My Villain {Loki ff -hun}

The Ugly Wolf vs The Old Dude

- Lexie! 

Az éles kiáltásra felkaptam a fejem, s pár pillanattal később Loki már rohanva mellettem termett, megragadva a derekamat. Zihálva, tágra nyílt szemekkel nézte ő is, ahogyan az óriás bestia a palota felé szalad, valami földöntúli, durva és mély hangon üvöltve. Biztos voltam benne, hogy nem fog beletelni pár másodpercbe és máris szétrobbantja az aranyszínű főkapukat. Ám amikor felugrott és érkezett volna a becsapódás pillanata, a farkas hirtelen hátratántorodott és fejjel a szivárványhídnak esett, amely a súly hatásától valósággal megrepedt, majd egy erősebb széllökés süvített át a helyszínen, annyira erős, hogy még a masszív üvegablakok is beleremegtek. Teljesen elakadt a lélegzetem, amikor a szivárványídra Odin sétált ki egy lovon ülve, rettegett dühvel az arcán, kezében egy óriásnak és nehéznek tűnő dárdával. A lovának nyolc lába volt, nekem pedig újra derengeni kezdett valami a mitológiából, ami őszintén szólva eléggé kiakasztott, amikor olvastam.

- Ez nem az a ló amit te szültél? - vontam fel a szemöldökömet, kérdőn nézve Lokira, mire ő meghökkenve meredt rám.

- Mi van!?

- Szleipnir, vagy valami hasonló a neve, nem? 

Loki igenlően bólintott, mire karba tettem a kezeimet.

- Te szülted meg őt! Átváltoztál kancává és engedted, hogy valami csődör meghágjon, aztán...

- Te miről zagyválsz, Lexie? - értetlenkedett tovább. - Sosem tennék ilyen borzasztó dolgot! - borzongott meg. - Mégis honnan szedted ezt?

Ám a válaszom elmaradt, ugyanis Odin ismét a földre bökött a dárdájával, egy újabb széllöketet okozva ezzel, ami ezúttal be is repesztette az ablakokat. A farkast mégsem sikerült sokáig a földön tartania vele, mivel az hátrébb csúszott, négy lábra állt, majd nyáladzva vicsorgott az idős isten felé. Nem tetszett a látvány. Nagyon nem.

- Megbeszélhetjük ezt később? - kértem Lokitól. - Ki kell mennünk, segítenünk kell neki!

Mintha csak megérezték volna a kérésemet, a szivárványhídra hamarosan Thor lépett ki, nyomában Siffel és Valkyrievel. De még mindig nem voltam biztos benne, hogy ez így elég lesz. Nagyon jól tudtam, hogy Odin hogyan végezte a mitológiában: Fenrir a Vallhallaba küldte őt, amikor egészben lenyelte. Igaz, az a Ragnarökben volt, de hát nem tudhattuk biztosra, hogy ami zajlott éppen az nem pont az volt-e. Egészen idáig azt hittem, hogy a skandináv mitológia is a nornák műve, hiszen egy csomó dolog megegyezett benne a valósággal, ám mivel Lokinak fogalma sem volt arról, hogy miről beszéltem vele az imént, azt feltételeztem, hogy valóban valami eszement midgardiak csavarhattak egy kicsit sokat a valóságon. Jó sokat.

- Van egy ötletem! - jelentette ki Loki, majd megragadta a karomat.

- Hová megyünk? - kérdeztem.

- Megszerezzük a Gleipnirt! - felelte a férfi, majd begyorsított, én pedig botladozva szaladtam a nyomában.

- A kötelet, amit nem lehet elszakítani? Amivel Jotunheimben megkötötték ezt a dögöt?

Loki ennek hatására megtorpant, én pedig a hátának ütköztem, aztán lassan, nagyon lassan és elképedten fordult felém, mint aki el sem merte hinni, hogy mit is mondtam az imént. Én csak megrökönyödve néztem a szemébe, attól félve, hogy valami rosszat mondtam, amivel teljesen kivertem nála a biztosítékot. Ám a férfi nyugodtan szólalt meg, előbb gondosan és elővigyázatosan megköszörülve a torkát.

- Honnan tudsz te ezekről? Szleipnir, Gleipnir, Fenrir... Lexie te...

- A skandináv mitológiából! - állítottam le gyorsan, még mielőtt konspirációs teóriákat gyártott volna. - Igen, létezik Midgardon egy könyv rólatok, amiben valami eszement történetek vannak! Tudtad például, hogy ott Fenrir a te gyermeked? Akárcsak Jörmungand és még Hela is?