Prológus

32.rész

*Harry szemszöge*

Miután Louis elviharzott a fotózásról, elmentem a házunkba és egész estig ott voltam. Semmi más nem járt a fejembe, csak az, hogy megint elszúrtam egy olyan dolgot, ami Lounak igenis fontos. Idővel rájöttem, hogy mire is akart kilyukadni. Az, hogy én befejezzem az egyetemet, lediplomázzak és legyen egy jól fizető állásom, amiből majd a családunkat eltudom tartani, na igen..ez volt az a pont, amit én nem értékeltem akkor nagyra. De most már beláttam, hogy mindenben igaza volt, na és főleg abban, hogy nem várhatom el, hogy 22 évesen, a szüleim tartsanak el engem/minket. Hogy nem sült le eddig a bőr a képemről?! Undorítónak éreztem magam. Ha nem szeretném elveszíteni Louist, akkor gyorsan változtatnom kell magamon és a viselkedésemen, mert nem lesz jó vége. Ugye magam alatt voltam és gondoltam, felhívom Susant, hogy beszélgessünk egy kicsit.

- Halló. - szólt a telefonba.

- Szia Susan, Harry vagyok! - mosolyogtam. - Nem zavarlak?

- Sziaa Harry, dehogy zavarsz, épp fodrásznál vagyok! - hallottam a hangján, hogy ő is mosolyog. - Mesélj, miújság veletek? Jól vagytok?

- Ühm, jól vagyunk, persze...

- Történt valami?? - ijedt meg.

- Hát az van, hogy elég durván összevesztünk szerelmemmel, elviharzott és még nem jött haza.. - mondtam szomorúan. 

- Mii? De mi történt, hogy eddig fajultak a dolgok?

Elmeséltem neki mindent töviről hegyire, majd egy hangos sóhajtással fejeztem be a mondandómat.

Pár pillanatig Susan hallgatott, majd megszólalt.

- Nézd Harry.. - kezdte kedvesen. - Tény, hogy kicsit túllépted a határt és megjegyzem, Louis jogosan akadt ki és rohant el. Felnőtt ember vagy, meg kell tanulnod azt, hogy a későbbiekben, hogy fogod tudni eltartani magadat/magatokat, ha már nem lesz kire támaszkodnod. De! Louis nagyon szeret téged és biztos vagyok abban, hogy ki fogtok békülni, majd nyugodtan megbeszélitek ezt a kialakult helyzetet. Ő is dolgozik, ha jól tudom azért vállal túlórákat, hogy mindenetek meglegyen és semmiben ne szenvedjetek hiányt! Kövesd az ő példáját és minden rendben lesz! Ezen kár is aggódnod! - mondta. - Szóval csak nyugodj meg, nemsokára haza megy, ki fogtok békülni és minden olyan lesz, mint azelőtt.

- Köszönöm Susan! - mosolyogtam. Hihetetlen mennyire szeretem! Olyan jó barátom már évek óta és nagyon sokat köszönhetek neki. - Nagyon, nagyon.

- Ugyan Harry, semmit sem kell megköszönnöd! - szólt mosolyogva.

Elmondta még, hogy egyre gyakrabban rúg a hasában a kicsi Emily és miközben egyre gyorsabban telnek a napok, egyre közelebb kerül a szülésig..Fél. Megnyugtattam, hogy ugyan nem tudom milyen ez az érzés/állapot (még jó:D Nagy lenne, ha férfiként terhes lennék) de minden szuper lesz és hamarosan köztünk lesz a kicsi keresztlányunk. Még beszélgettünk egy kicsit és abba maradtunk, hogy 31.-én találkozunk az otthoni buliba. (Akkor még nem tudtam, hogy nem buli lesz, hanem egy izgulós és rohangálós este kerekedik ki belőle. Na de ezt majd később).

Már este 11 óra volt, visszamentem a szállodába és lefeküdtem aludni. Olyan fáradtság tört rám, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem. Később azonban arra keltem fel, hogy Louis bemászik mellém az ágyba és átkarol. 

- Szia kicsim, felkeltettelek? - kérdezte, majd egy csókot lehelt a homlokomra.

- Igen, de nem baj. Aggódtam érted. Úgy örülök, hogy itt vagy. - átkulcsoltam a kezem a nyaka körül, majd mélyen belenéztem a szemébe. - Sajnálom, mérhetetlenül sajnálom! Nem tudom mi ütött belém! Mindenben igazad volt, rá kellett jönnöm, hogy nem fecsérelhetem el az életünket azzal, hogy nem keresek pénzt. Hogy nem háríthatom rád ezt a feladatot. Sőt még a szüleimre sem. Nagyon idiótának tartom magam, hogy képes voltam tőlük kérni és elfogadni is bizonyos pénzösszegeket. Hülye voltam, tudom, de változtatok ezen megígérem. Magam miatt, miattad és miattunk. Nagyon szeretlek Louis Tomlinson, mindennél jobban! - és folytak a könnyeim. Láttam Loun, hogy ő is nagyon sajnálja a szituációt és hogy nem haragszik. Annyira jó szíve van! Olyan csodálatos, hogy...elmondani nem tudom. Napról napra azt érzem, hogy nem is érdemelnék meg egy ilyen szuper barátot, mint ő! Ő érdemelne sokkal jobbat nálam, aki nem ilyen..ilyen na.