Rossz Döntés Volt《H.S.》/BEFEJEZETT/

Három

Másnap reggel úgy döntök, hogy hazamegyek. Nekem is és Harrynek is jobb lesz így. Talán az apám sem fog elverni. Nyolc órakor még mind a ketten az ágyban vagyunk, csak ő alszik én meg nem. Egyik keze a csípőmön hever, míg a másik a feje alatt. Már fél órája nem tudok aludni és készülődnöm is kell. Megfogom a rajtam lévő kezét és óvatosan leemelem magamról. Halkan nyöszörögni kezd és lassan kinyitja a szemét.

-Jó reggelt! - Súgom oda neki.

-Jó reggelt! - Magához húz és puszit nyom a számra. Felállok és felveszem az egyik földön heverő pólóját, mert csak egy szál fehérnemű van rajtam.

-Ma hazamegyek. - Közöltem vele.

-Mi? Nem hagyom, hogy hazamenj, azokhoz az elmebetegekhez! - Szinte azonnal felpattan az ágyról és elém lép.

-Harry muszáj ezt te is tudod. Ráadásul ott van minden ruhám, a sminkem,és az összes cuccom. De amint lesz rá lehetőség elköltözök innen minél messzebbre.

-Ne csináld. Majd én megveszek neked mindent, csak ne menj oda. Költözz hozzám.

-Ez... Ez még nekem túl korai Harry. Még csak két napja ismerlek és nem... Nem tudom.

-Akkor megyek veled. - Mikor kinyitnám a számat, hogy közöljem vele, hogy köszönöm, de meg tudom védeni magam, akkor elcsitít a mutatóujjával. - Erről nem nyitok vitát. - Némán lehajtom a fejem, majd magamhoz veszem a ruhám és a fürdőszobába sétálok. Kicsit igénytelen, hogy már a harmadik napja ugyan abban a ruhában leszek. Mindegy ma úgyis hazamegyek. Nem engedem, hogy Harry mindent megvegyen nekem, ami már megvan, csak, hogy ne találkozzak az apámmal. Vagy jön, vagy nem. De én akkor is megyek. Ha megpróbál megpofozni én esküszöm, hogy pár napra Harryhez jövök. Aztán valahonnan sürgősen kell szereznem annyi pénzt, hogy elköltözzek, mert nem akarok Harryhez költözni. Úgy meg főleg nem, hogy alig ismerem. Mindig, minden pasinál a gyors tempót akartam, de nála ez más. Magam sem tudom miért, de nem akarok most gyorsan haladni. Igaz, hogy a szex volt az első élményünk, de félek, ha elhamarkodott döntést hozok, akkor elveszítem. És ezt most nagyon nem akarom, mert úgy érzem, hogy szeretem őt. Elveszem azt a fogkefét, amit Harry adott nekem még az első nap, amikor itt voltam és fogkrémet nyomok rá a tubusból. Mikor elkezdem mosni a fogam Harry jelenik meg a küszöbön.

-Elvihetlek? - Kérdi. Kiöblítem a számat és válaszolok neki.

-Ha szeretnél... De úgy sem maradok ott... Összepakolok hagyok egy címkét az asztalon és húzok is el onnan. Ha szerencsém lesz akkor talán nem is lesznek otthon.

-És hova mész? Azt mondtad, hogy nem akarsz hozzám költözni, mert túl korai. Persze én nagyon szeretném, mert látni akarlak minden nap. Szeretném, hogy hozzám bújva nevess, hogy miközben szeretkezünk az én nevemet kiabáld, és a mosolyoddal találkozzak reggelente. Imádom, ha velem vagy és megteszek mindent, amit csak szeretnél. Ha szeretnéd lassan haladunk ha nem akkor nem. Te döntöd el.

-Harry...

-Shh... Még nem fejeztem be. Még azt is akartam mondani, hogy tudom, hogy csak 3 napja ismerjük egymást, de én nagyon megkedveltelek. - Mi az, hogy csak megkedvelt? Csak megkedvelt? De hisz én nem csak kedvelem őt. Szeretem. Csak játszani akar velem? Én vagyok a szex játéka? Próbálom leplezni a zavartságomat, ezért elfordulok tőle.

-Valami rosszat mondtam? - Aggódik.

-Nem. - Nem túl meggyőző Sarah.

-De igen látom rajtad. Mivel bántottalak meg? - Nem válaszolok. - Sarah! -Felemeli a fejemet a mutatóujjával így muszáj a szemébe néznem. - Mi a baj?

-Te csak... megkedveltél?

-Igen. De mi a baj ezzel?

-Harry én még sosem voltam szerelmes igazán! Te csak játszol az érzéseimmel igaz? Az a bajom ezzel, hogy én nem csak megkedveltelek. Szeretlek. De úgy látom nem viszonzod az érzéseimet. Csak a szexre kellek neked, úgy mint a többi pasinak! - Könnyeim utat törnek maguknak és nem tudom megállítani őket. Kikerülöm azt az embert, akiről azt hittem, hogy más mint a többi és a szobába lépek felveszem a dzsekimet és a táskámat és kiviharzok a szobából. Felveszem a cipőm és az ajtó felé lépnék, de elém lép.

