Mr Survivor

chapter 12

***

- Mégis miről beszélsz?! - ordítottam rá, már azzal sem foglalkozva, hogy ezzel esetleg, az erdő összes vadját idecsalom.

Még körvonalakban sem tudtam kikövetkeztetni, hogy mire gondolt, de egyre viccesebbnek találtam ezt a helyzetet, amibe kerültünk. Szűk egynapnyi ismeretség után, már úgy veszekszünk, akár egy ötven éve házas pár.

- Ne játszd itt a hülyét! Jó?! Tudom, hogy az egészet te találtad ki, és azért csináltad, hogy bosszút állj rajtam! - fordult velem szembe és olyan közel hajolt hozzám, hogy szinte a zihálását a bőrömön éreztem. Szemeit gyanakodva és dühvel megtöltve, összeszűkítve, rám szegezte.

Mint egy idióta, úgy meredtem rá, tátott szájjal, kikerekedett szemekkel.

- Fogalmam sincs, hogy miről zagybálsz itt össze-vissza! De valaki nagyon rosszul informált! - értetlenkedtem, úgy hogy már az idegeim addig feszültek, hogy robbanásra készek lettek.

- Jó, akkor belemegyek a rohadt kis "nem tudom miről beszélsz" játékodba - változtatta lányosra a hangját, de még így is nagyon távol állt az én hanglejtésemtől, s már ösztönösen is rákészültem, hogy majd visszabeszélek neki, hogy nem is így beszélek, de az csak még jobban azt bizonyította volna, hogy én vagyok a hisztis kisgyerek.

- Tehát, Violet helyett, valahogyan - rázta cinikusan kezeit a levegőben, szemforgatás közepette - te kerültél az erdőbe, ezzel tönkretéve az estémet!

- Ez nevetséges! Hidegen hagy, hogy mit műveltél volna a sötét erdőben, Violettel. Kettesben. Már megint azt hiszed, hogy csak rólad szól minden! Ez annyira jellemző a fajtádra! - köptem felé a szavakat, s ügyeltem arra, hogy minél jobban sebet ejtsek az egójában. Már ha ez egyáltalán lehetséges nála.

- A fajtámra? - akadt el a lélegzete, s hitetlenkedve méregetett.

- Igen! Akik azt hiszik magukra, hogy ők a tökéletes megnyilvánulásai, s mindenki felett állnak!

- Csak a lúzerek gondolják így, akik féltékenyek ránk! Ugye Jady-mady? - figurázta ki gúnynevemet, ami az ő szájából hallva, még fájdalmasabbnak hatott.

- Ennek semmi köze ehhez! Egyébként meg ez is csak azt bizonyítja, hogy milyen beképzelt barom vagy! Leszarom, hogyha te vagy a suli kis-kedvenc focistája! Bocs, hogy nem vagyok én is olyan perfekt, mint a "híres" Derek Robins! - meresztgettem a szememet, amikor hirtelen ólomsúlyként csapott fejbe a felismerés.

Kimondtam! Elárultam magam, hogy tudom a nevét!

Aztán az őrült gyors felfogásomnak köszönhetően bevillant; ő is tudja a nevem! Bármennyire is akartam vele kiabálni, hogy háhh, lebukott! , nem bírtam magam rávenni a beszédre. Ködösen bámultunk egymásra, egyikőnk se tudta mit reagáljon. Az ő arcára is kiült a felismerés okozta sokk, hogy hiába tagadta, kiderült a "titka".

Még azon merengtem, hogyan lehettem ekkora szerencsétlen, hogy kiböktem a nevét, ami egyébként miatta volt, mivel, biztos vagyok benne, hogyha ő nem mondja ki az enyémet, akkor én se teszem ezt, amikor egy távoli farkas vonyítás hasított bele a kellemetlen légkörbe.

A fagyos, ellenszenves szemkontaktusunkat megszakítottuk, s automatikusan az ég felé emeltük fejünket. Ötletem sincs, miért pont a csillagokat kellett elkezdeni méregetni, mikor egyértelmű, hogy ha a közelünkben farkas van, akkor az nem az égből fog ránk ugrani. De úgy néz ki, hogy ez már genetikailag belénk van kódolva.

- El kell innen tűnnünk! - utasított feszesen, katonásan, mint aki nem is beleegyezést vár, hanem csak kiadja a parancsot - Keresni kell egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat és aludhatunk!

- Aludhatunk? - vágtam rá megkérdőjelező hangsúlyban.

- Egyértelmű, hogy ma már nem találnánk vissza! Éjszaka meg nem fogok, a farkasokkal teli erdőben sétálgatni! - vetette felém, irritáló lenézéssel.

Borzasztó a stílusa! Utálom, hogy folyton ilyen lekezelő! És komolyan ennyire haragszik amiatt, hogy ki kellett hagynia az estét Violettel? Úgyis már annyi csaj megvolt neki, ez az egy már nem mindegy? Violet amúgy is akkora ribanc, hogy bármikor lefekszik vele. Sőt, ez a kis várakoztatás még jót is tesz, legalább még kiéhezettebb lesz.

Derek elől ment, én meg megint arra kényszerültem, hogy a lépteit kövessem. Duzzogva toltam el az arcom elől a nagyobbnál nagyobb gallyakat, amiket Derek figyelmetlenül csak arrébb lökdösött, azzal nem is foglalkozva, hogy van valaki mögötte, akit esetleg fejbe vághat.

Megint bebizonyította, hogy mekkora úriember.

Miközben kikerülgettem a faágakat, egyre csak az forgott az agyamban, hogy vajon miért pont Violet? Értem, hogy szép, meg csinos. Azt is, hogy könnyű ágybavinni, vagy akár még ágy se kell neki hozzá, de Derek bárkit megkaphat...

Vagy engem csak azért idegesít ez ennyire, mert épp Violet kell neki? Az ellenség?