagy nem tudom) meglökte a fenekem, én pedig elnevettem magam.

- Hé!

- Bocs- nevetett ő is, majd megfordult, és elindultunk.

Nem tudom elmondani, mennyi ideig éreztem magamon a többiek tekintetét. 

- Mizu, csajszi?- vigyorgott rám Nash. Ezúttal nem lógott a szájából cigi. Kedvesen nézett, amitől legalább egy évet letagadhatott volna. 

- Van okom félni?- kérdeztem. Reméltem, hogy a hangomat nem viszi el a szél. 

Zack közel hajolt a fülemhez, én pedig éreztem a leheletét a nyakamon, ahogy beszélt

- Ha bízol bennem, nincs.

És hogy bízhattam volna akkor egy idegenben? Mint már említettem, kissé befolyásolható voltam akkoriban.

De bíztam benne.