My Villain {Loki ff -hun}

Revengers Assemble!

Borús hangulat uralkodott a palotában Fenrir legyőzése óta. A bestia még mindig a szivárványhídon lógott, néha bele-beleremegett a palota is, ahogyan próbálta kiszabadítani magát a kötél fogságából, hasztalanul. Normális esetben ki ledtem volna akadva ezen és állatkínzásra hivatkozva azonnal kérelmeztem volna, hogy bánjanak már vele emberségesebben, de az igazság az volt, hogy a farkas ereje engem is mélységesen megrémisztett, pláne ha figyelembe vettem a skandináv mitológiában leírt garázdálkodásait. Aprópó skandináv mitológia: amikor leültem Lokival átbeszélni néhány dolgot arról, hogy mit is olvastam az északi istenekről abban a gyűjteményben, egészen vicces arcokat vágott. Teljes mértékben elborzasztották a hallottak, legfőképpen azok a tettek, amikről a mítoszok azt tanították, hogy ő követte el őket, bár közben valahogy büszke is volt a fikcióbeli énjére, pláne amikor az istenek átveréséről esett szó bennük.

- A midgardiak mind őrültek! - borzongott meg egész testében. - Komolyan mondom, még jó, hogy nem jártam sikerrel a leigázásatokban! - fogta a fejét kiakadva. A visszafojtott nevetéstől lilult már a fejem, mintha egy komédiást láttam volna előttem játszani a színpadon.

- Mondtam ám, hogy nem én vagyok az egyedüli őrült! - tártam szét a karomat szórakozottan. - Úgy tűnik, így gyártanak bennünket odalent.

- Borzalmas! - húzta össze az orrát undorodva. - Ne is meséld tovább!

- Sosem gondoltam volna, hogy egy félig fiktív "mesekönyv" borzaszt majd el ennyire! - kuncogtam. - Azt hittem, te aztán semmitől sem félsz!

- Nem félek tőle, csak szeretném, ha elégetnénk, látni akarom, ahogy hamuvá válik! - jegyezte meg a válla fölött, mintha ez ennyire egyszerű lett volna.

- Nem égethetsz el egy egész kultúrát. És ne, nehogy meglássam azt a fejet, hogy "azt majd meglátjuk", a skandinávokat nagyon szeretem! - figyelmeztettem, a mutatóujjamat rázva felé, mire a férfi elvigyorodott.

- Túl jól ismersz! - kacsintott rám gyorsan, s ekkor kopogás hangzott fel az ajtó másik végéről.

- Szabad! - kiáltottam ki, mire a szobába Lady Sif lépett be, elégedetten végignézve rajtunk.

- Oh, mindketten itt vagytok, remek! - bólintott. - Thor szeretné összehívni a csapatunkat a tanácsterembe, jó lenne, ha jönnétek! - tájékoztatott bennünket, mire értetlenül néztem rá.

- Milyen csapatunkat?

Noha a válasz automatikusan adta magát, valahogy nem jutott eszembe, mire Sif csalódottan nézett rám.

- Kérlek ne akard, hogy kimondjam azt a förtelmes nevet! - fintorodott el kínosan, mire Loki vihogva nézett fel rá.

- Bosszúvágyóóóók? - kérdezte játékosan, mire Lady Sif a szemeit forgatva hagyta el a szobát. Egészen az idegeire mehetett ez a megnevezés, ha ennyire nem kedvelte.

- Tényleg förtelmes ez a név, ha jobban belegondolok! - tűnödtem el én is, majd a kezemet nyújtottam az ágyon hasaló Loki felé. - Na gyere, ideje újra megkomolyodni! 

Loki elfogadta a felé nyújtott kezet, majd sietős léptekkel haladtunk át a tanácsterembe. Már annyira sűrűn látogattuk azt a helyet, hogy elgondolkodtam rajta, hogy oda kellene beköltöznöm, ki sem kellene tennem belőle a lábamat. 

Első pillantásra még semmi sem tűnt szokatlannak, talán azért, mert először Bruce került a látómezőmbe, aki a könyökével véletlenül levert valami antik tárgyat ami miatt Thor irtózatos ordításba fogott, de amint kinevettem magam és a kedélyek is lecsillapodni látszottak, rögtön kiszúrtam a jégkék tekintetet és az élénkvörös hajzuhatagot, aki az asztal fölé görnyedve, Valkyrie társaságában tanulmányozott néhány papírlapot.