Prológus

26.rész

*Harry szemszöge*

Cuddly-t mióta elhoztuk a menhelyről, nagyon gyorsan telltek a napok. December 24.-e van. Szenteste és szerelmem születésnapja. Nos, úgy döntöttünk, hogy szilveszterrel egybekötött bulit tartunk majd Lounak, barátokkal együtt és mivel ma különleges nap van, elhatároztam, hogy meglepem Louist. Azt terveztem, hogy elviszem egy hotelbe és ott töltjük a karácsonyi ünnepeket.

- Kész vagy, kicsim? - kiáltottam ki a fürdőből. Mivel nem válaszolt, bementem a szobába és láttam, ahogy a kiskutyával játszik. Elmosolyodtam és éppen az jutott eszembe, hogy milyen jó apuka lesz, amikor rám nézett.
- Min mosolyogsz, Hazz? - jött oda hozzám.
- Semmiiiin. - nevettem fel, majd megcsókoltam. - Mehetünk?
- Még egy perc. - szaladt ki a kertbe, majd pillanatokon belül Cuddly labdájával tért vissza. - Mostmár igen!
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is téged. - mosolygott. Kivittük a csomagokat az autóba, majd beszáltunk. Először körbe néztem, hogy minden oké-e, mert ma van az első nap, hogy nem vigyáznak ránk a rendőrök. Louis észrevette, hogy az utcán végignéztem, majd rákulcsolta az újjait a kezemre. Bekötöttem az övemet és beindítottam a motort.
- Egyébként hova megyünk? - kérdezte Louis.
- Meglepi. - fordítottam oda gyorsan a fejem. - Ha elárulom, nem fog meglepődni.
- Ahhh, te. - nevetett fel.
- Amúgy nincs miért aggódnód, nagyon szép helyre viszlek. Tetszeni fog. - mosolyogtam. - Simán eltudnám képzelni ott az életünket. - gondolkoztam el.
- Hmm..Jól hangzik. Hamarosan kiderül, hogy igazad van e. - mondta olyan hangsúllyal, hogy még mivel nem tudja hova is viszem, nem tud velem álmodozni addig.
A rádióban éppen Adele-Hello száma kezdődött el, majd énekelni kezdtünk. "Hello, it"s me" Imádjuk ezt a dalt. Egyik kedvencünk:3

Két és fél óra múlva, már a szálloda parkolójában csókoltam meg Louist, hogy megérkeztünk, mert elbóbiskolt.
- Miaz, szerelmem? -nyitotta ki a szemét.
- Itt vagyunk. - mosolyogtam rá. Azonnal felpattant, majd kirontott a kocsiból. Szegény kiskutyánk csak meghúzta magát a ülésen ijedtében.
Felkaptam a karomba, majd Lou után mentem, aki épp a tengert nézte. Odaálltam mellé majd elkezdtem simogatni a kezemben lévő szőrmókot.
- Tetszik? - szólaltam meg egy idő után, mert kíváncsi voltam a véleményére. Lou felnézett a szállodára, végif hordozta a tekintetét az utcán, majd végül rám nézett, odalépett hozzám és hosszasan megcsókolt.
- Nagyon! Elképesztő hely! Gyönyörű, gyönyörű és gyönyörűűű! Köszönöm szerelmem!! Nagyon szeretlek téged!
- Én szeretlek téged bébi. - nosolyogtam. Annyira örültem, hogy ennyire tetszik neki a hely!😍
- Elképzeltem. - fordult felém.
- Mit? - lepődtem meg, mert foggalmam sem volt arról, hogy miről beszél.
- Hogy itt éljünk. Szerintem maximálisan nekünk való ez a környék és ahh, kicsim annyira jó itt minden. A levegő másabb, az épületek szebbek, az emberek kedvesebbek és Cuddly is nagyon élvezné. - nevetett fel, majd a tenger felé nézett. - Biztos élvezné, hogy akármikor a tenger vízébe szaladhatna.
Megcsókoltam. Annyira aranyosan beszélt erről az egészről. És még hátra volt a legfőbb meglepetésem.
- Gyere, menjünk be. - mondtam, majd megfogtuk a csomagokat és elindultunk a bejárat felé.

