My Villain {Loki ff -hun}

The Sympathetic Villain

Sziasztok! Be szeretném jelenteni, hogy ezentúl hétfőnként lesznek részek.:) Jó olvasást! :D

- Összeházasodunk! - jelentette ki Thor, a vacsora végeztével.

Nem tudom, milyen reakció volt ez, de én és Odin egyből egymásra néztünk, lecsekkolva, hogy ki hogyan érez az imént bejelentett, "sokkos" kinyílvánítás miatt. Ő valószínüleg nem tartotta helyénvalónak hogy a fia egy midgardi-t (meg kell szoknom ezt a szót) akar elvenni, engem pedig egyszerűen letaglózott a hír, mert szinte biztos voltam benne, hogy Jane soha nem házasodik majd össze. Gyermekkorunkban mindig azt hajtogatta, hogy márpedig ő független nő lesz és sziklaszilárd volt az elhatározása.

Erre most hozzá akar menni egy istenhez.

Jane az arcomat fürkészte. Tudtam, mit jelent ez. Reagálnom kellene, üdvrivalganom vagy hasonló. De egyszerűen ez valahogy nem jött.

- Wow. - nyögtem ki végül. - Öhm ... mikor is volt az eljegyzés? - vontam fel a szemöldökömet.

- A múlt héten. - válaszolta Jane. - Furcsa is, hogy eddig nem vetted észre a gyűrűt. - mutatta fel a kezét. 

És valóban. Ott volt rajta az ékszer.

- Gratulálok! - mondta helyettem is Odin. - A házasság valóban egy csodálatos dolog. De arra gondoltatok, hogyan fogtok megöregedni egymás mellett? Hiszen Thor ... akár 5000 évet is elélhet.

- Ezt majd mi megoldjuk, apám. - szögezte le Thor. - Lexie? - fordult felém.

- Én ... - haboztam. - Örülök nektek, de ...

- De? - nézett rám Jane, egyre feszültebben.

Mélyen a szemeibe néztem.

- Majd később nyilatkozom. Fáradt vagyok! - jelentettem ki, szemrebbenés nélkül, majd eltoltam a székemet az asztaltól, felálltam és kisétáltam a helyiségből.

Nem fognak engem idegileg kikészíteni.

Találnom kell egy helyet.

Egy helyet, ahol lenyugszom.

Ezt át kell gondolnom.

Bármennyire is fura volt bevallanom, a lábam automatikusan az egyetlen helyre vitt, amelyet érdekesnek találtam: Loki rejtélyes cellájába.

Kopogás nélkül rontottam be az ajtón.

A hosszú, fekete hajú meglepődni látszott először, ám arckifejezése teljesen megváltozott.

- Oh, nocsak! Visszatértél? - kérdezte Loki, hatalmas vigyorral az arcán. - Hiányoztam?

Eleresztettem a fülem mellett a megjegyzését.

- Miért vagy ilyen feszült?

Úgy döntöttem, nem mondom el az igazat.

- Bakker ... ez az Asgard kiborít. Minden aranyból van. Itt senkinek nincs szépérzéke? - fakadtam ki Lokinak.

Erre nevetni kezdett. 

- Hidd el, évek óta kérdezem én is ezt. De tudod, ki kell mutatni hogy mekkora hatalmunk van és...hogy is szoktátok ti mondani? Ja, igen! Hogy mennyire menők vagyunk!

Erre elkapott a röhögögörcs. Lokinak tíz másodperc alatt sikerült elfeledtetnie velem a történteket.

- Miért van ennek a bolygónak pont a legizgalmasabb embere bezárva?

- Csak nem szimpatizálsz egy gyilkossal, rendőr halandó? - vigyorodott el szélesen.

- Lehet. - kuncogtam. - És lehet hogy gyilkos vagy, de legalább jófej.