Mr Survivor

chapter 27

- Hallod magad?! Most dícsértelek meg, te meg Violettel vagy elfoglalva! Te őrült vagy! - összeszűkített szemeiből sugárzott a sértettség és az összeszavarodottság, ami érzékelésére, az is rátett egy lapáttal, hogy megfeszült, szétágazó ujjaival, fejéhez kapva hesegette el, mellettem szóló érveit.

Tehát, gondolom ebben a percben mondott le arról, hogy valaha is jóban lehetünk.

Egy óra zavaró némaság alatt végig zakatolt az agyam.

Derek addigra már az egész üveg tartalmát felhörpintette, és nekem irritáló módon, semmilyen lehetőségem és főképp okom nem volt arra, hogy rászóljak.

Ő is duzzogott, s én is saját magányomban, amíg kivonultam az aprócska pallókból, éppenhogy álló, erkélyünkre.

Ha egy könyv főszereplője lettem volna, pontosan tudom milyen sorokat írtam volna magamról.

"És a kicsi, tapasztalatlan Jade, most nem értette, mi történik körülötte. Elvesztette az irányítást, s minden kifolyt az eddig biztosnak hitt kezei közül.

Hazugság volt minden, amit eddig érzett. Most a bosszú és a szomorúság dominálta az érzéseit, s nem is volt már a legbizonyosabbikában sem biztos.

Helyre akarta hozni a dolgokat kettejük között, de még azt se sejtette, hogyan foghatna hozzá."

Helyre akartam hozni.

Visszabicegtem, be az ajtón, levetve magam D mellé, s mint valami csatában levert harcos, olyan idegzettel lehettem ebben a pillanatban.

Megcsapott a bor mámorító, ámbár zavaró, számomra szokatlan szaga, s amint rászegeztem tekintetem, tisztán értettem, hogy bármennyire is gyakorlott már a piálásban, ez megártott neki.

Nem akartam lekezelő lenni vele, hiszen a békekötés miatt jöttem, tehát csak megráztam a fejem, hogy visszazökkenjek szerepembe, s elhesegessem a rajtam eluralkodó, esetleges rossz gondolatokat.

- Derek... Kedves volt, hogy ezt mondtad - suttogtam elszégyelve magam, s vártam a hatást, épp folytatni próbáltam a mondatom, mikor fennhéjázva megszólalt.

- Tök mindegy - köpte szinte arcomba a szavakat, rosszallóan fejcsóválva.

Jobbnak véltem mindekettőnk szempontjából, hogyha nem akadok fenn a modorján, hiszen mégis én voltam a bunkó.

- De... Valldd be őszintén, láttad már a barátaimat?!

- A kiket? - hökkent meg alig észlelhetően, mert azonnal palástolni akarta az érzelmeit - Nem, de nem is abból áll az életem, hogy utánad kémkedjek!

- Derek! - zizzentem fel, már a szakadék sírás felőli oldalára sodródtam, s önuralmam utolsó cseppjeit fogyasztottam. Nevébe szinte kapaszkodtam, ahogy kiszűrtem fogaim között, kikérve magamnak, hogy a kérdésemre nem tudja a választ.

- Nincsenek.... - csuklott el a hangom - nincsen egy barátom se! Senki sem hívott el még soha sehova sem! Ezért mivel nincs jobb dolgom, eltemetkezem a tanulásban és nagyon elfoglaltnak gondolom magam....

Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ezt elárulhattam valakinek. Az egyetlen, amiben nem voltam teljesen biztos, az az volt, hogy jól tettem-e, hogy ez az egyetlen bizonyos ember, Derek Robins lett. A részeg fajta. Türelmetlenül vártam, hogyan fogja lereagálni.

Vajon felpattan és kiugrik a faházból, hogy inkább a farkasok marcangolják testét, mintsem egy ekkora rakás szerencsétlenséggel legyen egy légtérben.

Aprónak éreztem magam és roppant bizonytalannak. Utáltam ezt az érzést.

