My Villain {Loki ff -hun}

Don't joke with the Gods

Loki szinte azonnal letett a hátáról.

Lefagyva álltunk mindannyian a folyósón. Én Lokit néztem, ő Odint, aki kettőnk között ingatta a tekintetét. Thor és Jane mindketten rám meredtek. Jane arca vöröslött a dühtől, Thorén viszont egy mosoly játszadozott.

- Én engedtem ki, apám. - szólt be a szőke, még mielőtt bármelyikünk válaszolhatott volna.

Odin megrökönyödve nézett a fiára.

- Eszednél vagy? Te magad zárattad be oda! Hisz tudod, miket művelt...

- Tudom apám. De mindenki érdemel egy második esélyt!

- Nem mindenki! - Odin ideges hangja szerintem az egész palotában visszhangzott. - Ő nem! - mutatott Lokira.

- De, apám...

- Miért kell ilyennek lennie? - szóltam én közben, mire rám nézett. - Igenis Lokinak is kijár az esély!

- Parancsolsz? - kérdezte Odin.

Kihúztam magamat.

- Loki is esélyt érdemel. - mondtam el ismét. - Az ég szerelmére, a fia!

- Nem a fiam. - nézett rá dühösen.

- De igen. Maga nevelte fel. Az ön fia. - feleltem.

Odin egyetlen szeme szikrát szórt.

- Na és ki vagy te, hogy azt hidd, beleszólásod van ebbe?

- Alexis Foster vagyok, Midgardról. - feleltem. - Lehet, hogy csak egy egyszerű halandó vagyok, a maga szemében pedig egy fikarcnyit sem érek, de egy dolgot biztosan tudok: több empátia szorult belém. Pedig én nem egy Isten vagyok!

- Lexie! - sikított fel ekkor Jane, de nem érdekelt.

A levegő csak úgy izzott, ameddig én és Odin farkas szemet néztünk. Tudtam, hogy ezzel túl messzire megyek, de nem érdekelt. Nem tudom mi ütött belém, de úgy éreztem: meg kell védenem Lokit. Még akkor is, ha én vagyok az egyetlen, aki a pártját fogja az egész ügyben.

- Azt ajánlom, ne üsd bele az orrodat ebbe. Semmit sem tudsz a családi életünkről és örülj, hogy egy ilyet, mint amilyen te vagy, egyáltalán beengedek a palotámba. Itt vagy a házamba és sértegetsz, közben pedig egy bűnözővel sétálsz nagy boldogan. Loki vissza megy a cellájába és nincs vita! - jelentette ki, majd sarkon fordult volna, de ismét megszólaltam.

Mintha a kisördög bújt volna belém, úgy lázadtam.

- Nem! - jelentettem ki.

Odin vissza fordult.

- Tessék?

- Azt mondtam: nem. Első sorban, Loki Thor foglya, tehát ha Thor azt szeretné, hogy vissza menjen, akkor vissza viszem. Másodszor meg: hiszek abban, hogy Loki nem olyan rossz, amilyennek látja. Csak nézzen rá más szemmel.

Odin méregetni kezdett.

- Csak nem te vigyázol rá? - kérdezte szórakozottan.

- Ha tudni szeretné, igen. - jelentettem ki.

Elnevette magát.

- Ostoba! Azt hiszed, majd hallgatni fog rád? Hát nagyon tévedsz.

- Apám, kérlek legyen elég. - jelentette ki ekkor Thor. - Lexienek igaza van: Loki az én foglyom, így az én felelősségem. Tudom, hogy nem helyénvalón cselekedett, de szeretném, ha ott lenne az esküvőmön. Vele nőttem fel és lehet, hogy ő utál... de nekem fontos. Egyébként úgy látom, nincs is meg rosszul Lexievel. - mosolygott rám, én pedig bólintottam.