- Jónapot kívánok! Segíthetek valamiben? - szólt a recepciós.
- Jónapot! Igen. Harry Sytles néven van foglalásom. - mondtam, majd a férfi elkezdett valamit pötyögni a laptopján.
- Itt is van. - mosolygott. - Francia ágyas, tengerre néző, erkélyes, dohányzó és állattartási engedéllyel ellátott szoba lett foglalva. 24.-től 26.-ig fognak itt tartózkodni. Teljes ellátást kértek, svédasztalos étkezéssel és a fürdőben az extra szolgáltatásokkal. Jól mondtam?
- Tökéletesen! - nevettem fel.
- Rendben! Akkor a 10.en lesz a szobájuk. Ha bármi kérdésük lenne, akkor a szobából le tudnak telefonálni ide a recepcióra, vagy akár személyesen is fogadom Önöket. - mosolygott.
- Köszönjük. - mosolyogtam vissza rá. - Lehetne pár kérdésem?
- Nyugodtan, kérdezzen bármit!
- Nos..a minibárt korlátlanul használhatjuk, ugye? - kérdeztem. Közben Louis is csatlakozott hozzám, mert eddig kintről hordta be a maradék cuccokat.
- Természetesen igen! Ha elfogyna valami, akkor ugyan úgy szólnak nekem, vagy kolléganőmnek és mi már megyünk is feltölteni.
- Okéé..Hmm, szobapincért lehet kérni?
- Lehet. - mosolygott a férfi. - Szólni fogok akkor a szobájukhoz tartozó szobapincérnek és Önöknek csak az lesz a dolguk, hogy megnyomják a csengőjét és ő már repülni is fog.
- Ez jó. Köszönjük. - nevettem fel. - Aztán a medencéhez le lehet vinni a kiskutyát?
- Oda sajnos nem, csak a tengerpartra. Viszont ameddig Önök majd a szolgáltatásainkat élvezik addig meg tudják adni a kutyusukat a megőrzőnkbe, ahol egy állatorvos, egy kutyafodrászat-kozmetika és játszóház fogja szórakoztatni ezt a csöpséget! - simogatta meg Cuddly fejét, aki azonnal eljezdett Lou kezében ficánkolni. Izgága, úgy imádom!
- Este meddig van nyitva a fürdő, a bár meg a játékterem? - kérdezte Louis.
- A fürdő este 8ig, a bár és a játékterem hajnali 1 óráig. - válaszolta a férfi. - Ha a tengerpartra szeretnének kimenni zárás után, nem feltétlenül kell körbe menniük az utcán, hanem itt a bejárat mellett, van egy kis lejáró. Ha azon lemennek, akkor a parton fognak kikötni.
- Rendben. Hmm, van még valami kérdésed, kicsim? - fordultam Louis felé.
- Nincsen. - mondta.
- Hát akkor végeztünk. - mosolyogtam rá a férfira. - Nagyon szépen köszönjük a segítséget!
- Nagyon szívesen. Azt elfelejtettem mondani, hogy a szobához tartozó kártyán rajta van, hogy mikor hány órától lehet menni étkezni. Továbbá majd az itt tartózkodásuk alatt, ki kellene tölteni a papírokat.
- Rendben. - mondtam, majd elköszöntünk egymástól. A londiner már felvitte a szobánkba a csomagjainkat, tehát nem kellett cipekednünk, így egyből hívtuk a liftet.
- Hányadikon vagyunk? - kérdezte Lou.
- 10.en - mosolyogtam.
- Huuhh, az elég magasan van. - húzta el a száját.
- De annál szeb lesz. - csókoltam meg.
Kinyitottam az ajtót, mire Cuddly előre szaladt és a kisállatoknak elhelyezett kuckóhoz rohant, majd ugatott párat örömében és lefeküdt. Azonnal el is nyomta az álom. Megértem, kicsi még és mozgalmas napon van túl.
- Szerelmem, gyere.
- Mi az? - léptem ki az erkélyre. Aztaa! Elém tárult a tenger. Tudtam, hogy gyönyörű lesz, de ennyiree. - Huh, nagyon szép. Amúgy..Hogyhogy kimertél jönni egyedül? - csodálkoztam.
- Nemtudom. Vonzott a kiváncsiságom. - nevetett. Oda álltam elé, majd a derekára fontam a kezem.
- Szeretlek Louis Tomlinson, mindennél jobban! - mondtam.
