Prológus

10.rész

*Harry szemszöge*

Louis Tomlinson megcsókolt ! Te jó isten! Még mindig érzem az ízét. Hogy lehetek olyan hülye hogy neki esek??? Rögtön elhúzta a csíkot. Biztos tolakodónak vette ezt az egészet. Hülye vagy Styles! Remélem nem csesztem el mindent és eljön az esti randiraa....

A konyhaasztalnál ültem mikor hallottam a dübörgést a lépcsőn. Hatra sem kellett fordulnom ahhoz hogy tudjam Zayn az,csak ő közlekedik így a lépcsőn.

-Jól szet vagy csúszva haver.-szóltam neki oda miközben leült egy pirítóssal a kezében velem szembe.
- Minek ezzel két tányerrol?- kérdezte félkómásan.
-Nem ettem két tányerrol. Az egyik Louise.-szóltam flegmán. Semmi kedvem nem volt beszélgetni azon törtem a fejem hogy hozhatnám rendbe ezt az egész dolgot Louissal.
-Ki a bánat az a Louis?-kérdezte értetlenkedve.
- A srác aki leöntött tegnap a klubban.- mondtam halkan.
-Oszt minek volt itt?- kérdezte még mindig értetlenkedve. Minek kell annyit kérdezősködnie. Hát tényleg nem veszi észre hogy jelenleg a hátam közepére nem kívántam ezt a beszélgetést.
- Itt aludt.... és ma este randizunk.- mondtam miközben felálltam az asztaltól hogy töltaek egy pohár narancslevet.
Ahogy visszaültem az asztalhoz Zayn még mindig tátott szájjal ült láthatóvá téve a megrágott pirítóst a szájában. Szép látványt nyújtott mondhatom.
-Hallod nemáááár. Ez most komoly?- kérdezte hitetlenkedve.
-Halál komoly.- szóltam vállat vonva.
Zayn végre becsukta a száját. - Nagyon örülök neked tesó! De komolyan. Pontosan ez hiányzott az életedből. Csak aztán ban jön jól veled.
- Kösz es nem kell aggodnod. Ő nem olyan.
Ez de nyálas most mar átmentem tipikus tinibe? Ő nem olyan. Honnan tudom én ezt egyáltalán. Lehet hogy ez valami szivatás.

1 órával a randink előtt idegesen ültem a kanapén a TV előtt. Zayn többször is elsétált mellettem és tök hülyén nézett rám.
Nem csoda egyedül Harry Styles képes nézni a kikapcsolt TV-T.
- Tetszik a műsor?-kérdezte röhögve a hátam mögül.
-Mi?- eszmeltem fel - Ja csak adásszünet van.
-Mindenhol?- kérdezett vissza szemtelenül.
-Ne bomlassz már haver mindjart indulok érte és be vagyok szarva.
-Hé csak nyugi. Minden jól fog sikerülni.

Kétségbeesetten fel kaptam a slusszkulcsot és kiléptem a bejárati ajtón. A kocsiban még ültem pár percet hogy kicsit tisztábban lássam a dolgokat.
Nyugii Harry csak add önmagad!

Lou házának ajtaja előtt álltam és egyszerűen nem mertem bekopogni. Szánalmas vagyok. Pont kopogtam volna mikor kinyílt az ajtó és Louis lépett ki. Fantasztikusan nézett ki.

-Szia-köszönt rám.
-Szia...khmm..indulhatunk?-makogtam
-Persze- mosolyodott el amitől rögtön jobb kedvem lett és visszatért az önbizalmam is valamelyest.

Már fél órája sétáltunk a parkban. Megfeledkezve a külvilágról. Hallgattam ahogy a testvéreiről beszél. Hogy mennyire hiányoznak neki de sajnos a munka miatt még maradnia kell egy darabig. Aztán rajtam volt a sor.
-Hát szóval...semmi extra tudod. Van egy anyámés egy apám.(értelemszerű Styles...miket hordasz itt össze?) Van egy testvérem Gemma. Rég nem beszéltünk nekem itt a fősuli most fogok lediplomázni. Legalábbis remélem.
Aztán ott van még Zayn a legjobb haverom. Gyermekkorom óta ismerem. Mintha a bátyám lenne.

-Értem. És szóval én mi vagyok neked....khmm.- kérdezte szégyenlősen szemét a földre tapasztva.
-Hát nem egy haverom az biztos- röhögtem el magam kínosan. Gratulálok Stylea fogja kezet önmagaddal. Gyerünk csak csinálj magadból még nagyobb hülyét. Óvatosan Lou-ra pillantottam. Mosolygott. MEKKORÁT dobbant a szívem. Aaaahww.

Kicsivel később már egy puccos étteremben ültünk és paelát ettünk. Egy üveg drága es minőségi borral vegyítve. Hogy mennyit tud beszélni ez a srác. Természetesen nem bántam csak úgy ittam a szavait. Minden egyes kis részletet is tudni akartam róla. Szerettem volna megismerni.

Már elkezdett lemenni a nap egyikünknek sem volt kedve hajókázni úgyhogy inkább sétálgattunk a Temze partján. Olyan közel voltunk egymáshoz hogy csak egy kicsit kellett volna megmozdítani a kezem hogy megfogjam a kezét. Persze erre biztosan nem állt még készen. Én pedig semmit nem akartam erőltetni. Majd ha mindketten készen leszünk.
-Kérdezhetek valamit tőled Harry?- kérdezte egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Persze, hogyne..amit csak szeretnél.- mondtam talán egy kicsit túl gyorsan...de nem érdekelt. Kíváncsi voltam mit akar kérdezni.

- Mit akarsz tőlem Harry?-már nem mosolygott inkább csak fürkészett a szemeivel. Hátha le tud valamit olvasni az arcomról.

-Fogalmam sincs-mondtam félve de mivel nem válaszolt és nem akartam azt a bizonyos kínos csendet folytattam- Fogalmam sincs....de egyet biztosan tudok. Nem akarom hogy ne legyél az életem része valamilyen formában.

Louis felemelte a fejét és belenéztsm a gyönyörű kék szemeibe.
Azután nem tudom hogy történt de már csókoltuk is egymást. Ajkunk összeforrt. Nem tudtunk betelni egymással. Nem tudom mennyi ideje lehettünk összefonódva mire elhúzódtam.
- Biztos akarod ezt?-kérdeztem és borzasztóan féltem a reakciótól.
-Mindennél jobban.
Nem haboztam rögtön a szájára tapasztottam a számat. Ajka puha érintése megnyugvással töltött el. Mintha hazatértem volna hosszú-hosszú idő után.

Egy pillanatra félbe szakította csókcsatánkat.
- Hova menjünk hozzád vagy hozzám.- kérdezte lihegve.
-Nem számít.....gyerünk hozzám.

Nem tudom hogyan és milyen módon de ez a srác elvette az eszem úgy mint még soha senki más. Az egész olyan gyorsan történt hogy szinte észre se vettem. Azt hiszeeem.....szovaaal...azt hiszen szeretem.

Waaaa itt a 10.resz. remelem tetszik nektek. Kicsit erzelgosebb lett hiszen ebben a történetben Harry az érzékenyebb.
Ezt a reszt kulon kuldenem Péter Virágnak egy imádnivaló olvasónknak! 😍😍😍😘
#Kyra