Prológus

35.rész

*Louis szemszöge*

Amikor megérkeztünk a házunkba, lepakoltunk és úgy döntöttünk, hogy kimegyünk egy kicsit a partra. Mindketten egy enyhe sokkon vagyunk túl, mert ez a mai nap..Hát elég eseménydús volt és a történtek, khm, nem voltak valami fényesek. Leültünk a homokba és hagytuk, hogy Cuddly boldogan körbe körbe futkosson körülöttünk. Majd mikor elfáradt, álmosan leheveredett közénk és azonnal el is aludt♥. Harry mosolyra húzta a száját.

- Milyen aranyos. Alig tudok betelni vele. - mondta és megsimogatta a fejét. - Ő az egyik legjobb dolog az életünkbe.

- Igen, így van, . mosolyodtam el én is. - Ő egy kis csoda. Gyönyörű szép kiskutyus.

- Nagyon is. -  mondta. - Szerinted..mi lesz most?

- Nem tudom. - feleltem komolyan. - Mi nem csináltunk semmit, nem varrhatnak egy gyilkosságot a nyakunkba!

- Persze, hogy nem, De hiszen láthattad, hogy Mr. Gerlick is tudja, hogy nem mi vagyunk a tettesek!!

- Igen, de ki tudja, mi lesz ennek a vége..

- Figyelj szerelmem. - mondta és megfogta a kezem. - Nem lesz semmi baj, oké? Be fogjuk bizonyítani, hogy ártatlanok vagyunk, ideköltözünk, megszületik a csodálatos keresztlányunk és boldogan fogunk élni! Szeretlek Louis. - mosolygott.

- Így legyen. - sóhajtottam. - Én is téged Harry. - és megcsókoltam.

Éjfél fele mentünk vissza a házba és kitaláltuk, hogy mi éhesek vagyunk. Szerencsére nálunk voltak a ma vásárolt termékek, így összedobtam egy gyors 'vacsit'. 

- Még mindig megdöbbenek azon, hogy milyen jól főzöl. - nevetett Hazz. - És hmm, iszonyatosan finom!!

- Köszi. Majd egyszer megtanítalak téged is ezekre az ételekre. Nem nehezek. - kuncogtam.

. Ahh, inkább ne. - emelte fel a kezét. - Abból csak baj lenne. Vagy oda égetném, vagy ehetetlen lenne.

- Hidd el kicsim, úgy is belejönnél. - kacsintottam rá.

- Majd meglátjuk. - kuncogott. - Hm, tudod min gondolkoztam?

- Min? - kérdeztem kíváncsian. Annyira aranyos volt, ahogy így ki talál dolgokat. Láttam magam előtt, ahogy megjelenik felette a kigyulladt lámpa:D Ahh, na jó.

- Hogy holnapután elmehetnénk Albertékhez, nem? - kérdezte.

-Hm, jó ötlet. - mondtam. - Reggel majd felhívom és szólok neki, hogy megyünk majd.

- Oké. - mosolygott. Annyira imádom azokat a kis gödröcskéit, amik előjönnek neki ilyenkor. Ahw♥.

Vagy hajnali 2 óra körül feküdtünk le, de nem bántam, mert egész addig beszélgettünk, meg khm, meg ilyenek:$

*Szepteber 13. Életem legszebb napja lesz. Hogy miért? Akkor megyek férjül Harry Styles-hoz. Február 14.-én, Valentin Napon kérte meg a kezem, egy romantikus gyertyafényes vacsorán. Először nem esett le, hogy tervez valamit, de egyre zavart lett a viselkedése és izgult. Aztán jött a várva várt pillanat. Felállt a székéből és odajött elém, majd letérdelt és megkérdezte.

- Louis Tomlinson, leszel a férjem? . kérdezte azzal az édes mosolyával. Én meg ledöbbentem. Álmomban sem gondoltam, hogy megkéri a szerelmem a kezem!! Kicsordultak a könnyeim (pedig nem is vagyok olyan síros fajta) és a nyakába ugrottam, majd hosszasan megcsókolt. Belenéztem a szemébe és mondtam.

- Igen! Igen! Igeeen! - ismételtem. - Szeretlek Harry!

- Én is téged Louis. Huuh, egybekelüüüüünk! - kiabálta, majd felkapott és megforgatott a levegőben. Annyira szereteeem♥. 

Ahogy közeledett az esküvő, egyre izgatottabb és izgatottabb lettem. Már minden el volt intézve szinte, a helyszín, a meghívók, a kaja, a torta meg stb, és uhh, nagyon vártuk Harryvel*-*. 