Derek, smaragdon csillogó szemeit végigfuttatta a padlón, ereszelve vele felém. A tornacipőm kopott orrán tükröződő fényhez ért, majd onnan feljebb és feljebb, keresztül, kellemesen ledobott combjaimon, a bentragadt levegőtől megfeszülő, bordáimon, a sírás elfolytásától elakadt torkomon, nyakamon, míg beharapott számhoz, majd a könnyeket tartó, roskadozó gátként szolgáló pilláimhoz ért.

Mint akit megbűvöltek, csak csodált, s értetlenné és szomorúvá vált az arckifejezése. Láttam a szemében... láttam, hogy nincs teljesen tudatánál, és ez egy kicsit elkeserített.

Egyszer zúdítom rá valakire a gondjaimat, és akkor is egy bebaszott ember az.

- Nem mondassz semmit...? - könyörögve ziháltam, s mintha egy gumiszálon függött volna tüdőm, úgy ugrált a sírástól erőltetve.

Fájt, hogy leszart. Hogy nem törődött azzal, én mit érzek. Veszekedni akartam, de olyan fáradttá és esetlenné váltam, hogy neki se tudtam volna kezdeni.

- Tudod mit? - készültem felugrani bosszúsan - Nem érdekelsz és az sem amit gon... - s ebben a pillanatban, megragadta a kezem, mellyel erőszakosan visszarántott, lezöttyenve ugyanazon, repedezett kanapéra, s belémfolytotta a szót.

Lenézett, gyerek módjára koncentráló szemeivel, a számra, kezét a nyakamhoz kapta, úgy hogy hüvelykujja körülölelje fülemet. Arcom vonala teljesen beleillett kellemes tapintású tenyerébe.

Egyetlen hirtelen mozdulattal, villámcsapásként tapadt rá érzékeny bőrömre, még időm se lett volna kitérni előle.

Derek Robins megcsókolt. Itt és most.

Emlékszem keserédes volt.

Puha, aranyosan csillogó ajkai tökéletesen ölelték körül enyémet. Egy pillanatig tartott az egész, de sosem fogom elfelejteni.

Van az a mondás, hogy "úgy csókolj, mintha az lenne az első és az utolsó is egyben", nahát ő pont így tette.

Belül tudtam, ó... pontosan tisztában voltam vele, hogyha engedem, hogy magával ragadjon az érzés, az a mindent elsöprő vágy, ami már egy ideje gyülemlett bennem, nem fogom tudni megállni, hogy ne váljak azzá, a naív kislánnyá, aki belehabarodik a legmenőbb pasiba, s folyton utána koslatna.

De az nem merül fel a normál emberekben, hogy ennek nem lesz,... nem lehet folytatása. Miután józan lesz, mindent elfelejt.

És ez volt az egészben a legrosszabb.

Én idióta! Miért nem ittam én is többet?!

A pillanat hevében belementem kis játékába. Olyan sokkot okozott, ezzel a hirtelen tettével, hogy testem minden porcikáját, csak a perzselő ajkai kötötték le, s másra nem jutott a véges koncentrálhatóságú agyamból.

Derek nedves, puha testrésze minden idegpályámat lekötötte.

Az összeset.

Így hát visszacsókoltam.

Az első csókom.
Íme, itt volt. Ez volt.

.
.

.
.
.

A pontok azért vannak, hogy még egy kicsit benne legyetek és érezzétek át az előző sorokat. 😂

Ha kész vagytok, jöhettek lejjebb😸

👇

👇

👇

👇

👇

Tehát édeseim 😀

Elég sokat nyaggattatok, már a csókkal, és végre elérkezett.
Szerintem pont elég ideig húztam ahoz, hogy legyenek, akik már megunták a várakozást 😼

Na de!

Engem most az érdekelne elsősorban, hogy mit gondoltok 😊

Szóval, gyerünk kommentelni, mert most rajtatok a sor 😉

Véleményeket kérek!

xx Bog💕