- Szeretlek Harry Sytles örökkön örökké! - mondta és megcsókolt. Elég sokáig ezt csináltunk, majd óvatosan eltoltam magamtól.
- Héé. - mosolyogtam rá. - Boldog szülinapot mégegyszer! - nyomtam egy csókot a szájára.
- Köszi. - mosolygott.
- Még oda sem adtam az ajándékod! Nem vagy izgatott?
- De, nagyon! - nevetett. - Mondjuk nekem már az nagy ajándék, hogy elhoztál ide.
- Ugyan. - mondtam. - Na, menjünk be, megkapod az ajándékod.
Elindult előttem, majd viccesen a seggére csaptam, amitől ugrott egyet. Visszafordult és megcsókolt, majd beleharapott a számba. Felszisszentem.
- Nana, Tomlinson. - nevettem. - Óvatosan.
- Haha. - nevetett.
Az egyik bőröndből, amiben volt az ajándéka, elővettem egy nagy mappát, majd odanyújtottam neki.
- Tessék szerelmem, fogadd sok sok szeretettel. Remélem tetszeni fog. - mondtam. Majd szétvetett az izgalom!
Louis kinyitotta a mappát, majd kivette belőle a tartalmát. Először furán nézegette, aztán leesett neki, hogy mik is azok a papírok. Nos..merész döntésre jutottam. Vettem itt a környéken egy apartman házat a tengerpart közvetlen közelébe, arra a célra, hogy Louval ideköltözzünk.
- Harry..ez komoly? - kérdezte döbbenten.
- A legkomolyabb dolog, amit el tudsz képzelni. - mosolyogtam rá. - Ühm..hogy döntesz?
- Én..én nem is tudom. Nagyon sokba kerülhetett.
- És? - néztem rá furán. - Ne az árát nézd..
- De szívem, nem költhetsz rám ilyen sokat. Meg..honnan volt rá neked ennyi pénzed egyáltalán?!
- Héé, nyugi már. - mondtam. - Először is, kettőnknek, illetve hármunknak vettem ezt a házat. Masrészt szerintem mindegy honnan volt rá pénzem, nem? A lényeg, hogy van és kész.
- Jó, oké értem én. De..ez így nem megy. Ugye nem csináltál semmi hülyeséget a pénz érdekében? Ugye?!?! - emelte fel a hangját.
- Dehogy! Hogy nézheted ezt ki belőlem?! Amúgy meg ha annyira tudni akarod, akkor a szüleimtől. Meg a spórolt pénzemből volt még.
- Ja, értem. És csak úgy közölted a szüleiddel, hogy egy másik városba költözöl valakivel és hogy adjanak már egy házra pénzt!!?
- Az a valaki, te vagy. Tudnak rólad. Úgy, hogy a szerelmem vagy. Nem akárki. - mondtam hűvös hangon. - Mellesleg igen, így kértem. És tudod, megértették, mert felfogják, hogy mennyire szeretlek téged és bármire képes vagyok miattad. Ezért is adták a pénzt. De mindegy, nem erőltetem, ha nem akarsz ideköltözni, akkor nem kell. - mondtam neki, majd elindultam ki a szobából.
- Most meg hová mész? - kérdezte dühösen.
- El. Kiszellőztetem a fejem. - mondtam, majd becsaptam az ajtót.
A szállodából kilépve a lejáro felé vettem az irányt, majd 3 perc múlva már a tengerparton voltam. Kerestem egy nyugodt helyet, majd levetettem magam a földre törökülésbe. Magamba szívtam a tenger friss szellőjének az illatát és hallgattam a madarak szépen csicsergő hangját.

Sziasztok csibééék!🐤 Mint ahogy már említettem az fb csopiban, mostantól egyedül írom a blogot!:) Tudom, hogy tegnapra ígértem ezt a részt, de elég fáradt voltam...De kárpótoltalak Titeket, mert ez elég hosszú rész lett!😍 Szerettem ezt a részt is írni nagyon!:) Remélem tetszeni fog nektek és ha valami nem tetszik, írjátok meg nyugodtan, hogy mit változtassak!^^ A további részeket, 1-2 naponta fogom hozni, igyekszek minnél hosszabb és mégjobb részeket hozni, mint ezelőtt!:3 Lájk, komi...stb:D Pusziiiiiiiii:* #Niki (Jaaa, igen. A hashtages jelzésem meghagyom azért!:3) <3