Prológus

31.rész

*Louis szemszöge*

Délutánig lefoglaltuk magunkat, filmeztünk meg pihentünk, aztán jöhetett a fotózás. A szállodától nem messze, a 4. utca végébe kellett mennünk, ahol ki volt alakítva egy terem.

- Jónapot kívánok, Harry Styles vagyok, tegnap beszéltünk telefonon. - nyújtotta oda a kezét a lánynak, mire ő mosolyogva visszaköszönt.

- Áááh, jónapot! - mondta, majd velem is kezet fogott. - Kicsit előbb érkeztek, egy kis türelmüket kérnénk, előkészítjük a fényképezőgépet, meg beállítunk mindent amit kell és már jöhetnek is! Addig foglaljanak helyet.

Így leültünk a székekre amik ki voltak helyezve és beszélgetni kezdtünk Hazzal.

- Hmm, kicsim, hogy tervezted a szilvesztert? - kérdeztem tőle.

- Hát házibuli és a szülinapod egyben. - mosolygott. - Már pár közös ismerősünket meghívtam tudod..Többek között jön Liam, Niall és Zayn, Susan és a barátja, meg pár sulis haverom meg munkatársad.
- Uhh, jó lesz. - vigyorogtam. - Ehm..Susannak biztos jót fog tenni ez a buli? - húztam el a számat, mert alig 2 hét van a keresztlányunk születéséig.
- Nyugi szívem. Nem lesz semmi gond. - szorította meg a kezem és egy csókot nyomott a számra. Hmm, kicsit elmélyedtünk ebbe a csókba, mire a telefonom rezgés szakított minket félbe.
"Szia Louis. Tudtommal holnap érkezel vissza a barátoddal a kiruccanásotokból, ezért megkérnélek arra, hogy este gyere be dolgozni, mert előszilveszteri banzáj lesz. Tehát 12. 26. Este 5 óra! Számítok a megjelenésedre! Üdv, Mr. Horan.
U.i.: Remélem jól telt ez a pár nap!:)"
Felolvastam hangosan, mire Harry elnevette magát.
- Kemény és szigorú, de a végén meglágyul és aranyos. - nevetett.

- Igeeen. - nevettem fel énis. - Mindig ilyen... - mosolyogtam. - De ettől függetlenül, nagyon jó főnök!

- Meghiszem azt. - mondta Hazz. - Hmmmm... - sóhajtott fel. Úgy érzem, témaváltás következik..És nem is tévedtem.

- Mi volt ez a nagy sóhaj, szerelmem? - kérdeztem tőle.

- Hát 3 hét múlva vizsga. Félek, bár tudom, hogy meg fogom tudni csinálni! De... - húzta el a száját.

- De, mi? - húztam fel a szemöldököm.

- Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ügyvéd akarok e lenni..Annak idején, apu miatt választottam ezt a szakot, hogy családba maradjon az ügyvédeskedés, de...bizonytalan vagyok, a jövőmmel kapcsolatban. Sokkal inkább foglalkoznék mondjuk...

- Mivel Harry? Hmm? - idegesedtem be. - Nehogy már a siker kapujába eldobd magadtól ezt a remek szakmát! Gondolj bele. Jól fizet és szereted csinálni. Kell ennél több?!

- De épp ezaz, hogy nem tudom, hogy szeretem e csinálni. - mondta. - Visszatérve arra, hogy mit csinálnék inkább..hát inkább maradnék otthon veled és a kis keresztlányunkra vigyáznék. - mosolyodott el. Miii?! Teljesen megőrült!!

- Harry figyelj rám kérlek... - fogalmaztam meg, hogy ne tűnjön annyira durvának. - Mi, azaz Te és Én most már egy család vagyunk. Van egy gyönyörűséges cuki kiskutyánk és egy álom házunk, ahol hamarosan lakni fogunk. 1-3 héten belül megszületik a keresztlányunk, akire igaz, hogy vigyázni fogunk, de nem mindig. És tudod..a házra tekintve, lesznek költségek. Számlák, tudod...Amiket az én szerény kis mixes állásomból nem igen fogunk tudni fedezni. Szükség van a te keresetedre is. Már ha lesz. Mert ezzel a hozzáállással nem nagy jövőt látok. elébe. Végre eljutottál ahhoz a ponthoz, hogy lediplomázz és a kezedbe vehesd azt a bizonyítékot, hogy TE igen is ügyvédnek születtél és megértél rá! Van hozzá tehetséged Hazz! És hiába mondasz bármit is, tudom, hogy most a vizsga előtt időszak rossz és izgulsz, de ezért ne add fel az álmod! Mert igen, ez az álmod! Ne is tagadd. - mondtam.