Prológus

30.rész

*Harry szemszöge*

- Sziaa szerelmem. - csókoltam meg Louist, ahogy odaért hozzám. - Na jolvan, látom felöltöztél most rendesen. - mértem végig és elnevettem magam. Ő is követte a példámat.
- Sziaa kicsim. - mondta. - Igen, vettem az írást. - kacagott és megölelt. - Hmm, hiányoztál.
- Te is nekem, nagyon. - mosolyogtam rá.
- És, mit csinálunk ma? - kérdezte, majd Cuddly után futott, aki pár lány után szaladt. Csak néha úgy fogja magát a kiskutyánk és random emberek után megy.🐶 Ki tudja miért:D Mikor visszaértek, válaszoltam a kérdésére.
- Háát, mit szólnál hozzá, ha délután elmennénk egy fotózásra? - fogtam meg a kezét. - Mióta együtt vagyunk, nem igen vannak közös képeink. Itt az alkalom. Na?
- Benne vagyok. - kacsintott rám. - Most viszont menjünk fel és dugjunk egyet!😍 - mondta, én meg hangosan felnevettem.
- Most? Inkább majd este. Viszont kiélvezhetnénk a tenger közelségét és lejöhetnénk fürdeni.
- Máskor is lesz rá alkalmunk. - mosolyogva emlékeztetett arra, hogy nemsokára ideköltözünk, ergo bármikor fürödhetünk majd a tengerben.
- Tudom, de naaaaaa. - néztem rá cukin. Tudtam, hogy erre nem fog nemet mondani:D És nem is mondott. 40 perccel később, már Cuddly-t le is adtuk a vigyázóknak és lefelé tartottunk ismét a partra.
- De ugye nem akarsz nudizni? - kérdeztem tőle vihogva, mire ő elmosolyodott és azthittem csak semmibe veszi a mondandómat, amikor felém szaladt, felkapott és elvitt a vízhez, ahova előszeretettel bele is dobott. Igen ám, de aztán érkezett egy akkor hullám, hogy fellökte és mellettem kötött ki.
- Szióka édes. Mizu? - vigyorogtam rá. - Csak nem nem így szeretted volna?
- Cssst! - fröcskölt felém egyet, majd odaúszott, átkarolt és a szemembe nézett. - Annyira szexisen nézel ki Hazz. A vízes hajaddal, ahogy a válladra omlik, az a vízes tested, azzal az eszméletlenül jó hasaddal, a formás segged, ahogy azt a gatya engedi látszani, a farkadról már ne is beszéljünk, mert elég szépen kidundorodik az is. - lehelt egy csókot a számra. - A szemed, ahogy csillog, a szád olyan piros, mintha meggyet ettél volna, a kezeiddel, ahogy átkarolsz, már a hideg fut végig rajtam, ahw, csodálatos vagy szerelmem, annyira nagyon de nagyon szeretlek, hogy elmondani sem tudom. - majd jó hosszan megcsókolt.
- Szeretlek. Louis. Tomlinson. Mindennél. Jobban. - és minden szó után, nyomtam egy puszit a szájára.
Még hosszú időn át csókolóztunk, aztán úgy döntöttünk, hogy versenyezünk, ki tud hamarabb a partra érni (eléggé beúztunk, szóval jó nagy táv volt). Elindultunk. Már 4 perce, hogy úszhattunk, amikor láttam, hogy Louis se előttem, se mögöttem nincs. Pedig az előbb, amikor felnéztem, körülbelül együtt haladtunk. Gyorsan megálltam és elkiáltottam magam.
- LOUUUIS! - semmi válasz. Lebuktam a víz alá, kinyitottam a szemem, hátha látok valamit. De nem volt sehol. Tettem még egy próbát.
- LOOOOUUUUUIIIIISSSS!!!! - ordítottam torkom szakadtából. Már éppen a szívinfarktus felé közeledtem, amikor valaki hátulról belecsípett a seggembe. Akkorát ugrottam, amekkorát csak vízben lehet. Azonnal megfordultam és Lout láttam felbukni a víz alól.
- Mi az édes, miért áltál meg? - aztán elhallgatott, mert látta, hogy könnyezni kezdtem. - Hé, mi a baj?? - úszott közelebb és megölelt.
- Hol a jó francba voltál?! Össze vissza ordítottam, kerestelek, azt hittem valami bajod történt!! Erre te szórakozol velem?! Louis elment az eszed? Majdnem megőrültem, hogy elveszítelek téged! - már szabályosan folytak a könnyeim.
- Miről beszélsz Hazz? Mögötted úsztam egész végig szinte és a víz alatt, mert úgy azt hittem, hamarabb utolérlek! Eszem ágában sem volt ilyennel viccelődni!!😱 - mondta.
- Mi? Ez komoly? - akadtam meg. Ahh, jogtalanul vádoltam meg. Iszonyatos lelkiismeretfurdalást éreztem. - Ne haragudj, én csak...megijedtem.
- Tudom életem, tudom. Nyugi. - mondta. Látszott rajta, hogy kicsit összezavarodott ő is, de nem haragudott meg. - Gyere, ússszunk lassan együtt tovább. - mikor kiértünk a partra, leráztam magamról a vízet, majd visszahúztam magamhoz Lout, aki már elindult a törülközőnkért. Kérdőn nézett rám, majd én csak megöleltem és jó erősen megszorítottam. A fülébe súgtam.
- Tényleg megijedtem, sajnálom, sajnálom, hülye voltam, szeretlek szerelmem. - suttogtam.
- Nemharagszok, elhiszem, hogy megijedtél Hazz. Nagyon szeretlek édesem. - fogta két tenyerébe az arcom és lassan, jó hosszasan megcsókolt. Odahozta a fürdőlepedőket, majd lefeküdtünk rá. Felém fordult és jó szorosan átkarolt.
- Szeretlek. - mondta. - Mindennél jobban.
- Én is téged. Örökre!❤
Tudtam, hogy már nem haragszik rám, de kicsit azért még rosszul éreztem magam amiatt, hogy úgy neki estem, ott a vízben. Na de mindegy, próbálom elfelejteni. Éreztem magamon a szuszogását, ránéztem és láttam, hogy édesdeden alszik. Nem volt szívem felkellteni, ezért gondoltam, én is úgy teszek, mint ő.

