My Villain {Loki ff -hun}

Frost Giants

- Na és... meddig kell itt dekkolnunk? - kérdezte Loki türelmetlenül. A vörös lány egy sötét, raktárszerű helyiségbe vitt minket, amelynek hatalmas ablakain nyugodtan ki lehetett lesni az utcára megfigyelni, ha Asmea és csapata erre tartana.

- Még egy fél óra és ígérem, utána elmehettek - válaszolta a lány, aki végig az utcát kémlelte, felénk sem tekintve. Volt valami sejtelmes, ám ugyanakkor megnyugtató a jelenlétében, amit nem tudtam hová tenni.

Loki idegesen felsóhajtott, majd helyet foglalt mellettem egy fémdobozon. A szemem sarkából láttam, hogy engem fürkész, én viszont csak csendesen néztem előre és próbáltam megemészteni az utóbbi egy órában történteket, legfőképpen a nimfa-nő sokat sejtető szavait.

Idegesített. Idegesített az, hogy Loki megint hallgatott, hogy egy újabb, velem kapcsolatos titkot próbált meg eltussolni. Igaz, megígérte, hogy ha kettesben leszünk, akkor beavat a dologba, ám volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ismertem már annyira a csalás és hazugság istenét, hogy tudjam, mindent megtett annak érdekében, hogy az efféle dolgokról minimális tudásom se legyen. Pedig éreztem, hogy rettenetesen komoly dolgokról kellett volna tudnom.

- Jól vagy? - kérdezett rá végül, mire félszegen bólintottam.

- Persze, minden a legnagyobb rendben.

- Nekem nem úgy tűnik - mondta, mire felé emeltem a tekintetemet és észrevettem, hogy az arca aggodalmat sugároz.

Halványan elmosolyodtam.

- Kicsit megviselt ez a találkozás, persze, de... kiheverem - sepertem a fülem mögé az egyik tincsemet, majd összekulcsoltam a kezeimet magam előtt és próbáltam más felé terelni a gondolataimat. Elképzeltem, ahogy Thor, Bruce, Valkyrie és Lady Sif órák óta ránk várnak a kikötőben, én és Loki viszont sehol sem vagyunk. Már csak attól nevethetnékem támadt, ahogyan elképzeltem Bannert ijedt arccal, miközben a többieknek azt magyarázza, hogy tuti meghaltunk valamerre, ellenben Thorral, aki arról próbálja meggyőzni őt, hogy csak Loki, az ő kiismerhetetlen öccse szórakozik velük és tuti pillanatok kérdése és felbukkanunk. A lelki szemeim előtt láttam ezt az egész jelenetet, akárcsak azt, hogy Lady Sif a keresésünkre indul egymagában, miközben Valkyrie csak csendben lehajt egy újabb üveg sört a háttérben.

- Amiatt aggódsz, hogy nem fogom elmondani, mire utalt Asmea a sikátorban, nem igaz? - szólalt meg az isten ismét, mire felsóhajtottam.

- Beletrafáltál - már meg sem próbáltam letagadni a dolgot.

Erre neki is egy aggodalmas sóhaj hagyta el az ajkát.

- Lexie, ez bonyolult, de ígérem, mindent meg fogsz tudni a maga idejében.

Megforgattam a szemeimet és felmordultam.

- Persze. Hiszek neked, Loki - jegyeztem meg cinikusan, ám még mielőtt tovább folytathattuk volna a kis vitánkat, egy harmadik hang szólt bele a beszélgetésünkbe.

- Loki? - kérdezte a vörös hajú lány meglepetten, majd tett felénk néhány lépést. - Loki, mint a jégóriás, Laufey fia?

A mellettem ülő aprót bólintott, mire a lány szemei elkerekedtek.

- A Mindennek Atyja, Odin szent nevére mondom, hogy ez hihetetlen! - kiáltott fel, mire kuncogni kezdtem.

- Hűha, nem tudtam, hogy Odinnak rajongói is vannak - jegyeztem meg, mire Loki is megmosolyogta a beszólásomat.

- Ismerjük egymást? - kérdezte a férfi, ám a lány a fejét rázta.

- Közvetlenül nem, de én már hallottam rólad. Jókat és rosszakat egyaránt.