Mr Survivor

chapter 4

['Manu Rios = Derek Robins´]

- Hahh?! - hunyorított felém valami értelmes válaszra várva, de egy másodpercre lefagytam.

Derek Robins. Bajkeverő, szuperszexi, sportcsoda, aki mellesleg a legnagyképűbb is az egész gimiben!

Uralmat vettem a testem felett és próbáltam elfolytani az összes reakciómat, ami e felismerés miatt keletkezett bennem.
Szemforgatás, felgma megjegyzések és természetesen egy cseppnyi nyálcsorgatás.

Nem elég, hogy csodás zöldeskék szemei perzselően hatottak egész énemre, még póló sem volt rajta, így az összes kocka látszódott hasán! Simán meg is szánolhattam volna!

Elhesegetve az összes baromságot a fejemből, kihúztam magam és közönyt erőltettem magamra.

De miről is papolok itt?! Hiszen ő teljesen közömbös számomra!
Engem nem olyan fából faragtak, hogy egy szép szem miatt, órákig olvadozzak! Egyébként bárkinek lehetnek szép szemei...! Ezek csak a génektől függnek!

- Hol van egy tanár? - húztam fel szemöldököm, és egy erős, háborúba készülő nő helyzetébe képzeltem magam. Akár egy katona! Csak semmi kedvesség!

- Édesem, honnan a francból tudnám? - válaszolt flegmán, és ebben már őszintén semmi vonzót nem találtam. Visszafordult és engem semmibevéve, folytatta ott a dolgát, ahol abbahagyta. Hirtelen dühös lettem, és mivel ő már nem tanár, ezért nyugodtan beszólhatok neki.

Egyébként meg mi az hogy édesem?! Mégis ki a francnak képzeli magát?

- Öhm! Hahóó! - köhögtem hitetlenkedve, mivel még most is azon csodálkoztam, hogy csak úgy elfordult - És valami tipp? Hogy hol lehetnek?

- Nem tudom! Hallottad? És ha nem zavar, csinálnám a dolgom! Szóval akár, le is léphetsz  - perdült felém megint, ingerülten.

Elakadt a lélegzetem és eltátott szájjal meredtem előre. Döbbenten és felhúzott orral lépdeltem lefele a folyó mentén, abba az irányba, ahol már többen is voltak, amikor belegondoltam, hogy miket is mondott.

Velem senki nem beszélhet ilyen hangnemben! Pontosabban egy diák sem! A tanárokat most hagyjuk.

Sértetten sarkonfordultam és dühösen visszatrappoltam Derekhez, hogy mondjak neki valamit, amiért ilyen önelégült barom volt velem.

Újra a hátamögé álltam és elgondolkodó arccal, vérigsértve megszólaltam.

- Egyébként nem vagyok az édesed!

- Nyilvánvaló! Bár akkor se biztos, hogy tudnám, hogy ki vagy. - jelentette ki utálatosan.

- Rohadt önelégült vagy! - vetettem oda neki, alíg bírtam türtőztetni magam.

- Nagyszerű. Azért mert nem vagyok irritálóan kedves?

- Nem! Azért mert, egoista bunkó vagy! - feleltem méreggel teli hangon.

- Hagysz végre, vagy még hisztizel tovább esetleg? - egyenesedett fel összeráncolt homlokkal.

- Hisztizek?! - akadt el a lélegzetem. Még én hisztizek? Hát ez hihetetlen!

A dühtől majd felrobbanó fejjel, közelebb léptem, s a farönkök alól, ami tartotta azokat, kirúgtam a támasztékot, s ezzel az összes gyorsan elgurult, valamelyik bele a vízbe.
Majdnem ugrándozni kezdtem örömömben, ami egyébként káröröm volt, mivel valószínűleg most, egyetlen mozdulattal, a két órás munkáját tettem taccsra, de amikor megpillantottam az arcát, nem szégyenlem, kicsit megijedtem.

- Ezt meg mi a faszért kellett?? - ordított rám, villámokat szóró szemekkel.

Megszólalni nem tudtam, ezért csak egy angyali mosollyal, mint aki nem tett semmit, megrántottam a vállam és már fordultam volna is el, amikor Derek mérgében lehajolt, karját meglendítette, s kézfeje épphogy, de annyira beleért a vízbe, hogy úgy lepocsolt, hogy teljesen átázott az egyik kedvenc ujjatlanom.

Mint aki egy kellemetlen pózban dermedt kővé, tátott szájjal, megfeszülve lestem, ámulva a felsőmet, és a hideg víz, mindenhol beterített.

- Megőrültél?! - törtem ki, mostmár tényleg hisztérikusan, s majdnem felpofoztam.

- És te? - vágott vissza erőszakosan, összeszűkített szemekkel és feje egészen elvörösödött, nyakán pedig kidudorodtak az erek, miközben nagy mozdulatokkal gesztikulált.

- Te nem vagy normális! Nem csak nagyképű vagy, de gyerekes is!

- Én vagyok a gyerekes? Tényleg? Mondja ezt a hisztis kislány? - magyarázta értetlenkedve.

- Te jó ég! - emeltem fel a fejemet az ég felé, szememet forgatva - Egyszerűen undorodok tőled!

- Képzeld az érzés kölcsönös! - köpte felém a szavakat, akár egy idegbeteg, s közben elkezdte felszedegetni a farönköket, morgolódva.

Bármennyire is utáltam, sehogy se tudtam feldolgozni a szavakat, amiket mondott. Az egy dolog, hogy én utálom, de hogy ő is engem...

- Mi van Derek?! Új barátnő? - kiabáltak oda neki messzebről, az épp bírkózó focisták közül az egyik.
Tyúkagyúak.

Egy gyilkoshoz illő, undok grimasszal válaszolt csak, amiből azt a szöveget lehetett volna leszűrni, hogy ja, persze vagy soha!

- Bunkó! - szűrtem fogaim közül, s gyűlölködve trappoltam el tőle.

Amíg a folyó mentén végigszáguldtam, bőven volt idejük az idióta kis barátainak, jóízűen kiröhögni engem és pimaszul mutogatni rám.

Kíváncsi lettem volna Derek reakciójára is, de megközdöttem magammal, és nem hagytam a kísértésnek, hogy hátranézzek, csak duzzogva ziháltam el, minél gyorsabban, minél messzebbre.

***

Áhló!😽

*Bocsi Manu nevéért, de DEREK lett 😂*

Nagyon izgatott voltam már, mert kíváncsi vagyok a reakciótokra😁💗

Szóval a kérdésem ;

HOGY TETSZETT??🙈💕