My Villain {Loki ff -hun}

You're a total jerk

- Ki házasodik? - kérdezte szórakozottan. - Tán nem kaptál valami Asgardi pasast magadnak? Ugye Heimdall az? - vigyorgott.

- Úristen, honnan tudtad? - színleltem drámaian. - Szerelem volt első látásra! 

- Tudtam! - kiáltott fel. - Végre annak a vén fószernak is jutott valaki. - jegyezte meg.

- "Valaki". - morogtam. 

- Bár nem gondoltam volna, hogy egy midgardit választ. - húzta tovább az agyamat.

- Te aztán egy hatalmas pöcsfej vagy, most komolyan. 

- Huh, de csípős a nyelved! - vigyorgott. - Na de mondd, ki olyan gyökér itt, hogy összeházasodjon?

- Jane. Meg a bátyád.

Lokinak az arcára fagyott a mosoly.

Egy pár pillanatig mintha elszálltak volna a gondolatai jó messzire.

- Ez komoly? - kérdezte, amikor már majdnem megszólítotam.

- Eskü! - tettem a kezem a szívemre.

- És Odin mit szól hozzá?

- Az elején nem volt túl lelkes, de úgy tűnik, mégis áldását adta.

Felhorkant.

- Érdekes. És engem meg sem hívtak! Alávaló kis...

- Cssst! Ne beszélj csúnyán! - nevettem el magam. - Azt csak nekem szabad. Ha nem lettél volna rossz kisfiú, akkor most jöhetnél az esküvőre és káromkodhatnál is. 

- Rossz kisfiú? - nevetett fel. - Talán tény, hogy az voltam. De épp ezért kellene káromkodnom is, nem? A rosszak mindig ezt teszik.

- Tudod min gondolkodom? - eresztettem el a fülem mellett a megjegyzését.

- Na min?

- Ha máskor ide jövök, hozok egy széket magammal.

- Mert elájulsz a karizmatikusságomtól és nem akarsz a padlóra esni? - simított végig a haján.

- Miről beszélsz? Nem csalom meg Heimdallt! 

Erre nevetni kezdek.

- Őrült egy midgardi vagy.

- Őrült? - kérdeztem, majd leültem a földre. 

- Bizony, az. - ült le ő is az üvegfal mögött.

- Miért? Csak mert gumicukorautomatát szeretnék a kastélyba?

- Hogy mit szeretnél? - nevette el magát. - Amúgy nem tudom. - rázta meg a fejét. - De az összes midgardival összeviszonyítva akit eddig ismerek, te valamilyen módon más vagy.

- Igen? Milyen? - húztam ki magam.

- Őrült. Lazább... fura?

- Fura. Tehát fura vagyok?

- Khm... gumicukorautomata, khm.

- Hé! Azt bizalmasan mondtam el neked! - duzzogtam.

Szórakozottan megrázta a fejét.

- Amúgy nem ezért.

- Hát akkor? - emeltem fel a szemöldökömet.

- Először is: kopogás nélkül csak úgy rátörsz az emberre és ez már harmadjára történt meg. Mi lett volna ha épp a dolgomat végzem és akkor lépsz be?

Elnevettem magam.

- Jogos. - bólintottam.

- Másodszor meg: egy rendőr vagy, aki épp a galaxis egyik legnagyobb bűnözőjével beszélget fesztelenül és viccelődik vele, teljes mértékben magasról téve arra, hogy valójában mekkora veszélyben lenne ha nem lenne ez az üvegketrec ami meggátolja.