Prológus

25.rész

*Louis szemszöge*

Ma Susan meglátogatott minket. Nem számítottunk az érkezésére, de annál nagyobb meglepetés volt.
- Na, hogyvagytok fiatalok? - kérdezte mosologva.
- Jól. - mondta Hazz, majd rám kacsintott.
- Na és te, Louis? Hallottam a balesetedről.. - húzta el a száját.
- Igeen. Autóbalesetem volt és 3 hónapig kómában voltam... - elmeséltünk neki mindent szóról szóra, majd a végén egy könnycseppet törölt le az arcáról. A terhesség miatt nagyon érzékeny, mi meg rátettünk egy lapáttal.
- Örülök, hogy jólvagy! - szipogott, aztán elmosolyodott. - Na, nem itatom nektek itt az egereiteket, elmondom, vagyis inkább megmutatom, hogy miért is jöttem. - elkezdett kutakodni a táskájában, majd egy borítékot vett elő.
- Kit kell megölni? - bólintott komoran Harry.
- Mi? - néztem rá furcsán. Ez hülyee:D
- Haha. Majdnem bevettem. - nevetett Susan. - Nézzétek meg, mi van benne. A tiétek!
- Oké. Kicsim! Fele fele, jó? Osztozunk! - ahj, ezaz embeeeer..A borítékban egy kis darab rózsaszín papírka volt és egy kép. Harry nézte az utóbbit én meg a kis üzenetet.
- "Sziasztok, Emily Lewis vagyok, Január 15.-e fele érkezem hozzátok!:)" - olvastam fel hangosan.

- Miii?! Ez mindjárt itt van! - lepődött meg Hazz. - Ilyen hamar elment az idő?

- El bizony. - mosolygott Susan. 

- Hát én már nagyon izgatott vagyok. - meredtem magam elé. - Remélem mire felnő, nem leszünk annyira tottyos öregemberek, hogy ránk se nézzen, mint keresztszüleire. - Harryék felnevettek.

- Nyugi szivi. Te mindig ugyanilyen jóképű és fiatal maradsz. - szorított meg a kezem, majd gyors megcsókolt.

- Így van. Senki sem fog öregedni, csak mi szülők. - nevetett Susan. - Na de mennem kell bevásárolni, mert mire Greg hazajön munkából, szeretnék neki főzni valami vacsorát. Majd hívlak titeket. Sziasztok. - puszilt meg minket, majd elment.  Odamentem Hazzahoz és megöleltem. Így álltunk hosszú percekig.

- Tényleg nagyon várom. - néztem rá. - Az tuti, hogy sokat fogunk vele játszani, meg visszük sokszor sétálni, meg uuh játszótérre. Veszünk neki soksok játékot és olyat is, amikor ha ittalszik, akkor legyen mivel itt is ellennie... - kalandoztam el, majd azt vettem észre, hogy Harry mosolyog. 

- Édes vagy szerelmem. Nekem is ugyanezek a terveim. - csókolt meg. - Igaz nem a saját kisgyerekünk lesz, de a sajátunknak fogjuk tekinteni!

- Így igaz. - kulcsoltam rá a kezemet a kezére.

- Hmm..szeretlek. - mondta. - Van egy hiperszuper bombasztikus ötletem! - ragyogott fel a szeme.

- Miaz? - kérdeztem mosolyogva.

- Mit szólnál hozzá, ha... - tartott egy kis szünetet és folytatta is volna, ha nem szólok közbe.

- Dugnánk? - vigyorogtam. 

- Ahj már. Nem! Vagyis most nem. - korrigált. Hahaahaaaa. - Tönkretetted a romantikus párbeszédünket. - mondta szomorúan.

- Ne haragudj bébi. Folytasd. - szorítottam meg a kezét.

- Szóval. Mit szólnál hozzá, ha most rögtön elmennénk egy menhelyre örökbe fogadni egy kiskutyát? - mosolygott. - Ő tényleg a miénk lenne és mi nevelnénk, gondoskodnánk róla, úgy, mint ahogy Susanék kisgyerekéről fogunk..Addig megtanuljuk mit kell hogy..Oké, ez kutyus lesz és nem baba, de azért na. Majdnem ugyan az. Csak nem ugat, nem szőrös, nincs 4 lába és nincs farka sem. - kuncogott, én meg majdnem szívinfarktust kaptam. Hogy miért is? Azért, mert ilyen fantasztikus barátom van!!!! Annyira szeretem!!!!

- Szeretlek. Menjünk! - csókoltam meg. 

A kapunál a rendőröknek ugye be kellett számolnunk, hova is szeretnénk menni, így felvázoltam nekik a helyzetet.

- És Harry kocsijával megyünk. - fejeztem be. - Követnek majd minket, ugye?

- Persze, ne aggódjon uram! Addig a társam itt marad és figyel.

- Köszönjük! Akkor mehetünk is. - Indult egy Harry a kocsija felé.

Elindultunk és láttuk, hogy a biztos úr tényleg a nyomunkban van a rendőrautóval.

35 perc múlva megérkeztünk a menhelyhez. Kiszálltam a kocsiból, majd Harry után mentem, aki a rendőrtől kérdezett valamit. 

- Bejön velünk? Vagy megvár minket kint?

- Bemegyek. - mosolygott a férfi.

-Jónapot kívánok, Louis Tomlinson vagyok! - nyújtottam a recepciós felé a kezem.

- Jónapot. - mosolygott a hölgy. - Akkor minden bizonnyal Ön Mr. Sytles, akivel beszéltem telefonon, ugye? - fordult a barátom felé.

- Igen, én vagyok. - mosolygott vissza Hazz. - Nos. Mit említettem a telefonba is, kölyök kiskutyával szeretnénk ma hazamenni. Ha lehetséges persze. A barátommal már nagyon rég óta szeretnénk egy kutyát. 

- Ez így van. - helyeseltem. - Lenne valami kis csoda a számunkra?

- Meglátjuk. Kövessenek. - mosolygott. Harry megfogta a kezem, majd úgy mentünk ki, követve a nőt.

-Bementünk egy apró helyre, ahol vagy 6 kiskutyaaaa szaladt egyből a lábunkhoz. Isteneem, de édesek voltak!*-*

- Nos, őket tudnák örökbe fogadni most! 6 hónaposak, németjuhász és labrador keverékek, lánykák és fiúcskák. - mosolygott a recepciós, majd lehajolt és elkezdett simogatni egy nagyon félénk, de annál bújósabb kiskutyát.

- Nézd kicsim. - böktem a fejemmel feléjük. - Cuddly.

- Őt kérjük! - csillant fel a szeme Hazznak.

Így került hozzánk, December 20.-án Cuddly, a keverék kislány kölyök kutyus!<3

Sziasztok csibééék!🐤 Itt is a 25.rész!:3 Remélem tetszeni fog!*-* Lájk, komi...stb:D Pusziiiiiii:* #Niki <3