My Villain {Loki ff -hun}

Hello from the Other Side

Beléptem a helyiségbe.

Először nem tudtam eldönteni, hogy ami a szemeim elé tárult az valóság volt vagy csak valami hallucináció, annyira abszurdnak tűnt az egész. Nem volt odabent az égvilágon semmi, csupán egy hatalmas üvegfal, ami mögött ott lapult néhány bútor, az egész közepén pedig ott ült egy alak, háttal nekem.

- Öhm, helló! - köszöntem, bár fogalmam sem volt, hogy meghallja-e. Tudtam, hogy talán egyáltalán nem volt jó ötlet belépnem ide, de a kíváncsiságom győzedelmet aratott felettem. Mint általában.

Az alak - aki mint kiderült, egy könyvet bújt ezidáig -, hátra fordította a fejét és meglepetten nézett rám. Egy férfi volt az, sötét, vállig érő hajjal és kérdő tekintettel az arcán. A szemszínét ilyen távolságból sajnos nem tudtam megállapítani, de azt látni lehetett, hogy világos.

Sietve összecsukta a könyvét, a sarokba hajította lazán, majd felállt a földről és közelebb sétált az üveghez. Sőt, annyira közel, hogy szinte a mellkasával érintette azt. Úgy bámult rám, mintha még életében nem látott volna emnert, én pedig a meglepettségtől nem bírtam megmukkanni. 

Végül ő törte meg a csendet.

- Csak nem egy midgardi? - vigyorodott el, én pedig azt sem tudtam először, hogy milyen nyelven beszél hozzám. Bár nem vagyok egy félős típus, mégis a hideg futkosott a hátamon az alaktól.

- Midgardi? - kérdeztem értetlenül, bár úgy rémlett, hogy már ezt a szót is hallottam korábban valakitől.

Elnevette magát. A nevetése meglepően kellemes volt, bár igaz, ami igaz, volt benne egy kis mániákus beütés, aminek hatására egyből leesett, hogy na ő nem egy olyan ember, aki csupa kedvtelésből tartózkodik ezen a helyen.

- Egyértelműen az vagy. Csak egy midgardi nem tudja magárol, hogy midgardi - folytatta, s látszólag nagyon élvezte azt, hogy fogalmam sincs, mivel bombáz éppen. Ha lehetett, még értetlenebb fejet vágtam.

Épp válaszolni akartam, hogy ne szórakozzon velem, de lépéseket hallottam, majd egy hang szakított félbe nem sokkal később.

- Lexie, mit keresel itt?

Megfordultam. Thor állt mögöttem, felvont szemöldökkel. Nem volt ideges, de azért látszott az arcán az, hogy a lehető legrosszabb helyre tettem be a lábamat. Később mint kiderült, annyira nem is álltam messze a valóságtól.

- Nyitva volt az ajtó - hazudtam. - Látni akartam, mi van itt!

Thor felsóhajtott.

- Most hogy láttad, akár ki is mehetsz. Hidd el, ő nem a neked megfelelő személy.

Na ez kellett csak az én háboríthatatlan kíváncsiságomnak. Visszanéztem az alakra, akin látszott, hogy feszült, de még mindig nem vette le rólam a szemét. 

- Miért? - kérdeztem. - Kicsoda ő?

A szőke istenség habozott a válaszadás előtt, mintha nem tudta volna, hogy milyen magyarázattal szolgálhatna nekem. Ameddig ő kereste a megfelelő szavakat, addig én intenzíven szemeztem az üvegketrecben raboskodó egyeddel. Hosszú, hollófekete haja szépen egyensúlyozta a hófehér bőrét, az arcán tagadhatatlanul a ravaszság jelei voltak felkedezhetők és bár nem szoktam megfigyelni általában, de a stílusa sem volt az utolsó: fekete-zöld kombinációban pompázott, megnyugtatva arról, hogy vannak errefelé még jó ízléssel megáldott emberek.

- Ő itt Loki Laufeyson - válaszolta Thor végül. - A testvérem!

- Nem vagyunk testvérek! - vágta rá Loki egyből, enyhén cinikusan. - Soha nem is voltunk.