-Sarah. Nem úgy kedvellek, mint egy barátot, hanem mint a barátnőmet. Ne haragudj, ha azt hitted, hogy csak a szexre kellek neked. Nem úgy akartam. Szeretlek érted? Teljes szívemből!

-Csak egy a baj Harry. Nem hiszek neked. - Kiszabadulok a szorításából és kilépek az ajtón. Becsapom magam mögött, de az újra kinyílik. Hallom a lépteit mögöttem, ezért én is gyorsítok. Nem hagyom, hogy utolérjen. Kár, hogy gyorsabb nálam. Csak pár lépés kell és visszaránt. Szorítja mind a két karomat és nem enged el.

-Ouch Harry ez fáj! - Még mindig szorítja, sőt, egyre jobban. - Engedj már el! Nagyon fáj!

-Nem hagyom, hogy elmenj! Nem fogod fel, hogy szeretlek? De tudod mit? Menj! Menj csak el! Mind a kettőnknek jobb lesz így. Tudom, hogy szeretsz, és én is szeretlek, de te ezt nem tudod felfogni. Menj csak! Menjél haza a drága szüleidhez, akik valószínűleg meg fognak verni! Ha ezt akarod akkor nem akadályozlak meg benne. - Szemei teljesen sötétek. Nem hiszem el, hogy ezt mondta. Kiszedem a kezem a szorításból és ránézek. Utoljára.

-Harry... - Elcsuklik a hangom és sírni kezdek. Még a szeme sem rebben meg. A szemembe hazudott. Hogy tehette ezt velem? A levegőért kapkodok és nagyon nehezen jut el a tüdőmig. Érzem, hogy a testem elgyengül és a földre zuhanok. Már nem lélegzek, csak kapkodok a levegő után.

-Sarah! - hallok egy kétségbeesett kiáltást, de nagyon messze van. Már sötét előttem minden és csak egy kezet érzek magamon. Mindennek vége van. És a mindenbe beletartozik az életem is.

***

Kezdenek kitisztulni a hangok, amit hallok. Egy ismerős hang és egy idegen. Hol vagyok? Mintha Harry hangját hallanám. Szerintem csak az agyam játszik velem. Biztos, hogy nem Harryt hallom. Hisz ő becsapott engem és miatta vagyok most itt. De várjunk csak. Hol is vagyok?
Próbálom kinyitni a szemem, de nem sikerül. Miután már vagy tizedszerre próbálkozok feladom. Inkább hagyom, hogy elnyomjon az álom.

Kinyitom a szemem. Nem áll össze a kép. Ez nem egy kórterem. Ez egy pince? De miért hoz engem egy pincébe? És ki az ott mellette? Fegyver van a kezében. Meg akarnak ölni?

-Áh Sarah! Mi van álomszuszék kialudtad magad? Hogy aludtál? - Miért viselkedik így Harry? Nem vagyok már gyerek. - Remélem nem hiszed azt, hogy végig azt az énemet mutatom neked amivel eddig voltál. Mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? VÁLASZOLJ! - Kiált rám.

-Hagyj békén! - suttogom.

-Mit mondtál? Nem értettem. Azt mondtad, hogy akarsz engem? Hogy vágysz rám és a testemet akarod? Hm? - Nemlegesen megrázom a fejem. Lehúzza rólam a ruhát, de nem tudok ellenkezni. Túl gyenge vagyok. Végighúzza az ujját a nyakamtól a combom tövéig és egyből libabőrös leszek. A pulzusom már az egekben jár és zihálok. Vetkőzni kezd. Jaj ne! Rám telepszik és elkezdi csókolgatni a nyakam. Lenyúl és a bejáratomhoz helyezi a farkát . Erőteljesen belém nyomja magát. Sikítok, ahogy csak tudok de a másik fickó zoknit töm a számba. Az erős döfések miatt annyira fáj mindenem, hogy már kezdem elveszíteni az eszméletem. Teljes sötétség járja át a világot. Egy idő után érzem, hogy abbahagyja és leszáll rólam. Szól a fickónak aki a fegyverrel a kezében idejön hozzám. Nem! Nem! Nem! Ne öljetek meg! Kinyitom a szám, de egy hang sem jön ki a torkomon. A fegyvert a fejemhez helyezi és egy csattanás kíséretében átadom magamat a teljes halálnak. Látom a fényt az alagút végén és mikor egy kapuhoz érek, átsétálok rajta. Meghaltam.

A rossz álom miatt sírni szeretnék, de nem tudok. Csak hangokat hallok és érzem, hogy egy puha ágyon fekszek. A szememet próbálom kinyitni, ami legnagyobb meglepetésemre engedelmeskedik az agyamnak és elém tárul a kórterem látványa. Hál' istennek nem teljesül be az álmom. Harry az ágyam mellett ül és amikor látja, hogy ébren vagyok, egyből idejön hozzám és átölel.

-Meghaltam? - suttogom a fülébe.

-Nem. - Hallom, hogy szipog és én is meghatódok. Élek.