Prológus

23.rész

*Louis szemszöge*

Másnap reggel arra keltem, hogy Hazz csókolgat. Mosolyogva magamra húztam a takarót.
- Hmmm..Aludjuuunk még. - motyogtam.
- Nemnem álomszuszék, itt az ideje felkelni! - húzta le rólam a takarót. - Már dél van. Csináltam neked ebédet. Ott van a tűzhelyen. Edd meg, jó? Én elmentem suliba. - mondta.
- Oh, oké köszi, édes vagy. De.. - akadtam meg. - De miért csak most mész suliba? Harry ugye nem lógsz?! - vontam kérdőre.
- Dehogy is! Utolsó esélyem van arra, hogy lediplomázhassak! Nem szúrom el! Amúgy meg délutáni oráim vannak ha tudni akarod. 1kor kezdődik az első. - felelte. Nem értem miért húzta fel magát ezen.
- Most meg mibajod? Teljesen normálisan kérdeztem meg, hogy ugye nem lógsz..Semmi okod nem volt arra, hogy felhúzd magad kicsim.
- Nem, nem volt. De tudod elegem van, hogy mindenki anyáskodni akar felettem és megmondja mit csináljak. Hidd el, bejárok rendesen és le fogok diplomázni! - mondta, majd adott egy gyors csókot és elviharzott itthonról.
Na ez jó. Pont ezt a kis balhét nem kívántam a hátam közepére. Na mindegy, majd este kiengesztelem. A tegnapi buli miatt egész fáradt voltam még, így kimentem a konyhába megenni az ebédet amit Harry csinált, hogy ne legyen ez miatt se egy szava és visszafeküdtem a pihe puha ágyikómba. Azonnal elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki lóg a csengőn. Kikászálódtam az ágyból, majd ajtót nyitottam. Egy virág futár áltt előttem egy nagy nagy csokor vörösrózsával.🌹 Gyonyoru volt!
- Jónapot Louis Tomlinsonnak hoztam ezt a virág csokrot. - mondta.
- Uhh jónapot, én vagyok az. - aláírtam az elismervényt, miszerint átvettem a csokrot. - Megtudhatnám ki küldte?
- Sajnos nem árulhatom el! - mosolygot. - Viszlát, további szép napot Mr. Tomlinson!
- Viszlát. - becsaptam az ajtót majd a konyha felé vettem az irányt. Kerestem egy vázát, majd megtötöttem vízzel és beleraktam a hatalmas és gyönyörű virágcsokromat. Vajon Harry küldte, a vitánk miatt? Tuti! Csak ő lehetett! Istenem, de aranyos! Annyira szeretem! Meglepem én is valamivel..Hmm, talán főzök neki egy vacsorát!!
Mivel nem volt semmi itthon, ezért gyors felöltöztem és leindultam a boltba. Mikor leértem a bejárati ajtóhoz, a rendőrökhöz fordultam.
- Szép jónapot biztos urak! - mosolyogtam rájuk.
- Önnek is Mr. Tomlinson. Hová hová? - kérdezték.
- Boltba szeretnék menni, hogy meglepjem a barátom egy romantikus vacsorával.
- Oh, ez kedves ötlet. Minden bizonnyal a virágcsokrot meg a barátja küldte.. - mosolyogtak.
- Igen igen, kicsit összekaptunk reggel.
- Hmm..Sajnáljuk. Öhm..akkor jöjjön én elviszem autóval, úgy gyorsabb. A társam addig itt marad és örköd!
- Rendben, köszönöm szépen. - mosolyogtam. Hál istennek nagyon jófejek voltak mind a ketten. Így aki elvitt vásárolni, vele végig beszéltük az utat. Igazából ötletem sem volt, mit és hogyan fogok főzni..
- Ühm..Esetleg van valami ötlete, hogy mit is főzzek? - húztam el a számat.
- Mi? Nemtudja mit akar főzni és úgy jött el vásárolni? - nevetett a rendőr. (Mellesleg nagyon sokan megbámultak minket. Gondolom találgatták, hogy miért van rendőri kíséretem. De nem nagyon érdekelt. Csak az járt a fejembe, hogy minnél hamarabb otthon legyek és Harry is velem legyen!<3)
