Rossz Döntés Volt《H.S.》/BEFEJEZETT/

Huszonnyolc

Egy héttel később:

Csak ülök a nappaliban, a falat bámulva. Niall lép hozzám, és teszi a vállamra a kezét. Valamiért nincs okom rá, hogy ránézzek. Sóhajt egyet, majd megszólal.
- Harry. Ez nem mehet így tovább. Olyan sovány vagy. Egy hete nem eszel. Nem teheted ezt magaddal! Nem engedheted, hogy Sarah lássa ezt föntről térj már észhez az Isten szerelmére! Most átöltözöl és elmegyünk egy pszichológushoz.

Nem törődök vele, sem a mondandójával, nem megyek sehova.
Csak ülök tovább.

Beszél még valamit, de a gondolataim elterelődnek róla.

Mi lett volna ha hamarabb érünk oda? Megmenthettük volna? Meg hát.
Ez is az én hibám. Minden, ami miatt bajba került. És most? Most hol vagyunk?
Holnap lesz a temetése. Sarah már végleg elhagyott. Az egyetlen esély, hogy találkozzak vele az az lenne, ha utána mennék.

***

Június 23. Péntek

Ma van a nagy nap. Ma van a temetése.
Nem állok készen, hogy szembenézzek a holttestével. Nem vagyok rá képes.

Még egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben. Az arcom sápadt, a hajam kócos és rendezetlen, a testem pedig még a fekete ingen keresztül is sovány.

Niall kopog az ajtón.

-Bejöhetek?

Nem válaszolok csak sóhajtok egyet. A kilincset lenyomva kinyitja az ajtót, majd sajnálattal teli tekintettel rám néz. Én csak egy pillanatig figyelem, majd elkapom róla a tekintetem és leülök az ágyra. A kezeimet összekulcsolom, majd lehajtom a fejem. Lehunyom a szemem és a gondolataimban folyamatosan ismételgetem, hogy erős vagyok.

-Mehetünk?- kérdi Niall.

Én csak rá pillantok, nézem még pár másodpercig, majd felállok és megint sóhajtom egyet. Kezdődik.

Mikor odaértünk Sarah szülei is ott voltak.

-Maguk mit keresnek itt?- kérdem. Hangomban egy kicsit sem próbálom leplezni a szégyent és a haragot. -maguk nem voltak meghívva.

-Tudom. De a mi lányunk...

-Nem! Nem a maguk lánya volt! Ha igazán szerették volna most nem itt tartana!-mutatok a kopolsóra.

Mindannyian csak néznek. Nézik, ahogy ott fekszik Sarah holtteste. Az örökbefogadott gyerekük holtteste. Hogyan? Hogy voltak képesek idepofátlankodni, miután tönkretették az életét?

-Menjenek innen!

-Harry.-teszi a vállamra a kezét Niall

-Nem érdekel! Húzzanak innen! Nem hagyom, hogy ezt is tönkretegyék, mint ahogy az életét! Menjenek.- úgy néznek, mint akik tényleg megbánták és sajnálják, de én tudom, hogy csak színészkednek.

-Ki tette tönkre az életét?! Mi? Mi, akik felnevelték?! Hm?! Nem inkább te? Miattad ment el. Miattad rabolták el. A Te hibád volt az egész!- mondja az apja.

-Felnevelték?-fújtatok- Maguknak az a "felnevelés", hogy éheztetik, és teljesen magára hagyják? Az, hogy mindent magának kellett elintéznie, még hat évesen is? Az? Hát akkor gratulálok. -Nem szólnak semmit.-Mehetnek. Nem hallják? Menjenek innen. Nem érdemlik meg, hogy itt legyenek.

Néznek még pár másodpercig, majd megfordulnak és elhagyják a temetőt.

Szemeim megtelnek könnyel és ott helyben, Sarah sírja előtt a földre rogyok és zokogni kezdek. Kezeimmel eltakarom az arcom és azon gondolkozok, mivel érdemeltem ki, hogy elveszítsem azt a személyt, akit legjobban szerettem.
-Sarah. Ne haragudj. Kérlek ne haragudj rám! Ha tudtam volna, hogy ez történik hamarabb odaérem volna. Akkor még élhetnél. Élnél és boldog lennél. Velem. Nem gondoltam komolyan, amikor elhagytalak. Nem akartam megtenni, de muszály volt. Akárhogy gondolkoztam, mindig arra jutottam, hogy miattam kerültél bajba és... és annyira sajnálom! Szeretlek.- erőt veszek magamon és felállok. Ráhajtom a fejem a mellkasára. Csönd. Nem hallok semmit. Sem levegővétel, sem szívverés. Semmi.

- Uram, nem szeretném megzavarni, de kezdenünk kéne a búcsúzást.- mondja a pap. Bólintok, majd hátralépek.

***

Mikor elmondta a beszédet, megkért, hogy búcsúzzunk el tőle.
Niall elmondta a beszédét, ami annyiból állt, hogy hálát adott Istennek, hogy erre a kis időre is megismerhette.

Én csak annyit mondtam köszönöm.

-Ennyi?

-Várjon!- szólok, mielőtt végleg lecsuknák a kopolsót. Odalépek, kiveszem a zsebemből a nyakláncot, amit még a levéllel együtt adtam neki és a nyakába teszem.

-Ég veled.-suttogom.

Lecsukják a kopolsó tetejét majd belehelyezik a kiásott lyukba. Elkezdik lapátolni rá a földet, majd beleszúrják a keresztet. Megfogom a koszorút, amit hoztam, majd a sírra helyezem. Meggyújtom a mécseseket és sorba rakom őket.

Leülök a padra és csak nézem. Nézem, ahogy életem szerelme a föld alatt nyugszik.

-Gyere Harry menjünk. -szólal meg Niall. Nem is vettem észre, hogy már csak mi vagyunk itt.

-Menj csak. Majd megyek én is.

-Biztos?

-Igen.

-Rendben, de ne maradj sokáig és ha valami baj van, hívj.

Bólintok, majd sarkon fordul és elmegy. Elfekszek a padon, összefonom a karjaimat, és lehunyom a szemem.

Amikor felébredek sötét van. Gyorsan felülök és kikapom a zsebemből a telefonom. Háromnegyed tíz van. Felállok a padról, zsebre teszem a kezem és elindulok hazafelé. Lépés lépést követ és egyszer csak arra eszmélek, hogy egy kocsmánál vagyok. Benyitok és a pulthoz megyek. Kérek valami erőset, majd mikor lehúztam, megnézem mennyi pénzt hoztam magammal. Semmi. Szuper.
Amikor a pultos nem figyel lelépek, majd elindulok hazafelé.

Sziasztok💝
Remélem tetszett, ez egész hosszú lett. (779 szó)
Nem maradt sok hátra, kb 2 rész és vége. +még az epilógus😭
Puszi😘