Művész Lélek (Lashton)(befejezett)

♡19.♡

Beszélgetés...jó érzés kiadni magadból amit már napok óta magadban tartogatsz...Sőt, évekig.

...

Tényleg nem tudok aludni pedig rohadt fáradt vagyok.
Luke átvatette a lábát az enyémen ami elmosolyodtam.

-Ash...-szólalt meg hosszas hallgatás után.

-Igen?

-Mi ez ami...köztünk van? -emelte fel a fejét ,hogy rámnézzen.

-Nem tudom.-Tényleg nem tudtam.

Ami kettőnk közt van az nagyon furcsa. Barátok vagyunk de...egy kicsi több is van ami amugy izgalmas és de mégse szabad.

-Csak...mert...nem akarom ,hogy azt hidd kihasznállak.

-Nem hiszem.-suttogtam kicsit megtőrve mert...mert fájt ez a kijelentés mert tulajdonképpen kihasznált...

-De...Igazából én...-makogott. Eltávolodott majd hirtelen felém mászott. Kezével a fejem mellet támaszkodott és nyakam lepte el apró puszijaival-...Annyira jó.-ennyit mondotott.-Annyira kívánatos vagy Ash. A tudat ,hogy sose voltál senkivel ,csak még jobban felizgat.

Megnyikkani se tudtam. Megint leblokkoltam. Csak ott feküdtem és hagytam ,hogy tegyen velem amit akar. Felsóhajtottam de most azért mert nem tudok mit kezdeni magammal.

-Mi a baj?-hagyta abba kényesztetésem.

-Össze vagyok zavarodva.

-Én is. Csak azt tudom ,hogy nagyon akarlak.

-Hidd el...,hogy életembe előszőr én is akarom. Nagyon. De...furcsa nekem ez az egész.

-Mond el mi bánt?-Simít ki egy tincset az arcomból.

-Mondom ,hogy össze vagyok zavarodva. Mostnában nem tudok mit kezdeni magammal és...kezdek megtörni.

-Hogy érted?

-Legszívesebben bezárkóznék otthon a szobámba és csak festegetnék vagy sírnék. Leszarom ,hogy nem férfias.

-Akkor sírj. Ne tartsd magadba. -puszilta meg ajkaim finoman.

-Nem tudom Luke.

-Add ki magadból. Hiddel ,hogy sokkal jobban fogod érezni magad.
Mondjad csak ami bánt. Én meghallgatlak.

-Nem tudom ,hol kezdjem Luke. Jeremi meg minden. Tudod...-motyogtam.

-Jeremi egy faszverő majom. Nem tudom ,hova képzeli magát csak mert tud maga előtt rugdosni egy labdát.

-Meg...apa. Hiányzik-végül nyögtem ki az egyik legnagyobb sérelmem. Sose mondtam még el ezt senkinek. Anyának se és szó szerint senkinek. Luke az első. Eltakartam arcom ,hogy ne lássa kicsorduló könnyeim amik már csak apa említésétől előjöttek.

-Ne takard az arcod. Ne szégyeld. -vette el arcom elől kezem. Arcomról lassan folytak le a könnyek amiket finomam le is puszilgatott.

-Ez annyira megalázó.-hüppögtem.

-Nem az. Normális ha hiányzik az apukád.

-Sírni miatt pedig gáz!-kicsit idulatosabbra sikerült mint ahogy akartam.

-Miota van távol? Gondolom azért hiányzik.

-Hét éves korom óta.-lehunytam szemem és ekkor megint elkezdtek lefolyni könnyeim.

-Mivan?!?! Akkor meg pláne nem gáz. Nagyon sajnálom Ash. De ugye ,hogy jobb kiadni magadból?-nem csináltam semmit csak csendben sírtam.

-Ne aggodj. Én itt vagyok. Csak ketten vagyunk.-Lehelte ahogy ismét nyakam vette célba puszijaival.

-Luke...-hüppőgtem

Kezem a hajába vezettem és kissé meghúztam szőke tincseit. Egyik kezét elvette fejem mellől és elkezdte felvezetni hasamon a póló alatt. Akaratom ellenéle is elkezdtem lefele nyomni fejét.

-Kicsit ülj feljebb Ashy...-motyogta.

Tettem amit mondott és kicsit felljebb emeltem magam ,hogy le tudja venni rólam a pólóm. Lassan le is vette és eldobta a sarokba a haszonlatan anyagot.

-Istenem annyira irigy vagyok a testedre.-harapta be alsóajkát ahogy végignézett rajtam.

-Nincs mire irigykedni.-pirultam el de ő ezt nem látta.

-Dehogynem. Ha kell mégegyszer elmondom ,hogy mennyire imádom ahogy csókolsz és a ahogy a hosszú ujjaid a hajamba vezeted. De a felsőtested viszi a pálmát. Végig akarom csókolni egészen a boxerod széléig és aztán vissza. Szenvedélyesen csókolni téged. -Asszem nekem annyi. Luke Hemmings ebben a pillanatban vette el az eszem ezekkel a vágytól túlfűtött szavakkal.

Fülem mögé adott egy lágy puszit amitől muszáj voltam egyet hallkan nyögni. Akaratom ellenére is feljebb emeltem csípőm ezzel összeérintve ágyékunkat.

-Istenem, Ashton! Akarlak. Kimondtam. Kibaszottul kívánlak-nyögött fel ahogy ő meg lefele lökte csípőjét. Muszáj voltam ismét felnyögni.

-Akkor csináld-nem gondolkoztam. Már gondolkodni se tudtam képes.

A vágy rózsaszín ködje ellepte az eszem és a gondolataim. Nem csak Luke akarja ezt hanem én is csak eddig tagadtam. De így ,hogy ő is akarja már nincs kifogásom a dolog ellen.

-Biztos?

-Ennyire semmiben se voltam még biztos.-ezt már fülébe suttogva mondtam majd kicsit a fülcimpájába haraptam.

Lábaim közé furakodott mire én automatikusan a dereka köré kulcsoltam lábam. Hiába én vagyok az idősebb attol még Luke a dominánsabb erre már mind ketten rájöttünk és igazából ezt nem is bánom.

...
Ha most nem érzed a szeretetem Robert akkor hülye vagy...
***

tudom tudom nem lett a leghosszabb de a kovi az jooooval hosszabb lesz. 😛😏😏