Prológus

27.rész

*Louis szemszöge*

Már 3 órája annak, hogy Harry elviharzott a szobánkból, azzal a címszóval, hogy kiszellőzteti a fejét. Kezdtem aggódni érte, így tettem egy próbálkozást és felhívtam. De semmi. Nem vette fel. Ő nem szokott ilyet csinálni!! Írtam neki egy üzenetet. Megint nem kaptam választ. Már épp el akartam indulni, hogy megkeressem, amikor kopoktak az ajtón. Kinyitottam, majd Hazz nyakába ugrottam. Erős ital szaga volt...
- Végre már, merre voltál? Hívtalak többször és írtam is! Rám hoztad a szívbajt. - mondtam, majd megkérdeztem. - Mennyit ittál? - semmi válasz. - MENNYIT ITTÁL HARRY?! - üvöltöttem rá, amitől kicsit megrezzent. Tudja nagyon jól, hogy nem szeretem, ha ilyet csinál. De nagyon nem!
- Naaa, ne kiabálj már. Jólvagyok. Csak 2 sört ittam. - nevetett.
- Ja eltudom képzelni.. - morogtam. - Lemegyek, elintézem a recepción, hogy ma hozzák fel a vacsorát. Addig, szedd össze magad! Vagy tudod mit? Ne csinálj semmit. Csak feküdj le és aludjál! - közben kinyitottam az ablakot, mert iszonyatosan éreztem a tömény pia szagot. Hazz bevágódott az ágyba és el is aludt. Na, de jó, remélem mire felébred, helyre jönnek a dolgok.

Lementem a férfihez, akivel az érkezésünkor beszéltünk.

- Jónapot. - mosolyogtam. - Louis... - majd közbevágott a férfi.

- Louis Tomlinson, a 1069-es szobából. - mosolygott. - Akit nagyon szeret Mr. Styles és jó sokszor, sőt ma is fognak dugni. Ja és a közös gyerek, aki itt van magukkal, na ő a szemük fénye. - mondta mosolyogva, vagy elnevette magát.

- Khm..Miről beszél? - kérdeztem kínosan. Mi a fenéről beszél??

- Mr. Sytles az előbb elég jó kedvében volt és mesélt nekünk pár dolgot Önökről. - nevetett össze a kolléganőjével. Hát ez szuper..

- Jézusom. - temettem a tenyerembe az arcom. - Értem, köszönöm, hogy elmondták! Akkor a vacsoraa...?

- Persze, amikor csak óhajtsák, felküldetem!

- Rendben, köszönjük. - mondtam, majd felsiettem a szobába. Harry még az igazak álmát aludta, tehát várnom kellett, míg felébred. Ez csupán fél óráig tartott, mert Cuddly felkeltette, amíg én elmentem lezuhanyozni. 

- Psssszt, édesem, ne keltsd fel! - suttogtam, de késő volt. Hazz mosolyogva kinyitotta a szemét.

- Hagyd csak. - mondta, majd magához vette, megpuszilta és elkezdte simogatni.

- Hogy vagy? - kérdeztem tőle. - Ne hozzak valami gyógyszert?

- De, megköszönném! Szétszakad a fejem. - nyöszörgött. Hoztam neki a fürdőből egy fejfájás csillapítót, majd csendben leültem mellé. Pár perc múlva, nem bírtam tovább és megszólaltam.

- Nézd, Harry... - mondtam, de félbeszakított.

- Lou. Nyugi. - mosolygott. - Nincs semmi baj. Felfogtam, hogy nem akarsz ideköltözni. Elfogadom a válaszod.

- Erről szó sem volt. Nem mondtam, hogy nem akarok ideköltözni! Csak meglepett az ajándékod. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen nagyszerű ajándékot adsz majd nekem. És nagyon köszönöm szívem és élek a lehetőséggel! Költözzünk ide! - mosolyogtam rá, majd hosszasan megcsókoltam.

- Biztos vagy benne, kicsim? - fogta meg a kezem, majd mélyen belenézett a szemembe.

- Teljesen. Te vagy életem szerelme és bármire képes vagyok miattad! És..veled szeretnék lenni örökre. Veled lakni. Veled élni. Veled csinálni mindent. Sőt, mostmár van egy kiskutyánk is, akit a kisgyerekünknek is mondhatunk. Jaa és megnéztem, Susanék innen csak 20 percre laknak és nem 1 órára. - kacsintottam. - Szeretlek szerelmem.