My Villain {Loki ff -hun}

Why?

Loki arca rohamosan közelített az enyém felé, én pedig még levegőt sem mertem venni. Nem tudtam gondolkodni ép ésszel, csak arra vártam, hogy megtörténjen, hogy Loki ajkai végre...

De a Loki ajkairól való ábrándozásom azonnal megszűnt abban a pillanatban, ahogyan egy erős csapódást hallottam meg.

És akkor felébredtem.

Egyedül feküdtem a kanapén és értetlenül emeltem fel a fejemet. Volt rajtam egy takaró is, majd meghallottam magam mögött Loki hangját.

- Jó reggelt! Hogy aludtál?

Kérdő tekintettel fordultam hozzá hátra. Úgy tűnt, az erős csalódás az ő műve volt, valamit épp a konyhába művészkedett.

- Mi a... ? - kérdeztem fennhangon. - Mikor aludtam el?

Loki felnézett rám.

- Amint hazaértünk szinte. A feketerigós tetoválás magyarázata után - tájékoztatott. - De most jó lenne ha kisegítenél, én megpróbáltam reggelit készíteni, de azt hiszem valamit elrontottam...

Felsóhajtottam.

- Mit csináltál már megint te istenbarma? - dobtam le magamról a takarót, majd szaladtam oda hozzá.

Vicces volt, ugyanis Loki a tabletemet használva próbálta megtanulni, hogyan kell bekapcsolni a kenyérpirítót, amit amikor én megláttam, nevetésben törtem ki. El is szállt minden tervem arra nézve, hogy elküldjem a fenébe, pedig sikerült eltörnie a kenyérpirítót, ugyanis ez volt az a tárgy, ami a csattanást okozta.

- Klassz, vehetek újat - sóhajtottam, majd összeszedtem azt a néhány darabkáját, ami szétment. - Egyébként be kellett volna tenned a kenyeret, aztán lenyomni ezt a gombot itt és ha kész lett volna, kiugrik magától - magyaráztam.

Loki méregetni kezdett engem.

- Mi az? - kérdeztem értetlenül. - Mondjam el még egyszer?

Letette a kezében lévő tányért, majd odasétált hozzám, kivette a kezemből a törött kenyérpirítót, majd egyik kezével a kezemet fogta meg, másikat pedig a homlokomra helyezte.

- Tűzforró vagy - suttogta gondterhelten. - Feküdj vissza!

Megdöbbenésemben csak pislogni tudtam, majd én is a homlokomhoz emeltem a kezemet.

Igaza volt. Olyan forró voltam, hogy még rendesen égette az ujjamat ahogyan megérintettem a homlokomat.

- Én meg sem éreztem - mondtam döbbenten. - De te honnan...?

Loki visszakísért a kanapéhoz, majd leültetett rá. Mélyen a szemeimbe nézett és komoly hangon megkérdezte:

- Mit álmodtál?

Egyszeriben pír öntötte el az arcomat.

- S-semmit - tiltakoztam, mire egy fintort vágott.

- Tudom, hogy álmodtál valamit, Lexie. Ne kertelj, mi volt az?

A szívem erősebben kezdett el verni. Loki hangja különösen furcsa volt.

Félénken megráztam a fejemet.

Kizárt, hogy elmondjam neki mit álmodtam.

- Odin szerelmére Lexie! - kiáltotta, mire összerezzentem. - A fenébe is, ez... ez most fontos. Bármi is volt az, elmondhatod. Megint meghaltam? Vagy ezúttal te haltál meg? Kirobbant a háború?

Egy hatalmasat nyeltem. Ez az amire gondolok? Már megint kezdődik?

- Köze van a próféciához? - böktem ki a nyelvem hegyén lévő kérdést.