A nászutunkat is megszerveztük, 1 hetet fogunk egy csodás tengerpart mellett tölteni, egy csodás városban.

Szeptember 12.-én tartottunk egy laza legénybúcsút, de együtt, mert a barátainkat nem szerettünk volna két tűz közé állítani, hogy kinek a búcsújára menjenek el. Talán még soha nem ittam annyit, mint az nap este, így nem is emlékeztem semmire. Másnap reggel (Szeptember 13.-án az esküvőnk napján) Harry nem volt mellettem. Kerestem mindenhol, hívtam, írtam neki sms-t, de semmi..Gondoltam biztos izgul és nem akarja, hogy halljam a hangján. Vártam, hogy Liam megérkezzen és segítsen elkészülni a nagy napra.  Kora délután meg is érkezett, de nem hozott jó híreket.

- Szia Louis. - fogtunk kezet. - Hogy vagy, öregem?

- Hú, csodásan, nagy izgulok, hogy hozzámenjek végre Harryhez! - mosolyogtam, mire Liam zavarba jött és felhúzta a szemöldökét. - Mi a baj?

- Ühm Louis..Te nem emlékszel semmire? - kérdezte elhúzva a száját.

- Mire kéne emlékeznem? - kérdeztem furán. A barátom csak lehajtotta a fejét. - Liam!! MIRE KÉNE EMLÉKEZNEM? MI TÖRTÉNT? - ordítottam. 

- Hééé, nyugodj meg. - hőkölt hátra. - Izé..Este..

- Nyögd már ki! Hol van Harry és mi van az estével?!! - meredtem rá.

- Huuuh...na. Nagyon sokat ittál az este, Harry próbált rád vigyázni, de amikor nem figyelt, te elmentél és...khm, rajta kapott egy másik férfival, ahogy tudod..összemelegedtetek, nem is kicsit. Persze erre Hazz beidegesedett és leütötte volna a fiút, de te elé álltál és nem hagytad. Harry meglepődött és megkérdezte mi ez az egész. Erre te kioktattad, hogy mit képzel magáról, nagyon durva jelzőkkel illetted és a végén... - lesütötte a szemét. - Behúztál neki egy jó nagyot, úgy, hogy el kezdett vérezni az orra.

Bámultam magam elé. MIVAN?! Én nem is emlékszem semmire! Tejóisten. Kavartam mással az esküvőm előtt napon?! És elveszítettem életem szerelmét?! Neeeeeeeeeeeeeeeee.

Felpattantam és kirohantam az erkélyünkre. Szerencsére a 8. emeleten voltunk (foggalmam sincs amúgy, hogyan kerültem ide) és pont az erkély peremén álltam, amikor...*

Felriadtam. Mikor felfogtam, hogy otthon vagyok, az ágyamban és Harry mellettem békésen alszik, rájöttem, hogy csak egy buta álom volt. Jézusom, pfuu, helyre kell rázódnom. Kimentem a fürdőbe és a hideg víz alá tartottam a fejem. Mikor úgy véltem, hogy 'jobban' vagyok, döntöttem és kimentem úszni a tengerbe. Vagy 1 órát úszkáltam össze vissza, mikor megláttam, hogy Cuddly kiszalad a partra és Harry követ őt. El kezdett integetni, mire vissza intettem. Kiúsztam hozzájuk, a kiskutyánk boldogan futott elém, Hazz meg egy csókkal köszöntött. 

- Jóreggelt szerelmem. Hát te? Hogy itt vagy kint? - kérdezte mosolyogva. Úgy döntöttem, nem mondom el neki az álmom, elég ha csak én tudom, ezt a rettenetes szörnyű agyszüleményemet.

- Neked is kicsim. Nem tudom, úszni volt kedved, így kijöttem. - feleltem.

- Ahh, értem. Na, hogy aludtál? 

- Hát, egész jól. - hazudtam és belém hasított a lelkiismeret furdalás első jele. Ezaz. - Na és te, édesem? - léptem hozzá közelebb, mire ő belemarkolt a seggembe. Hmm.

- Nagyon jól. - majd mosolyogva megcsókolt.

Sziasztok csibéék!🐤 Itt is van a 35.rész!^^ Remélem tetszeni fog és olvassátok soooook szeretettel!:) 

Nagyon szép időnk van, használjátok ki ezt a napot, menjetek sétálni, kirándulni vagy bárhova*-* Jó olvasást kívánok!♥ Lájk, komi...stb:D Pusziiiiiiiii:* #Niki♥