Délben mentünk fel a szobánkba, ahol gyors letusoltunk (khm, 30 percen keresztül bent voltunk:$) és siettünk le ebédelni.
- Jónapot kívánok! - mondta Louis mosolyogva annak az idős házaspárnak, akik ott voltak a liftes incidensünknél. - Hogy tetszenek lenni?
- Jól, köszönjük szépen fiatalember, nagyon aranyos. - mosolygott a hölgy is. - Na és Önök, hogy vannak ma?
- Szuperül. - mondtam. - Meddig lesznek itt?
- Holnapig, kedvesem. - mosolygott.
- Mi is. - mondta Lou. - Akkor még találkozunk! Jó szórakozást és pihenést, viszlát! - mondtuk. Már ők végeztek az ebéddel, mi meg csak most kezdjük. Jók vagyunk.
Mikor jóllaktunk, elmentünk a bárhoz és rendeltünk két koktélt. Az asztalokhoz leülve beszélgettünk, amikor két lány odajött hozzánk.
- Sziasztok fiúk. - vinnyogta és dobálta a haját. Tipikus liba.👌 Magas, szőke hajű, kék szemű kis plázacica. - Csatlakozhatunk?
- Bocsi, de az se nektek, se nekünk nem lenne jó. - mosolyogtam bele a szemükbe, mire azt a csodálatos 8383722 méteres jó vastagon kihúzott szemöldöküket felhúzták. Ekkor már a barna szólalt meg, de ugyan olyan volt, mint a barátnője.
- Ugyan miért nem? - kérdezte. - Pedig a haveroddal tutkó élveznétek minket. - vinnyogás közben megfogta az egyik hajtincsét és elkezdte az ujjára tekerni. Ahh, de idegesítő volt. Észrevettem, hogy Louis néz, ezért ránéztem. Vigyorgott. Megértem.
- Már megbocsájtsatok lányok! - mosolygott rájuk Lou. - Egy. Mégis honnan veszitek, hogy mi, szóba állnánk, khm...ilyesmi fajta lányokkal, mint ti vagytok? És méfg most finoman fogalmaztam. Kettő, nem haverok vagyunk. Hanem egy pár. Ezt se tudtátok, semmit nemtudtok. Szóval, mi szeretjük egymást, melegek vagyunk és nincs szükségünk rátok! Értve vagyok? - vigyorgott, majd megfogta a kezem. A lányok tátott szájjal, ledöbbenve álltak előttünk, de nem mondtak semmit. Gondoltam, véget vetek ennek.
- Sziasztok. További szép napot. - majd kacsintottam egyet. Erre felhúzták az orrukat és távoztak az asztalunktól. Körbe néztem és láttam, hogy akik rajtunk kívül még ott tartózkodtak, mind mosolyogtak a jeleneten. Erről van szó:)
- Szép volt kicsim. - nyújtotta felém Lou a tenyerét, majd belecsaptam.
- Legközelebb majd tudják, hogy nem így kéne hozzáállni két sráchoz. - mondtam, mire ő csak helyeselve bólogatott.
- Felmegyünk? - kérdeztem.
- Ühhüm, menj csak fel, mindjárt megyek utánad, csak elmegyek Cuddlyért. - adott egy csókot, majd szétváltunk. Pont a földszinten volt a lift, bepattantam és megnyomtam a 10-es gombot. Menet közbe olvasgattam a kitett plakátokat, szórólapokat és megérkeztem az emeletünkhöz. Kiszálltam és odamentem az ajtónkhoz. Valami furcsaságot vettem észre és azt, hogy valaki elszalad a lépcsőkhöz. Utána mentem, de csak egy kapucnis alakot láttam lefutni. Mi ez az egész?! Már itt sincs semmi nyugtunk?