- Hát..valahogy úgy. - kuncogtam. - Van valami ötlete??
- Mondjuk csináljon spagettit. Azt mindenki szereti es a romantikus vacsoráknál be szokott válni. Saját tapasztalat, higyjen nekem. - kacsintott.
- Okééé. - emeltem fel viccesen a kezem. - Akkor spagetti rendel!
Vettem tésztát, sajtot, paradicsompürét meg még sok mindent, amit kellett,  (a biztosúr navigált, mi merre van és mi kell hozzá:D), sőt dobtam a kosárba js egy szív alakú bombont és mehettem is fizetni.
- 4€ 27cent lesz. - mondta a kasszás. Kerestem a pénztárcám, de nem találtam. Ohh, én barom!!!! Otthon hagytam a konyha asztalon. Aaaargh.
- Khmm.. - néztem a rendőrre.
- Miaz? - kérdezte mrglepetten.
- Háát az van, hogy otthon hagytam a pénztárcám a konyha asztalon. - húztam el a számat. Jaj nekem. - Esetleg nem tudnaa..nm tudna kölcsönadni?
- De persze, azonnal. Kezdhette volna ezzel! - nevetett.
A biztosúr kifizette, majd kifelé haladva boltból, ezerszer megköszöntem neki. A ház felé haladva megkérdezte.
- Mióta vannak együtt a barátjával? - kérdezte mosolyogva.
- Augusztus 14.e óta. - feleltem én is mosolyogva.
- És ha nem vagyok túl indiszkért, hogyan találkoztak?
- Hát az úgy volt, hogy én a Shake it! bárban dolgozok mixerként és akkor, aznap egy nagyszabású partit rendeztünk a főnökünknek. Erre Harry és barátja is hivatalosak voltak. Nos. Mikor szolgáltam fel Harryéknek a Welcome drinket, akkor..Akkor azonnal elkáprásztatott Harry a szemeivel meg úgy magával és..uhh, leöntöttem véletlenül az ananászos ingjét. - nevettem fel az emlékek miatt. - Aztán szerencsére a barátjánál volt egy póting, amit azóta se értek, hogy miért, de a lényeg, hogy a barátom átvette es ahw. Még dögösebben nézett ki! Aztán gondolhatja, egész este őt kerestem a szemeimmel és azt vettem észre, hogy ő is ugyan így tesz. Odajött a bárhoz és rendelt piát. Ekkor mutatkoztunk be egymásnak. Ééés akkor az akkori barátnőm bedoppant, lesmárolt, de aztán szakítottunk mert, na mindegy. Szóval kesőbb Harryvel újra egymásra találtunk, meghívott pár italra és totál kiütöttem magam. Így kerültem a lakásába hullarészegen. Másnap még nem volt semmi,de aztán elhívott randira..és aznap..khm, dugtunk, majd másnap jöttünk össze. - merültem el az emlékekbe. -Jaj, bocsánat a hosszú sztoriért, csak... - szabadkoztam.
- Ugyan, hagyja csak. Jó volt hallani. Kettő kérdésem lenne azért, ha nem bánja. - mosolygott.
- Dehogy, persze kérdezzen csak bátran bármit, nyíltan beszélek!
- Tehát..Említette ugye, hogy volt a szórakozóhelyen barátNŐJE...és most PASIJA van..Őőő... - hangsúlyozta ki a szavakat. Elmosolyodtam azon, hogy nem tudta, hogy fejezze ki magát.
- Nos, hát igen. Addig a lányokat szerettem, ameddig jóformán meg nem láttam Harryt. - mondtam. - És azóta nem volt, nincs is és nem is lesz soha többé. - kacsintottam rá. - Mi a másik kérdése?
- Hát az, hogy Mr. Sytlest komolyan egy ananászos ingben látta meg először?! - hitetlenkedett, majd együtt nevettünk fel.
- Ohohó, igen igen. Nem is tudja, némelyik ananász úgy feszült a karján. Azthittem kidurrad. És nem, nem a karja. - vihogtam. Így, visszagondolva elég vicces volt.

