My Villain {Loki ff -hun}

No stars above

- Olyan arcot vágsz, mintha lócitromba haraptál volna! - közölte velem Thor, miközben jóízűen ette a vacsoráját, én pedig egy jól látható, undoródó fintort vágtam erre. El sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán honnan rángathatta elő ezt a mondatot, azt meg pláne nem, hogy miért döntött úgy, hogy hangosan is kimondja.

- Fújj, ember! - borzongtam meg. - Tudod te egyáltalán miről beszélsz? - fakadtam ki egyből. No nem mintha nem sejtettem volna azt, hogy fogalma sincs annak a dolognak a jelentéséről, amit az imént ejtett ki a száján. Thor persze meglepetten nézett vissza rám. Na hát ez már jól kezdődik!

- Hát nem így mondják a midgardiak? - kérdezte értetlenül, mintha én lennék az ostoba, hogy nem ismerem a saját fajtám szokásait. - Biztos vagyok benne, hogy így mondják!

Bruce sem bírta ki nyugodt arccal a dolgot, szegény majdnem összeesett mellettem a nevetéstől. Amióta visszatértünk Lokival és az újdonsült jégóriás barátnőjével, Bruce megállíthatatlanul sopánkodott, hogy mégis hogy képzeltem, hogy órákig csak úgy eltűntem, meg hogy ő mennyire félt attól, hogy megevett engem a kígyó vagy valami - itt mondjuk azt is hozzátette, hogy azért remélte, hogy Lokit azért megette, amit a fekete hajú isten természetesen nem igazán díjazott. Egészen aranyosnak tartottam az aggodalmát és biztosítottam arról, hogy meg tudom védeni magam ilyen helyzetekben, szóval felesleges volt aggódnia. 

Amire ezáltal ki akartam lyukadni viszont az, hogy jó volt végre ismét nevetni látni őt. Mondjuk nem lepett meg, hogy az egyetlen rajtam kívüli midgardi már nem is tudott másképpen reagálni az asgardiak tudatlanságára, Thornak ugyanis érdemdíj járt volna azokért a dolgokért, amiket Midgardról hitt. Lokinak dettó.

Ingerülten a homlokomat kezdtem el masszírozni, majd felsóhajtottam.

- Az csak simán citrom, Thor! - világosítottam fel. - A lócitrom az teljesen mást jelent!

Thor egy ideig csendben méregetett, majd csak annyit mondott:

- Oh!

Szerintem abban a pillanatban átértékelhette magában az egész életét, ugyanis látszott az arcán, hogy nem érti, a lócitrom hogy nem lehet ugyanaz, mint a rendes citrom.

Brucera néztem, aki már nevetésében a könnyeivel küszködött. Szerettem volna én is hozzá hasonlóan egy jót nevetni, így ismét Thor felé fordultam.

- Halálosan kíváncsi vagyok, szóval áruld már el nekem, hogy mit gondoltál, valójában mit is jelent az a lócitrom? - könyököltem az asztallapra szórakozottan, mire Thor megköszörülte a torkát és komoly tekintettel közölte velem a következőt:

- Hát a citromnak egy olyan fajtája, amit a lovaknak szoktak adni. Azt hittem, hogy külön nekik termesztik, hogy megegyék, már akartam is mondani, hogy milyen jófejek a midgardiak, hogy külön gyümölcsöt termesztenek a lovaiknak! - magyarázta teljes beleéléssel, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy kínomban sírjak vagy pedig nevessek. Még szegény Lady Sif is a fejét fogta, s Valkyrie is olyan arcot vágott, mint aki még nem ivott eleget ahhoz, hogy ezt az egészet el tudja viselni.

- Na jó, azt hiszem rendelek még egy üveg alkoholt. Bármilyet - közölte velünk, majd felállt az asztaltól és legnagyobb meglepetésemre odasétált hozzám. - Azt hiszem neked is szükséged lenne egy italra, szóval gyere! - nyújtotta felém a kezét.

- Oh, nem - ráztam meg a fejemet. - Nem kéne innom, a múltkor is... 

De Valkyrie természetesen nem fogadta el ezt válaszképpen, még azért is kirángatott a helyemről és olyan elszántsággal húzott magával oda, amit én egy bárpultnak neveznék, hogy még levegőt is alig mertem venni közben. Leültetett egy szabad helyre majd kért két üveg valamit, aminek ha akarnám sem tudnám felidézni a nevét, majd amint megkaptuk az italokat az egyiket a kezembe nyomta, a másikat pedig, ami a sajátja volt, egy zsebkés segítségével megbontotta.