Rossz Döntés Volt《H.S.》/BEFEJEZETT/

Kettő

Csak néz és szeme a könnyektől csillog. Tényleg sírt? Minden kérdésemre választ kapok, amikor rám mosolyog.

-Mi a...

-Csak a hagyma...- Kézfejével megtörli az orrát és a kis kockákra metélt hagymadarabokat egy lábasba dobja.

-Akkor jó. - Mosolyodom el én is és az asztalhoz ülök.-Még egyetlen pasival sem jöttem ki ilyen jól, mint veled. Mindig felkeltettek, hogy takarodjak, mert jön a csajuk. Aztán otthon kialudtam magam.- Pirulok el.

-Hát nekem nincs barátnőm, úgyhogy addig maradsz, ameddig akarsz! - Leül velem szembe.

-Kösz.

-Mesélj magadról!

-Hát... tizenkilenc éves vagyok és mindig is itt éltem, de már nagyon unom és úgy tervezem, hogy jövőre elköltözök. Van egy öcsém, aki mindennél jobban idegesít. És... a szüleim - könnyek szöknek a szemembe. Tudom, hogy mikor belegondolok, hogy milyen szar életem van, akkor itatom az egereket, de most nem szabad. Visszatartom.

-Mi van a szüleiddel? - Ledöbben.

- Ők... Nem foglalkoznak velem. - A torkomban egyre nagyobb a gombóc, de lenyelem, akár nehéz, akár nem. Mielőtt még megszólalhatna folytatom. - Mikor hat éves voltam megszületett az öcsém. Onnantól kezdve, mindent magamnak kellett megcsinálnom. Reggelit nem kaptam, ezért nem mindig ettem. A vacsorával ugyan ez a helyzet. Ha volt otthon valami ehető maradék, vagy vaj és szalámi, akkor összedobtam magamnak és megettem. Ebédelni sem mindig ebédeltem, mert, ha nem maradt maradék, akkor nem volt mit ennem. Én voltam a konyhamalac, aki feltakarítja azt amit mások megettek. De mára már megszoktam. És a legszarabb az volt, hogy még a ruhákat és a női dolgokat is magamnak kellett megvennem... ne haragudj, hogy így rád zúdítottam az élettörténetemet.- lesütöm a szemem.

- Nem, nem semmi baj. Én kerdeztem. De ez borzalmas! - Undorodik a szüleimtől, látom rajta. Elhúzom a szám. Átnyúl a kis asztalkán és a kezemre teszi a kezét, de aztán gyorsan elhúzza. - Bocsánat. - Hebegi zavartan, de én csak kuncogni kezdek rajta.

Lehet, hogy hosszabb távot tervez?Remélem. Nem! Nem! Nem! Nem szerethetsz belé! Súgja az a bizonyos belső hang, amit gyorsan el is hessegetek.

-Mikor lesz kész? - A fejemmel a lábas felé intek. Harry feláll, és kavar rajta párat. Elzárja a gázt és kihúz egy fiókot. Egy szedőkanalat tesz a lábasba és elővesz két tányért. A gőzölgő levest elém teszi és beleszagolok. Milyen jó illata van! Türelmetlenül elkezdem enni és nagyon gyorsan. Annyira finom, hogy felnyögök.

-Ez nagyon finom! Soha nem ettem ilyen finomat! - Mosolyog rajtam, hogy milyen gyerekes vagyok. Hát igen akit nem nevelnek rendesen az valószínűleg nem viselkedik úgy, ahogy kellene...

-Annak örülök.

-Sokat főzöl? Vagy csak akkor, amikor nincs kedved étterembe menni? - Már elfogyott az utolsó csepp is tányéromból.

-Általában nem megyek étterembe. Magamnak főzök.

-Értem. De te még nem is meséltél magadról!

-Nem nagy szám az életem... De elmesélhetem... huszonegy éves vagyok és pár hete költöztem ide. Eddig Angliában éltem egy kis faluban, aminek a neve Holmes Chapel. Van egy nővérem, Gemma, akit nagyon szeretek, mindig támogatott és segített nekem. A szüleim hét éves koromban elváltak, és nagyon szomorú voltam. Volt néhány fontos ügyem, ami miatt ide kellett jönnöm, de nem sokáig maradok. Szerintem ennyi.

-Milyen ügy? - Tudom, hogy nem kéne bele pofátlankodnom, mert ha szeretné úgy is elmondja, de nagyon kíváncsi vagyok.

