Prológus

33.rész

*Louis szemszöge*

Harry nem tudhatja meg! Nem, nem!! Ha kiderül, mindennek lőttek! Megkértem Mattet, hogy senkinek se árulja el! Uhh, nagyon félek, hogy mi lesz!

Ahogy kibékültünk Hazzal és rendbe jött minden körülöttünk, akkor az is elérkezett, hogy haza kellett mennünk. Jól éreztem magam és ugye búslakodnom sem kell amiatt, hogy többé nem látok tengerpartot, hiszen ideköltözünk. Visszafele már én vezettem és Harry aludt be, Cuddlyvel az ölében. Annyira édesek voltak*-*. Mindössze az út 1 óra volt csak, de úgy döntöttem, hogy mivel tuti nincs otthon kaja, ezért elhajtottam a közeli supermarketba. Beálltam a parkolóba és kiszálltam. Nem tudtam mit csináljak, de végül úgy döntöttem, hogy nyitva hagyom a kocsit..Csak nem történik semmi...

Gyorsan besiettem a boltba és vettem húst, kenyeret, csokit (az mindig kell!:3) és egy vörös rózsát:$ Kifizettem és már mehettem is volna ki, ha egyik régi osztálytársam meg nem állít.

- Louis Tomlinson! - jött oda 100%-os mosollyal a képén. Középiskolába ő volt az egyetlen olyan fiú, akivel jól kijöttem. Örültem neki, hogy találkoztunk! Kezet fogtunk. 

- Albert Mashkow! Szia! Hogyvagy? - nevettem felé. - Rég nem láttalak. Itt laksz a környéken?

- Jól vagyok köszönöm! Van egy feleségem és két szép egészséges gyermekem. Hát mondhatni, de most költözünk el innen, mert egy másik városban kaptam állást. - mondta. Na és veled mi a helyzet? Családos ember vagy?

- Hát mondhatni. - húztam egy féloldalas mosolyra a számat. 

- Na, mesélj! - kérte.

- Hmm, mit szólnál hozzá, ha valamelyik nap beülnénk valahova kávézni és dumálnánk? Mert khm, nekem mennem kell... - majd egy kar ölelt át. Azt a melegséget és jó érzést amit én ott kaptam, leírhatatlan volt.

- Mégis hova, szerelmem? - megfordultam és belenéztem Harry csodálatosan káprázatos szemébe. 

- Ühm..Hozzád. - nevettem fel. - De megelőztél. Hagyj mutassam be, régi jó barátomat, Albertet. Albert, ő itt Harry, a pasim. - kicsit furán hangzott de nem éreztem magam kellemetlenül.

- Ohh, hogy te..ti..ühm.. - jött zavarba és össze vissza dadogott. Megértettük, ezért Hazza gyorsan a segítségére sietett.

- Együtt vagyunk, szeretjük egymást. - mosolygott felé.

- Jaaaa, értem. - mintha meg könnyebbült volna, hogy tudja mi is a szitu:D - De Louis, te mindig is a lányokat szeretted, nem?

- De. . mosolyogtam, majd ránéztem Harryre. - Csak aztán jött ő és elő vette a VIP kártyát...khm, aztán mondanom sem kell, gondolom tudod mi lett, vagyis látod. - mosolyogtam és rákulcsoltam az ujjaim Hazz kezére.

- Látom. Hát, örülök nektek Louis igazán! Látszik, hogy nagyon boldogok vagytok együtt!

- És ez is a valóság. Azok vagyunk, talán még annál is sokkal boldogabbak! - felelte Harry.

- Így van. - mondtam, majd Cuddlyhez lehajolva felkaptam és bemuttam őt is. - Ő itt Cuddly kislány, a mi kiskutyánk.

- Jaj, de édes, a gyerekeim imádnák! - nevetett. - Tényleg, ha már az előbb említetted, hogy találkozzunk, valamikor eljöhetnétek hozzánk és bemutatom én is nektek a családom. - dobta be az aduászt. 

- Ez jó ötlet! - lepődtem meg, aztán Harryre néztem. - Lenne kedved hozzá, szívem?

- Naná! - felelte.

