Rossz Döntés Volt《H.S.》/BEFEJEZETT/

Öt

Egy hét telt el azóta, mióta elhagytam a szüleimet. Már szereztem egy gyakornoki állást. Mikor, hazaértünk Harryvel, úgy döntöttem, hogy nem tudok hova menni, így hozzáköltöztem. Nagyon jó volt boldognak látni, az én hangulatom is jobb lett tőle. Még másnap elindultam munkát keresni. Egy könyvesbolt mellett egy „eladót felveszünk" plakátot pillantottam meg és gondoltam bemegyek érdeklődni. Nagyon meglepődtem, mikor közölték velem, hogy felvesznek és, hogy már holnap kezdhetek. Elmondták a keresetem, amin meg is lepődtem, mert nem hittem, hogy ennyit lehet keresni egy könyvesboltban. Egy hónapig kell gyakornokként dolgoznom és, ha úgy döntenek, képes vagyok rá, akkor keresetem is lesz.

***

Az első hetem nagyon jól telt. Mintha ezt a munkát nekem találták volna ki. Nem sokszor hibáztam és magabiztos vagyok benne. Élvezem ezt az egészet. Mintha nem is a munkám lenne, hanem a hobbim. Igaz, még csak egy hét telt el, és előbb-utóbb megunom, de most nagyon tetszik. Mindig, mikor hazaértem, Harry úgy fogadott, mintha ezer éve nem mentem volna haza. A karjaiba vont és össze-vissza csókolt. Szombat van, és már dél is elmúlt, de én még mindig az ágyban fekszek. Illetve fekszünk, mert még Harry sem kelt ki az ágyból. Nem tudunk elszakadni egymás tekintetétől, miközben beszélgetünk.

-Mit csináljunk ma?

-Nem tudom. Mit szólnál hozzá, ha egész nap fel se kelnénk, csak az ágyban feküdnénk? - Panaszosan felnyögök.

-Szerintem menjünk el valahova. - javaslom. - Mondjuk... Nem tudom. Nincsen semmi ebben a városban és nem tudunk semmit sem csinálni. Menjünk el étterembe? Úgy se főzöl már ma.

-Ha szeretnél... Viszont egy dologért cserébe... - Itt elhallgat és az állát kezdi el simogatni.

-Na? Mit akarsz?

-Ó te is tudod. - Letámadja ajkaimat és magára fordít. Szóval szexet akar... Csak van egy kis baj...

-Harry... nem lehet...

-Miért nem? - Kezét a bugyim felé csúsztatja, de elkapom és elhúzom onnan.

-Mert nem... - Elpirulok, ezért a mellkasába temetem az arcom.

-Á értem! Megjött? - Csak bólogatok. Nem akarok megszólalni, mert egyre kínosabb a helyzet, engem meg egyre jobban elönt a pír. Hallom, ahogy kuncogni kezd de én csak nyöszörgök. - De azért majd szólj, hogyha elmúlik. Addig nem tudlak dugni. Milyen szomorú. - Felállok, megragadok egy párnát és teljesen elpirult fejjel hozzávágom, amilyen erősen csak tudom. Felhorkant. - Á szóval így játszunk! - Felül és mielőtt még elmenekülhetnék átkarolja a csípőmet és az ágyra ránt. Felém hajol és csiklandozni kezd.

-Ne... Harry! Hagyd abba! - A nevetésem betölti a teret. - Harry!

-Befejezem, ha kapok egy csókot!

-Jó, jó kapsz csak hagyd abba! - Ajkaimra tapad és szinte falja őket. Alsó ajkamat beharapja és elmosolyodom. - Akkor elmegyünk valahova?

-Hmmmm... Nem is tudom.

-Légyszi, légyszi, légysziii - Bociszemekkel nézek rá.

-Jó megadom magam, csak ne nézz rám ilyen szemekkel, mert annál jobban kívánlak! - Csak mosolygok, és pirulok.

-Na, akkor ideje lesz felkelni! - Állok fel.

-Ne már! Nem maradhatnánk még ágyban?

-Harry, dél van!

-Nem számít! Olyan lusta vagyok! - Kezeit és a lábait széttárja, ezzel elfoglalva az egész ágyat.

-Megígértél valamit! - Emlékeztetem.