-Semmi különös. - Legyint a kezével. Feláll elveszi előlem a tányért és a mosogatóba teszi. Minden mozdulatát követem. Ahogy kinyitja tökéletesen rózsaszín ajkát, ahogy rám néz és mosolyog, majdnem elolvadok. Szerelmes vagyok? Nem hinném, hogy alig 9 óra után beleszeretek valakibe. De könyörgöm mikor volt nekem normális kapcsolatom? Soha. Pont ez az nem tudhatom, hogy mi az az igazi szerelem.

-Sarah! Hallottad amit mondtam? - Megrázom a fejem.

-Mi? Nem. Bocsánat. Mit is mondtál?

-Éhes vagy még?

-Nem. Köszönöm.

-Mit csináljunk? Van kedved filmet nézni, vagy elmenjünk valahova?

-Ebben a városban nincs semmi. Szerintem nézzünk valami filmet! - Javaslom.

-Rendben. - Feláll és idejön hozzám. Megfogja a kezemet és lenéz rá, majd a szemembe.

-Velem akarsz maradni? Mármint, hogy kapcsolatban lenni.

-Igen. - Beharapja alsó ajkát és szemében látom, hogy megkönnyebbült. Ennyire izgult, hogy mi lesz a válaszom? Ajkait az enyémekre tapasztja, s egy lágy csók lesz belőle. Alsó ajkamat megharapja, mire elmosolyodok. Felhúz a székről és átkarolja a derekamat. A nappaliba vezet, ahol egy nagyon nagy tévé van.

-Milyen filmet szeretnél nézni? Romantikus, vicces vagy szomorú?

-Vicceset. Nem akarok most depizni, sem folyatni a nyálam. - Levesz pár DVD-t a polcról és ideadja nekem.

-Válassz! - Utasítja. Kiválasztom a tetszőleges filmet és a kezébe adom.

-Ezt szeretném! - Beteszi a DVD-lejátszóba és elindul a film.

Az első tíz percben már annyira nevetek, hogy a könnyem is kicsordul.

***

Délután négy óra van és a napunk csak abból állt, hogy filmet néztünk és ettünk. A telefonom rezegni kezd és apa neve jelenik meg a kijelzőn, megzavarva Harry viccelődését. Úgy döntök, hogy felveszem.

-Hol a francban vagy?! - Üvölt a telefonba.

-Semmi közöd hozzá! - köpöm a vonalba.

-Most azonnal gyere haza, különben nem jöhetsz ki a szobádból és enni sem kapsz egy hétig!

-Hah! Mintha az elmúlt tizenhárom évben kaptam volna rendesen enni!- Most már én is kiabálok. - De tudod mit? Várhatsz felőlem évekig akkor sem fogok haza menni.- Ezzel lecsapom a telefont.

-Valamelyik szülőd volt? - Kérdezi, teljesen nyugodtan Harry.

-Az apám. Azt hiszi, hogy mindent megszabhat nekem. Pedig már nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni. És azt mondta, hogy ha nem megyek haza, akkor nem kapok kaját egy hétig. Szánalmas! - Kitör belőle a nevetés.

-Komolyan azzal fenyeget, hogy nem kapsz enni? - Még jobban nevet.

-Mi ebben az olyan vicces?

-Az, hogy eddig se kaptál, most mégis ezzel fenyeget. - Már a hasát fogja, de a jó kedve rám ragad és én is nevetésben török ki. Megint rezeg a telefonom, de figyelmen kívül hagyom.

Mikor már vagy tizedszerre hív, úgy döntök, hogy kikapcsolom. Nem tudja hol vagyok, felkutatni meg nem tud így nem kell aggódnom, hogyha esetleg idejönne.

-Megcsókolhatlak? - Rám néz. Bólintok és közelít felém. Vészesen közel van hozzám, alig pár milliméter van köztem és közte. Nyelvével a bejutásért könyörög, amit megadok neki. Lassan, ráérősen köröz a nyelvünk és nem sietünk sehova. Levegő hiánya miatt elválunk egymástól és zöld íriszei a boldogságtól csillognak.

-Miért pont engem szúrtál ki abban a klubban? - Kérdezem.

-Mert te voltál a legszebb.

-Szerintem nem néztél rendesen körbe.

-Szerintem meg igen. - Féloldalas mosolyra húzza a száját.

-Rosszul választasz csajt. Én viszont jól választok pasit.

-Jól választok csajt. És a második mondatod igaz. - Látom van egy egoista énje is és nem szégyelli kimutatni. Amit eddig ismerek benne, az nagyon tetszik. Lehet, hogy tényleg szerelmes vagyok. Nem tudom. Egyszer biztos rájövök, hogy mit érzek.

Halihó👋
Remélem tetszett ez a két rész, amit ma hoztam
Hagyjatok nyomot magatok után!