Prológus

19.rész

*Louis szemszöge*

Hallottam, ahogy Harry beszél hozzám. "Szeretlek LOUIS!" Hallottam, ahogy sír. Hallottam mindent. De nem tudtam válaszolni. A szívem szakadt meg Harryért. Ha tudnék beszélni, elmondanám neki, hogy ne aggódjon, minden helyre fog jönni. Hogy felépülök és utána minden olyan lesz, mint a balesetem előtt. Nos, ezzel magamat is nyugtatom..mert az orvosok szerint, elég súlyosan mégsérült a koponyám.

Reggel miután boldogan elköszöntünk szerelmemmel egymástól, a kocsimmal elhajtottam dolgozni. Igazából hamar végeztem, csak standolni kellett és már mehettem is haza. Siettem, hogy előbb otthon legyek, mint Harry. Mentem az úton, egyszer csak valaki oldalról nekem jött, ezzel át is lökött a szembejövő sávba, ahol egy irtó gyors kocsi belém jött és frontálisan ütköztünk. Onnantól képszakadás van, nem emlékszem semmire. Itt tértem magamhoz, a korházban. Mármint tényleg magamban, mert nem nyitottam ki a szemem. Kómában fekszem.

Egy orvos jött be a szobába.
- Harry Styles? - kérdezte a főorvos.
- Igen doktor úr. - állt fel az ágyamról és kezetfogott vele. - Mondja meg kérem szépen, hogy mi is van a barátommal, mert senki nem hajlandó semmit mondani már 3 kicseszett hete!!!
- Nyugodjon meg Mr. Styles. A barátja..kómában van. És ameddig nem kel fel, addig sajnos nem tudunk semmi bíztatót mondani. - mondta. - Addig itt tartjuk az intenzív osztályon és fokozott figyelemmel figyeljük. Bármelyik pillanatban felkelhet. De az is lehet, hogy 1-2 hónapba beletellik..vagy..
- Vagy mi? - kérdezte sírva Hazz.
- Khmm..Évekbe. - felelte. Harry leült mellém átkarolt és belezokogot a vállamba. Már én is sírtam, bár ők nem látták. Nagyon rossz látni, hogy a barátom szenved, miközben persze én is.
- Louis keljél már fel! Tudom, hogy hallasz szerelmem. Kérlek. Legalább egy életjelet adj magadról. Légyszíves kicsim.. - éreztem, ahogy megfogja a kezem. Az arcához tette és éreztem, hogy a sok sírástól meleg a feje, belázasodott.
- Uram, most jobb ha egyedül hagyjuk a barátját. Nyugalomra van szüksége! - szólt az orvos.
- Neem, én innen egy tapottat sem mozdulok! - ellenkezett Harry.
- Mr. Styles, kérem! - Hazz nem felelt. Gondolom ekkor a főorvos odafordult valakihez, mert a szerelmem elkezdett dühösen kiabálni.
- Engedj már el! Nem érted meg, hogy nem fogok innen elmenni?! A szerelmem korházban fekszik, mellette a helyem!!! Nem hagyom magára!
- De Hazz fogd már fel, hogy nyugalom és pihenés kell most Louisnak!! Ha állandóan a nyakán lógsz, azzal nem segítesz neki a gyógyulásban. 3 hete megállás nelkül itt vagy. Gyere haza viszlek. - mondta a srác.
- De Zayn... - kérlelte Harry.
- Nincs de!! Nyomás!
Harry ismét megfogta a kezem, megpuszilta, majd lehelt egy csókot a számra. Nagy nehezen Zayn (mostmár tudom, hogy ő volt vele..azért jó tudni, hogy mellette van és vigyáz rá, ameddig én..na igen) kivonszolta a korteremből és csak pár orvos maradt bent, akik ujabb és ujabb vizsgálatokat végeztek el rajtam.

Egyik nap este, elgondolkoztam. Szerencsétlen helyzet, de tulajdonképpen ugyan azt történt velem, mint régen a szüleimmel. Csak ők..ők ugye nem élték túl a balesetet. Belegondoltam abba, hogy mi lett volna ha..? De azonnal elhesegettem ezt a gondolatot a fejemből, mert eszem jutott, hogy van egy csodálatos barátom, akit nagyon szeretek és soha nem hagynám itt. 4 hónapja már, hogy ismerjük egymást Harryvel. Nem is tudom...Ha aznap nem öntöttem volna le az ingét a Shake it!-ben, akkor most nem is lennénk együtt. Uramatyám. Na de mióta megismertem őt, tényleg gyökeresen megváltozott az életem. Harry egy olyan személy, aki nem csak magával törődik. Aranyos, kedves, jófej, vicces, komoly is egyben, cuki, romantikus, beszédes, néha olyan "Erezd el a hajam" máskor "Hagyjatok a francba" hangulatú, de megvannak a saját szokásai, miszerint ezeket tökéletesen tudja hasznosítani, mind magára nézve és mind másokra. Olyan jószíve van. Még csak most fog lediplomázni, de már számtalan helyre (árvaház, korház, menhely, rászorulók) adakozott, nem kis pénzt! Most, hogy mellette vagyok és támogatom az efféle megnyilvánulásait, mindig segítek én is. Egyébként megbeszéltük Harryvel, hogy pár héten belül egy menhelyről örökbe fogadunk egy kiskutyát. Annyira várom már! Mindketten rajongunk a kutyusokért. Ők a leghűségesebb állatok! De mindez ugye csúszni fog a balesetem miatt. De sebaj. Minnél hamarabb felépülök és minden olyan lesz, mint a baleset előtt. Kitartok magam mellett, erős vagyok, harcolni fogok a gyógyulásomért! Márcsak Harry miatt és a jövendőbeli kiskutyánkért is!

Sziasztok csibééék!^^ Meghoztam a 19.részt!:3 Hmm..Remélem tetszeni fog!:))) Lájk, komi...stb:D Pusziiiiii:* #Niki <3