Rossz Döntés Volt《H.S.》/BEFEJEZETT/

Huszonegy

Mikor felébredek Harry nincs mellettem. Egy levél fogad, amit az éjjeli szekrényen hagyott. A nyakláncát is rátette.
Félve kinyitom, majd olvasni kezdem.

,,Kedves Sarah. Most biztos még jobban meg fogsz rám haragudni. Nem tehettem mást. Nem bírtam elviselni azt a sok fájdalmat, amit okoztam neked. Először is, mielőtt, még azt hinnéd kihasználtalak, megmondanám, hogy nem. Mindennél jobban szerettelek. TE voltál nekem az univerzum, amelyben élek. TE voltál nekem a nap, ami megvilágítja a földet. Boldoggá és eseménydúsabbá tetted a mindennapjaimat. De nem maradhatok veled. Csak kárt okozok, ha tovább maradok. Tudom, hogy fáj. Tudom mit érzel most. És hidd el, én vagyok a legnagyobb barom a világon, amiért ezt teszem veled. De ez így helyes. Maradj Niallel, Ő hátha meg tudja neked adni, azt amit Én nem. Sajnálom. Nem tudom elégszer mondani. Niall a hozzád való. Akármennyire is fáj ezt leírni, és akármennyire is potyognak a könnyeim, meg kell tennem. Nincs más választásom. Legyetek boldogak. Nélkülem. Szeretlek. H x."

Ledermedve állok. Kezemet a számra tapasztom és sírni kezdek. Lerogyok a göldre és összehúzom magam.

-Harry!-ordítom, mint egy kisgyerek aki az anyukája után sír, majd hirtelen felfogom és suttogni kezdek.- Harry... Nem lehet. Nem hagyhatsz itt. Szükségem van rád.

-Jól vagy? Hé. Mi történt?- ront be Niall aggódó arcot vágva. Remegek és zokogok és nem tudok beszélni, ezért odaadom neki a levelet. Olvasni kezdi, szemében egyre jobban vélem felfedezni a félelmet és a csalódást, majd hirtelen eldobja és kirohan a szobából.

Tovább folytatom a sírást, mint egy öt éves kisgyerek akit otthagy az anyukája az oviban.
Csak engem Harry hagyott ott. És nem az oviban.

Pár perc elteltével Niall megint bejön hozzám, majd kedvesen odaszól.

-Sarah. Menj vegyél fel valamit. Elmegyünk a reptérre és megkeressük Harryt.- felkapom a fejem.

-Megtennéd?-felébredt bennem a remény. Bólint.
Odaszaladok hozzá és átölelem.

-Köszönöm.

Rám mosolyog és kimegy. Megint. Odasétálok a ruhásszekrényemhez majd kiveszek egy melegítőt és egy egyszerű felsőt. Összekötném a hajam, de mikor meglátom magam a tükörben elszörnyedek. Mindegy nembaj. Harry a tét.

Kimegyek Niallhoz, aki már a kocsinál vár. Kinyitja nekem az ajtót, majd beszállok és ő is. Gázt ad és a reptér felé indulunk.

Lehajtom a fejem és az ujjaimat tanulmányozom. A testem minden porcikája a feszültségtől szenved és a kezem is izzad.

Óráknak tünik az a tizenöt perc, amíg ide érünk. Berohanunk, majd a járatokat nézzük. Nem indulhatott el sok gép hét óra óta. Most is még csak dél van.

A hölgy akit megkérdeztünk, azt mondta járt itt és elég zavartnak és szomorúnak tűnt, de azt nem árulta el hova ment. Hiába vitatkoztunk, mondtuk neki, hogy baj van, nem adhatta ki ezt az információt.

Szipogva ülök a kanapén, egy zsebkendőt szorongatva. Nem megy a tv, sem a rádió, amit hallgathatnék vagy nézhetnék. Csupán az üres falat nézem ami előttem van.

A fejem zúg a sok gondolattól.

Vajon régóta tervezgette?
Miért tette?
Mi értelme volt?
Nem voltam neki elég jó...
Nem volt jó velem a szex...

Minden lehetőség eszembe jutott. De nem látok bele a fejébe... Miért is látnék? Ugyan...

Előkapom a telefonomat, és Harry számát nézegetem. Egyszer csak rányomok a hívás gombra.
Kicsöng.
Nem veszi fel. Persze. Gondolhattam volna. De azért hagyok neki egy SMS-t.

Leírtam benne mindent. Hogy mennyire szeretem, hogy nem okozott nekem semmi rosszat és, hogy ő volt hozzám a jó.

Nem tudom mi tévő legyek. Nem tudom elfelejteni. Túl fájdalmas nekem. Nem. Egyszerűen nem megy...

Na hali😎
Remélem meg vagytok elégedve a résszel, ami elég szomorú lett és még én is könnyeztem írás közben. Hát igen... ez is a blog írással jár.
Kérlek kommenteljetek.

Mire számítotok? Szerintetek Niall és Sarah összejönnek? Harry visszajön valamikor?

Ne felejtsetek el szavazni és kommentelni!
💖💖