Rossz Döntés Volt《H.S.》/BEFEJEZETT/

Kilenc

-Sarah?-egy nő áll meg előttem ledöbbenten. Nem ismerem.
-Ismerjük egymást?
-Jobban,mint hinnéd.
-Tessék? Ki maga?
-Sarah... Beszélnünk kell.
-Miről?
-Hol vannak a szüleid?
-Mi köze hozzá? Honnan tudja egyáltalán a nevem?
-Az... Az én lányom vagy. Nem tarthattalak meg. Ők vettek magukhoz. Sarah én...
-Ki a franc maga?! Mit képzel? Ideáll elém és közli velem, hogy az anyám? Ez... Ez nem igaz. Hülyeség. És túl gyors.
Szerintem én mindjárt felrobbanok. Nem hiszem el. Egy vad idegen nő ideáll elém és azt hiszi ismer. Kapja be.
-Sarah. Én teljesen megértem, hogy ki vagy akadva, de hinned kell nekem! Ha akarod kivizsgáltathatod, de nem veszíthetlek el megint! Nagyon sokáig nyomoztam utánad az interneten. Próbáltalak hívni is. De nem értelek el. Nem hiszed el mennyit kerestelek.-megfogja a vállam, de én lerázom. A kibaszott életbe is, mi a franc folyik itt?!
-Én ezt nem hiszem el! Ez az egész egy vicc!-zokogásban török ki, majd a földre rogyok. Miért kell ezt tenni velem? Mit vétettem én?
-Jól vagy?- meg is feledkeztem Harryről. Felnézek rá és könyörgő szemekkel próbálom rávenni, hogy húzzuk el a csíkot. Szerencsére megértette.
-Na jó. Nem tudom ki maga és mit akar Sarahtól, de ha azért jött ide, hogy felzaklassa sikerült. Viszlát.-tovább áll azon a helyen. A szöveget azért gyakorolhatta volna. Nagyon gyors volt ez így.

Ahogy beléptünk az ajtón, a lakás hirtelen furcsának tűnt. Szétnéztünk és minden rendben volt, kivéve egy dolog. A hűtő. Egy cetli volt rajta ezzel a felirattal: Még látjuk egymást:)
-Harry!
-Hmm? Találtál valamit?-rámutatok a cetlire. Tágra nyitja a szemeit, majd ráncolni kezdi a homlokát. Ilyenkor úgy a nyakába ugranék. Csak nincs itt az alkalom.
-Jó nyugodj meg. Biztos csak az unokatesóm volt.
-De miért írna ilyet?
-Mindig hagy valami cetlit a hűtőn. De menj aludj. Hosszú és nehéz napod volt. Mindjárt megyek én is.

Már pizsamában vagyok és az ágyban forgolódva gondolkozok, hogy mi lehetett ez az egész.
Talán a szüleim küldték. De annak mi értelme lenne? Épp ez az. Semmi.

-Nem alszol még baba?

-Nem tudok.-ez igaz, de már annyi meg annyi lehetőség megfordult a fejemben, hogy az agyam nem tud kikapcsolni. Az ágy besüpped mellettem, ahogy Harry bebújik a takaró alá. Magához ölel és mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed. A szemem már eddig is könnyes volt, de nem birom tovább visszatartani őket. Visszafolytott zokogásom miatt rászkódni kezdek.

-Shh... Nyugodj meg édes. Nincs semmi baj. Megértelek. Én is kiakadnék, ha egy nő ideállna elém az utcán és közölné, hogy az anyám. Mit szólnál hozzá, ha holnap megkérdeznénk a szüleidet, hogy igaz-e? Vagy nem akarod?

-De. Meg akarom tudni, hogy mi ez az egész hülyeség.

-Rendben.

-Aludjunk jó?

-Jó. Szép álmokat.-megpuszilja a fejem.

-Neked is.

Sziasztoook
Elég régen volt rész, de amikor tudtam akkor írtam. Foghatnám arra is, hogy sok a tanulnivaló, de nem csak ez az oka, nem is nagyon volt kedvem, de rengeteg féle módszer eszembe jutott, hogy hogy írhatnám le, azt ami a fejemben kering már ezer éve. De végül ez lett és remélem tetszik is.
Tudjátok... Csillag, komment.
Na nem rizsázok már❤
Szép napot😘