Mr Survivor

chapter 10

Totál bepánikoltam! Nem elég, hogy egy olyan emberrel kell lennem, akivel ki nem állhatjuk egymást, még azt is titkolnom kell előle, hogy nem tudom a nevét. Ja és eltévedtünk!

Semmi sem úgy sikerült, mint, ahogy azt akartam. Most valószínűleg még nagyobb bajba fogunk kerülni. Ha még vissza is találunk, Mr W meg fog ölni, és elköszönhetek az összes szép reményemtől, hogy valaha is diákigazgató váljon belőlem.

Egészen biztos vagyok benne, hogy senki sem szólt még, hogy nem tértünk vissza, szóval ezzel még nyerhetünk egy kis időt. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy feltűnjön a tanároknak, hogy hiányzunk?

Én mit tennék?

Várnék három napot. Addig egy ember kibírja étel nélkül úgy, hogy csak mondjuk megeszik egy-két levelet, vagy akármit, amit talál. Amiatt nem is féltem, hogy esetleg éhen halunk, de bármikor felfalhat egy medve, vagy a farkasok.

Az alvást és az étkezést még megoldom, de ki fog megvédeni a vadállatoktól? Lehet át kell váltanom túlélő módba, ha valóban nem akarom, hogy inkább itt ragadjak, bujkálva Mr W haragjától.

De semmi pánik! Legalább három napom van!

Itt már nem bírtam tovább és akaratlanul is elkezdett folyni a könnyem. Mielőtt észrevehette volna Derek, gyorsan letöröltem a pulcsim szélével arcomon gördülő cseppeket. Az is segített, hogy sötét volt, de az ellen nem tudtam már mit tenni, hogy muszáj volt szereznem egy zsepit.

- Khm... - köhintettem egyet, hogy ne legyen olyan elcsuklott a hangom - Hé, van egy zsepid?

- Csak az van nálam... - intézett el ennyivel, flegmán.

- Tudod, nem kell mindig olyan köcsögnek lenned! - szóltam rá indulatosan.

Nem tehetek róla, már betelt nálam a pohár, nem csak miatta, hanem emiatt az egész, kilátástalan helyzet miatt.

- Megengeded? - kérdezett vissza, irritálóan gúnyosan.

- Ezt nem hiszem el... - folytattam volna, mikor elcsuklott a hangom, s újra eleredtek a könnyeim, amire már ő is felkapta a fejét, és egy pillanatra oldalra fordult, végigmérve engem.

Sietve, letöröltem a sós cseppeket, és köhintettem egyet, de ez nem tudta elterelni a figyelmet, arról hogy siránkozok akár egy hároméves, s már mit sem segített rajtam, mivel Derek észrevette.

- Te most bőgsz emiatt? Ne már! - húzta fel a szemöldökét és lesajnáló grimaszt vágott, ami csak rontott a helyzeten.

- Jézusoom, ne legyél már ekkora segg! Miért hiszed, hogy állandóan csak te vagy a középpontban? Le se szarom, hogy miket mondasz nekem, mert tudom, hogy úgyis mindig valami nagyképű dumával jössz, vagy bunkózol! Hidd el egy pillanatig se bánkódnék miattad! - szipogtam mérgesen, teljesen felhúztam magam. Rendesen odatettem magam, hogy elmondjam, mit is gondolok Derek Robinsról!

De az erőm, mostanra már elfogyott, s megálltam leülni egy fa tövébe. Nem érdekelt az se ha itt hagy! Megint.

Nem jött mellém, én meg csak tenyerembe temettem nedves, nyúzott arcom, mikor csodával határos módon, leült mellettem, vagy fél méterre.

- Azt hittem itt hagytál. - szólaltam meg cinikusan, a kezeimből visszhangoztak a szavak.

- Miért tennék ilyet? - hitetlenkedett őszintén.

- Mondjuk mert utálsz és szívesen vennéd, ha széttépnének a farkasok. Hmmm, csak ezért! - vágtam vissza dünnyögve.

Erre apró nevetés hagyta el száját, s fel is néztem rá, hogy jól hallottam-e. Komolyan most nevetett rajtam Derek? Mármint, nem cinikusan?

Mi jön még?

Mélyen a szemembe nézett, s ezzel felébresztette bennem, megint a szomorúságot, s küzdöttem ellene, de lebiggyent az ajkam és hirtelen elkaptam a fejem, mert nem akartam, hogy ilyen kis szerencsétlennek, gyengének lásson. Hiszen ha én akarok lenni az alfa, az irányító, akkor erősnek kell lennem.

- Mi a baj? - súgta óvatosan.

Fel sem fogva, hogy mi történt, rögtön elhesegettem annak a lehetőségét, hogy esetleg komolyan érdekli.

- Persze, mert érdekel is téged, hogy mi a bajom? - vigyorogtam keserűen, s összeszűkített szemekkel sandítottam rá.

- Baszd meg, szerinted kérdeztem volna ha nem? - akadt ki erre, s megrázta fejét haragra gerjedten.

Értetlen arcot vágtam és úgy pillantottam zaklatott tekintetére.

- Nem tudok. - feleltem csendesen.

- Mit nem tudsz?! - köpte ingerülten.

- Nem tudok kiigazodni rajtad.

Én is elámultam, hogy ezt tényleg hangosan mondtam, és ráadásul neki!

Erre felkapta a fejét és szigorú vonásai még jobban megkeményedtek, amin meglepődtem.

- Még te nem tudsz kiigazodni, rajtam??! - sziszegte, mint aki nem hisz a fülének.

Kihúztam magam és dühösen pislogtam.

- Hogy mondod?

- Egész idő alatt itt duzzogtál! Amikor először találkoztunk, még nem is ismertél, de már köcsög voltál, és tönkretetted a munkám! Csodálkozol ha ilyen vagyok?! Egyébként meg direkt keresztbe tettél, hogy elszúrd az estémet, és te jöttél az erdőbe! - pattant fel, s hadarta villámokat szóró szemekkel.

- Mégis miről beszélsz?! - ordítottam rá, már azzal se foglalkozva, hogy ezzel esetleg, az erdő összes vadját idecsalom.

Csaaaoohh sziszuk💞

// napi hír😂; DÍJAT KAPTAM! máris😮
méghozzá kyrakovacs -tól😍
Mégegyszer, elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért feldobtad a napomat és természetesen majd válaszolni fogok a kérdésekre💓//
- - - - -
(most számítsatok, 1 max 2 nap szünetre, de aztán újra jönnek a részek😥😁)
- - - - -
A másik dolog meg, hogy nagyon nagyon örülök annak, hogy már ilyen sokan olvassátok😻

Nagyon szerizleek titeket és IMÁDOM olvasni azt a sok bíztató és bolond kommentet, amiket írtok!!🙌😽💕