Rossz Döntés Volt《H.S.》/BEFEJEZETT/

Huszonkilenc

Próbálok minnél halkabban bemenni a házba, de ez a pia út közben eléggé hatott rajtam. Bízok, benne, hogy Niall már alszik.
A reményem nem vált be, Niall a kanapén ült és várt engem.

-Hol voltál?
Kicsit ügyetlenül leveszem a csizmám és Niall haragos tekintetével találkozok. Szólásra nyitom a számat, majd becsukom és azon gondolkozok, hogy mit mondjak.

-Hát, ami azt illeti, elaludtam, miután elmentél és mikor felébredtem sötét volt. Aztán egy kocsmában találtam magam, de mikor kértem egy erős piát nem volt nalam pénz így hazajöttem.-Mondom egy szuszra.

Hümmög egyet arra, amit mondtam és elnéz rólam. Felmegyek a lépcsőn a szobámba, aztán lefekszek az ágyra. Behunyom a szemem, és elnyom az álom. Egy nagy csattanás. Szemeim kipattannak, felülök. Megdörzsölöm a szemem, felkelek az ágyból és rápillantok az órára. Hajnali öt óra. Kimegyek az ajtón, leszaladok a lépcsőn, majd szétnézek. A nappaliban semmi. Óvatosan benyitok Niallhöz, de ő békésen alszik. Fogom a bejárati ajtó kulcsát, és nem zavartatva magam, hogy alsógatyában vagyok, kimegyek és szétnézek. Minden rendben van. Visszacsukom az ajtót és visszakullogok a szobámba.
Biztos csak egy álom volt.

Amikor visszafekszek, megint hallom a csattanásokat. De most másmilyen. Most olyan, mintha könyveket csapnának a földhöz.

-Mi a fene ez?- suttogom, majd kezemet az arcomra teszem.

-Harry.

Mintha Sarah szólna. Nem. Az nem lehet. Csak hallucinálok.

-Harry.

Kinyitom a szemem, elnézek jobbra, semmi. Mikor balra nézek meglátom Sarah-t. Hátrébb megyek, a falnak nyomódok és zihálni kezdek.
Úgy nézek rá, mint egy kísértetre, bár ez tulajdonképpen igaz is. Könnyes szemeivel engem figyel. Úgy látom, reakciómon egyáltalán nincs meglepődve. A testemen végigfut a vérfagyasztó hideg, ami a testéből áramlik.

-Miért? Miért hagytál el?

Szívem a torkomban dobog, de nem tudok mit mondani.
Lesütöm a szemeim.

-Én...

-Hogy tehetted ezt velem? Tudtad mennyire szeretlek. Tudtad, hogy te voltál nekem a világ, hogy csakis te tartottad bennem az erőt. Te tettél boldoggá, Harry.

-Sarah én csak jót akartam neked. Tudod, hogy szerettelek, sőt az nem kifejezés, de meg kellett tennem. El kellett mennem, hogy boldog lehess és...

-Én veled voltam boldog!

-De miattam kerültél bajba.

-Nem! Saját magam miatt kerültem bajba. A saját hibámból.

Izzadtan, könnyes szemmel ülök fel. Szétnézek, keresve Sarah-t de nincs itt.

Niall kopog és kinyitja az ajtót.

-Hazz jól vagy? Sarah nevét kiabáltad.

-I-igen persze, csak egy rossz álom. Semmi több.

-Oké szólj, ha van valami baj.

Bólintok, majd kimegy a szobából. Sóhajtok egyet, visszadőlök az ágyba és próbálok visszaaludni

***

Hajnali hatnál tovább nem tudtam aludni, de nem láttam értelmét annak, hogy felkeljek, így még most, tíz órakor is az ágyban fekszek.

Miután Sarah meghalt, készítettem egy grafikont. Minden nap rajzoltam egy vonalat ha felfelé, akkor jobb kedvem volt a szokásosnál. Ha egyenes, akkor átlagos, ha lefele ment, akkor depressziós napom volt. Hát igen, általában lefelé ment a vonal. Az y tengelyre 31-ig írtam számokat, amivel az adott hónap napjait jeleztem. Havonta úrja fogom rajzolni.
Előveszem a naplóm, amiben a grafikon van és előre berajzolom a mai hangulatomat. Komolyan, ez olyan egyhangú, hogy már én unom. Az a vonal egyre mélyebbre esik abban a szakadékban, ahova került. Már majdnem sajnálom.

-Harry gyere le reggelizni!- kiabál lentről Niall. Nyögök egyet, majd kivánszorgok a fürdőszobába. Megmosom az arcom és lemegyek a lépcsőn. Amint a konyhába értem, Niall kiszedett nekem egy jó nagy adag rántottát. Ránézek az ételre, körülbelül úgy nézhetek ki, mint aki a legnagyobb ellenségét figyeli. Niallre pillantok, aki a szemével jelzi, hogy ha nem eszem meg lenyomja a torkomon, így elkezdek enni.

Mint minden nap, ma is ugyanazt csinálom. Semmit. Csak ülök, néha fekszek, de semmi cselekvés. Nem néztem tévét, mióta elvesztettem a szerelmem.

Niallnek valami baja van. Egyfolytában járkál. Hol fel, hol le. Nem értem.
Egyszer csak egy farmert meg egy fekete felsőt dob mellém.

-Tessék. Vedd fel.

Kérdőn nézek rá, majd elkezdem magamra húzni a ruhákat. Amint végeztem, felránt az ágyról, lekapja a kocsikulcsot és elkezdi venni a cipőjét.

-Gyerünk. Vedd fel a csizmád.

Ráncolni kezdem a homlokom, és bár rossz előérzetem van, teszem amit mondott.
Lekapja a kocsikulcsot, majd a karomnál fogva berángat a kocsiba.
Mikor beül megkérdezem:
-Hova megyünk?

-Majd meglátod.

Megforgatom a szemem, majd az utat kezdem nézni

Mikor Niall lassít, felfigyelek, hogy hol is vagyunk. Tágra nyitom szemeim, és kinyitom az ajtót, de megfogja a kezemet, majd visszaránt.

-Harry. Szükséged van egy pszichiáterre, de mivel nem jöttél, így képtelen voltalak elrángatni. Kérlek. Csak most hallgass rám.

Bólintok, aztán elengedi a kezemet és kiszállunk a kocsiból. A kórház felé vesszük az irányt. Kezdetét veszi a szenvedés.

Sziasztoook💋
Remélem tetszett, ez is hasonlóan hosszú, mint az előző... büszke vagyok magamra😂
Remélem tetszett. Mindenképp hagyjatok nyomot, és ne felejtsétek el, hogy már csak egy rész + epilógus és vége:(
KÉREK VÉLEMÉNYEKET, SZERINTETEK MI LESZ A VÉGE?

Ne felejtsetek el szavazni és kommentelni❤