Gyors felszaladtam a pénztárcámért és odaadtam a pénzt a rendőrnek.
- Köszönöm még egyszer a segítséget! Holnap autókeresedésbe kell mennem! Önök lesznek? - kérdeztem.
- Nem sajnos, még este jön a váltás. Majd Szombatom leszünk újra mi.
- Ohh, értem. Akkor majd látjuk egymást! Viszlát! - mosolyogtam.

1 órával később, kész is lettem a meglepetés vacsorával. Pont jókor, mert szerelmem akkor toppant be az ajtón, amikor épp az utolsó tányért helyeztem az asztalra.
- Szia kicsim. - mosolyogtam rá. - De jó, hogy megjöttél!
- Szia. - lepődött meg. Sose láttam még ilyennek. Szerintem nem számitott rá, hogy a reggeli után, meglepem. De ha azt vesszük, ugye én sem számítottam arra, hogy ő virágcsokrot küld majd nekem! - Hát ez..ez meg mit jelentsen? - jött oda hozzám és nyomott egy gyors csókot a számra.
- Gondoltam megleplek, a reggeli dolog miatt.. - húztam el a számat, majd odahúztam magamhoz, olyan közel, hogy éreztem ahogy kifújja a levegőt az orrán. - Tetszik bébi?
- Nagyon. - mosolyodott el, de azonnal, amikor mondtam.
- Köszönöm szépen szerelmem a rózsacsokrot, nagyon szép! - megakartam csókolni, de ő megelőzött. Hosszú édes csókunk összefort.
- Hmm, kicsim. Szeretlek nagyon nagyon! Ne haragudj a reggeli miatt, kicsit kiborultam. De képzeld el, nagy az esély arra, hogy lediplomázzak. Ez már 100%!!!
- Micsodaaaa?! - ámultam el. - Gyere ide! Eszméetlenül szeretlek! - majd megcsókoltam. Újra és újra.
- Bizooony. Ma a bizottság bent volt minden órán. Azért is jöttem később. Jogiismereten pont rajtam volt a sor, hogy felmondjak 5 darab kiválasztott tételt, példákkal és pptvel együtt. Na. Olyan szinten remekeltem, hogy azonnal mondták, hogyha rajtuk múlna, már a diplomámmal a kezemben jöhetnék haza hozzád! - lelkesedett.
- Aztaaaa szerelmem, ez nagyon jó hír! Annyira, de annyira büszke vagyok rád!
- Köszönöm szépen kicsim! - csókolt meg.
- Akkor nem hiába csinátam a vacsit. Meglepi. Bolognai spagetti. Bon apetit Hazz. - mosolyogtam.
Én olyan, de olyan boldog vagyok. A szerelmem mostmár biztos, hogy le fog diplomázni! Mérhetetlenül büszke vagyok rá!

Sziasztok csibééék!🐤😍 Huuuh, meghoztam a 23.részt!😱 Hmm, ez szerintem hosszabb lett bármelyiknél és annyit elmondhatok, hogy nagyon nagyon szerettem ezt a részt is írni!:)❤ Talán azért, mert Lou visszaemlékszik, arra a bizonyos első találkozásra!:3 Remélem nektek is fog annyira tetszeni, mint amennyi szeretettel én írtam!^^ (Mellesleg megjegyezném, hogy mostmár annyira de annyira cuki jeleneteket kreálunk Kyrával, hogy komolyan mondom, ha nem kapok egy Louist vagy egy Harryt, én nem állok jót magamért!!!:DD) Lájk, komi...stb:D Pusziiiiii:* #Niki❤ (Wooow, 1327 szó. Huhh💪👑)