My Villain {Loki ff -hun}

Sweet Freedom

Amikor kiengedték (természetesen bilincsben) és elém tárult Loki Laufeyson testközelből, egy furcsa érzés kapott el. 

Mondják Lokiról, hogy veszélyes és ravasz... de engem megnyugtatott. 

Vagy talán csak a tudata nyugtatott meg annak, hogy végre kint van az egyetlen ember, akinek a társaságában jól is érzem magam itt, természetesen Heimdall mellett, aki volt olyan kedves és mesélt nekem Lokiról pár nagyon fontos infót.

- Foster... - vigyorgott rám, amint kisétált a börtönéből.

Sokkal alacsonyabbnak tűnt az üveg mögött, mint amilyen valójában.

- Laufeyson... - kontráztam vissza. 

Megállt velem szemben.

Vigyora még hatalmasabb lett.

Néhány pillanatig csak csendben bámultuk a másikat, de aztán észbe kaptam.

- És a bilincs? - kérdeztem Thortól.

- Egyelőre rajta marad.

- Ezt nem teheted vele. - ráztam meg a fejemet. Tisztára nem vagyok komplett, hogy így védem...

- Ha nincs rajta, valamit megint tenni fog. És senkit sem találtam még, aki figyelne rá egész nap. - mondta Thor. - Bár csodálnám is, ha bárki vállalná...

- Ó... én bevállalom. Szivesen. - jelentettem ki.

- Szó sem lehet róla, Lexie! - vágta rá.

- Miért? - kérdeztem értetlenül.

Thor felvonta a szemöldökét.

- Ez nem jó ötlet. Több szempontból is és ezt te is tudod. Különben is, az esküvői tervekre kell koncentrálnod és ő nem fog hagyni. Manipulálni fog. Higgy nekem!

- Ugyan kérlek... nála már rosszabb bűnözökkel is volt dolgom. - forgattam meg a szemeimet. - És amúgy is az én ötletem volt kiengedni őt. Szóval... az én felelősségem. Vállalom.

Felsójhajtott.

- Lexie, azt hiszem nem érted...

- Kérlek! - néztem rá könyörgő szemekkel. - Ezen és a gumicukor-automatán kívül többé soha nem fogok semmit kérni tőled! Ígérem.

- De hisz ez az első alkalom, hogy bármit is kérsz tőlem. - mondta.

- Hááát... még szerettem volna ezt-azt, de felejtsük el. Csak könyörgöm, ezt az egyet engedd meg!

Lokit nagyon szórakoztatta az egész fohászkodásom a háttérben, de nem szólt egy szót sem, Thor pedig úgy méregetett, mintha nem lenne meg mind a négy kerekem. Hát nem is volt.

- Miért ragaszkodsz hozzá annyira? - kérdezte.

Elgondolkodtam.

Miért is?

De végül csak vállat vontam.

- Nem tudom. Azt hiszem... csupán arról van szó, hogy szerintem mindenki érdemel egy második esélyt. Meg... - néztem rá Lokira - ... nekem szimpatikus.

Thor is megfordult és Lokira nézett, aztán vissza rám. Láthatóan vacilált.

- Jó, de akkor meg Jane mit szólna hozzá?

Felsóhajtottam.

- Ez komoly? Janet, az én minden lében kanál nővérkémet hagyd ki ebből. Én majd vigyázok Lokira. Punktum.