My Villain {Loki ff -hun}

Goodbye? - Crossover episode

- Említettem már, hogy ez a hely mesés? - kérdezte Loki, amint a Central Parkon keresztül próbáltuk meg megközelíteni az Upper West Side-ot, azaz Manhatten nyugati városrészét, ahol Dylan élt.

- Igen, legalább hatszor - tájékoztattam unottan, bár az az igazság, hogy valahol örültem is annak, hogy még emlékezett a Central Parkra, hiszen nemrég volt, hogy itt jártunk.

- Margie néni ma nincs kint? - érdeklődött, mire szórakozottan pillantottam rá. Bizarr volt az, hogy megjegyezte az idős, galambokat etető hölgy nevét.

- Itt van, de ebben az órában park másik felében eteti a galambokat - magyaráztam, mire bólintott. 

Megengedtem neki, hogy ezúttal saját magaként sétáljon az utcákon, azzal a kikötéssel, hogy kapucnit húz a fejére és napszemüveget az arcára. Hülye álcának tűnt, de valójában bevállt: senki sem figyelt fel rá különösebben, aminek talán az is lehetett az oka, hogy megint Dylan cuccaival volt felöltözve. Egy időben Dyl nálam lakott, ugyanis az egyetem befejeztével nem talált egyből munkát, így pénze sem volt, hogy lakást bérelhessen magának. Úgy öt hónapja viszont, legnagyobb szerencséjére, egy nagyon menő és jól fizető állást kapott, amit pár hete lecserélhetett arra az állásra, amiről mindig is álmodozott, s így nyugodt szívvel élhetett New York elit részén, Manhattenben, igaz, nem egészen az Upper East Side-on, de azt nyilatkozta, hogy az az oldal amúgy sem az ő világa. Lényeg a lényeg, azóta is nálam maradt pár ruhája, amit igazából azért hagyott ott, ha vészhelyzet esetén megint visszakényszerülne ott lakni nálam, akkor legalább legyen mit felvennie.

Az igazság az volt, hogy hiányzott. Hiányzott Dylan meg a nevetése, az, hogy minden második hétvégén a Taco Bellben vacsorázzunk és kiakadhassak neki az idiótábbnál idiótább tolvajok miatt, hogy együtt nézzük a horrorfilmeket, amiktől ő jobban rettegett, mint én, hogy felhívja az őrsöt valami hamis betöréssel kapcsolatosan csak azért, hogy egy fél órára találkozhassunk és beszélgethessünk... de talán az hiányzott  a legjobban, hogy tudtam, rá bármikor számíthatok. Én viszont cserbenhagytam és nem kerestem őt már nagyon hosszú ideje. Mióta Asgard és annak bonyolult világa belépett az életembe, minden megváltozott. Teljesen.

- Legalább hot-dogot vehetünk? - szólalt meg ismét. 

- Nem - feleltem -, majd esetleg a visszaúton.

Lehajtottam a fejemet és ismét gondolkodóba estem. Igazság szerint féltem bármit is enni a beszélgetés előtt, mert olyan izgatott voltam, hogy tuti kidobtam volna a taccsot. Loki csak elfintorodott, majd zsebre dugta a kezeit és úgy haladt mellettem tovább. Azzal, hogy ő is velem tartott, felkészültem a lehető legrosszabb forgatókönyvre, ami Dylan és a közöttem lévő párbeszéd során kialakulhatott. A két fiú egyáltalán nem szívlelte egymást, s megvolt rá mindkettőnek a maga kicsinyes oka, hogy miért, a Dylané még talán jogos is volt. Ezért is féltem annyira ettől a beszélgetéstől, mert tudtam, hogy ő nem egy olyan személy, akivel játszadozni lehet. Én viszont akaratom ellenére is ezt tettem vele és félek, hogy nála itt el is szakadt a cérna.

Felsóhajtottam, majd előre néztem, s a szemem szinte egyből megakadt két nagyon vidám emberen, akik velünk sétáltak éppen szembe. A felismerés olyan hirtelen ütött meg, mint ahogyan a gejzírek szoktak feltörni a földből: a hosszú, szőke hajú, kék szemű, pozitív kisugárzással teli Brooklyn Barnes-Rogers közelített felénk éppen, egy nála fél fejjel magasabb, barna hajú srác társaságában, akinek egy fényképező lógott a nyakában és olyan figyelemmel leste a lány minden szavát, hogy teljesen nyilvánvaó volt, hogy odáig van érte. Meglepetésemre még Loki is felkapta a fejét a lány látványára.

- Hé, az ott nem... - kezdett volna bele, de épp akkor kiáltottam én is el magam.

- Hahó, Brooklyn! - szólítottam meg a lányt, majd vadul integetni kezdtem neki, mire a neve hallatára azonnal abbahagyta a beszédet és csodálkozva nézett a hangom irányába, akárcsak a mellette haladó fiú is. Amint meglátott, hatalmas mosoly terült el az arcán és rögtön megszaporázta a lépteit.