Beléptem a szobába és a telefonomért nyúltam, mert rezgett. Louis hívott.
- Sziaa szerelmem. Figyelj csak, elviszem Cuddlyt sétálni, nemsokára megyeünk, jó? - mondta.
- Ne. - szóltam elhamarkodottan. Nem kellett volna, nem szabad megtudnia ezt az egészet. - Vagyis menj csak..nagyon vigyázz magadra, hallod?
- Jójó, vigyázok életem, nyugi. Sietek vissza, szeretlek, sziaa. - majd kinyomott. Nagyon félek, hogy valami baja esik. Kimentem az erkélyre és hála istennek, nyomon tudtam követni, merre tart. Úgy 20 perc után fordult meg és jött visszafele. Gondoltam most már csak nem történik semmi, ezért bementem és bekapcsoltam a tévét. Naivan elhittem, hogy semmi nem lesz. Aha, szép volt Sytles💪👏. Ugyan is, nemsokkal később kopogtak. Louis volt az. Kinyitottam neki az ajtót és elakadt a lélegzetem. Egy vörösrózsa volt a kezében🌹. Azonnal meg is kérdeztem.
- Ezt...ezt kitől kaptad?
- Jaaj Harry de aranyos vagy. - jött be és megcsókolt. - Tudom, hogy te tetted az ajtó elé, ne tagadd. Mellesleg...mondtam, hogy nem haragszok, féreértés volt az egész. Szeretlekte kis butus. - mosolygott. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, kinéztem, hátha látok valakit, de nem volt ott senki. Kezdett össze állni a kép. A kapucnis alak akkor akarta ide tenni, amikor én éppen kiszálltam a liftből, ezért elrejtőzködött és amikor én az ajtóhoz értem, gyorsan lefutott. De ezek szerint nem adta fel, mert amíg Louis lent sétált a ktyusunkka és én kint álltam az erkélyen, addig ő odatette a virágot. De mégis ki a jó franc ez? Véget kell ennek vetnem, de hogyan? Egyben amúgy biztos voltam, hogy ezt nem szabad megtudnia a szerelmemnek. Gondolatmenetemet éppen ő szakította félbe.
- Hé, kicsim, itt vagy? - legyezte meg a kezét az arcom előtt.
- Persze, itt. - mosolyodtam el, majd gyors kitaláltam valamit. - Tényleg én tettem oda a rózsát. Kicsit még lelkiismeretfurdalásom volt, de mostmár minden oké. Szeretlek, nagyon nagyon.
- Jaj te. - jött oda és csókolózni kezdtünk. - Én is téged szerelmem.
Ki kell találnom valamit. Ekkor eszembe jutott, hogy otthon még volt egy ugyan ilyet eset. Akkor egy csokor vörös rózsa került Louishoz, elvileg tőlem. De én akkor nem küldtem neki. Sőt most se. De akkor ki lehetett az?

Sziasztok csibééék!🐤 Ééés, itt is van a 30.rész!:3 Huuuuh, jó kis eseménydús és hosszú rész lett, remélem tetszeni fog nektek!:) Lájk, komi...stb:D Pusziiiiiiiiii:* #Niki❤