- Ohh, de örülök, akkor tessék... - kotorászott a táskájában és elővett egy névjegykártyát. "Albert Mashkow, mesterfodrász" Mivaan?!:D Tudtommal orvosnak készült... - Itt a névjegykártyám, majd hívj, ha tudtok jönni.

- Rendben, örülök a találkozásnak! Szia Albert! - fogtunk ismét kezet.

- Én is, sziasztok. - majd Harryvel is kezet fogott és elment. Mi csak álltunk ott, én meg az egyik pillanatról a másikra, olyan nevetőgörcsöt kaptam, mint még soha. Hazz értetlenkedve állt előttem, de sehogy sem tudtam kinyögni, mi bajom. Láthatóan már a boltosok agyára mentem, ezért Harry kihúzott a parkolóba, csupán 15 percbe került, hogy lenyugodjak. Ez kész:D Beszálltunk az autóba, majd kérdőn rám nézett.

- Elmondod? - furdalta a kíváncsiság.

- El. Huuuuuh. - fújtam ki mosolyogva a levegőt. - Na szóval. Ő volt Albert Mashkow, a középiskolai legjobb barátom. Nagyon jó tanuló volt, minden nap ahogy végeztünk, egyből rohant haza tanulni, de persze szakított a barátságunkra is időt. Egy nap, elhatározta, hogy orvos szeretne lenni. Jobban mondva, híres orvos akart lenni, aki nagyszabású műtéteket hajt végre. Na és ehhez képest, most mesterfodrász?! Jaj istenem nem bírom. - nevettem. Jó lehet, hogy nem vicces, de na:DD

Hazaérve lepakoltam a konyhába és neki álltam csinálni valami ebédet. Harry vállalta a kipakolást a bőröndökből. Épp sütöttem volna a húst, amikor minden ok nélkül, lecsúszott a forró olajjal teli edény a gáztűzhelyről. Na, ekkor több dolog is történt egyszerre. Az egyik, hogy ott termett Harry és iszonyatos erővel elrántott onnan, a másik, meg hogy kopogtattak. Az olaj persze szétloccsanva terült szét a földön és gőzölgött. Ha Hazz nem ránt el onnan, akkor szép égési sérüléseket szereztem volna...

- Jól vagy, kicsim?? - kérdezte és felsegített a földről.

- Persze, minden oké, nem történt semmi. Menj nyisd ki az ajtót, addig én feltakarítom. - indultam volna el a fürdőszobába a felmosó vödörért, amikor meghallottam, hogy a rendőrök beszélnek Harryhez. Odamentem az ajtóhoz, majd furán néztem.

- Jónapot, Louis Tomlinson vagyok. - mondtam. - Mi történt?

- Elvileg a házban történt egy gyilkosság, ami alatt mi a szállodába voltunk... - nézett rám döbbenten Harry.

- Mii? Kit öltek meg, vagy megvan már a gyilkos? Meg egyáltalán nekünk ehhez mi közünk van? - kérdeztem ijedtemben. Húú, nagyon nem szeretem az ilyen sztorikat.

- Mindent el fogunk mondani a rendőrkapitányságon! - felelte az egyik biztosúr. 

- Micsoda? Miért kell bemennünk oda? - kérdeztem.

- Fel kell vennünk a vallomásaikat Mr. Tomlinson. 

- De hát mi itthon sem voltunk, nem tudunk semmit az egészről!!

- Majd kiderül.. - mondta. Most konkrétan meg gyanúsított minket?! Hazz a kezemmel fogva elhúzott a szoba felé.

- Lou nyugi! Ezzel csak bajba sodrod magunkat! Szépen bemegyünk és elmondjuk, hogy nem tudunk az egészről semmit, jó? Nem lesz semmi baj! - csókolt meg. - Hozd az irataidat meg a telefonodat és menjünk!

Sziasztok csibééék!🐤 Itt is van a 33.rész is!:3 Most kicsit rövidebb lett, mint lenni szokott, de szerintem ez is megteszi!:)^^ Jó olvasást!:) Lájk, komi...stb:D Pusziiiiiiii:* #Niki <3