Művész Lélek (Lashton)(befejezett)

♡36.♡

A hét további részében bejártam és a koliból is kiiratkoztam ennek az évnek a háralévő idejéig. Jeremi gondolom repes az örömtőleg úgy kb mindenki aki utál engem. Vagyis Mikeyt ,Calumot és Lukeon és Kevinen kívűl mindenki.
Bírom én ezt a bejárást. Nem is olyan borzalmas csak az a késő esti tanulás de hát nem hagyom itt anyát ilyen állapotba. Naponta sír vagy háromszor főleg mikor Harry cuccait válogatja szét. Egy valamit tudok ami nagyon fontos volt Harrynek...a hármonkról készült fotó ami ott volt az ágya melletti éjjeliszekrényen. Nagyon kicsit voltunk még. Én még csak 12 voltam. Viszont van itt egy nem olyan régi is. Harry nagyon szeretett minket és velem is próbált sokat lenni vagy csak fifázni de sokszor zárkóztam be és inkább a barátaival vagy Laurennel lógott.
Már nagyon bánom ,hogy ilyen szar bátty voltam. Inkább nem gondolok erre mert csak fos kedvem lesz. Szóval fogtam a legvékonyabb ecsetem , a festék palettám és egy pohár vizet. Folytatom a falra festett Lukeot. Már majdnem készen van. Az arcán és a cipőjén még hiányoznak az ilyen nagyon apró részletek. A pulcsija és a nadrágja már kész. Na meg a haja is. Naggyából az arca kis részleteivel olyan 5 óra hossza alatt meg is lettem. Addigra lett este nyolc. Viszont nem fejeztem be a festegetést mert a cipőjét is befejeztem. Az már kevesebb idő volt. Az olyan kb 2 óra hossza. Igen. Van annyi türelmem ,hogy 7 órán keresztűl festegessek. De ha egyszer csak ez az egy dolog tudja most elterelni a figyelmem a szomorú dolgokról.

Mikor már készültem aludni akkor-éjfél tájt-bejön Lauren egy szégyenlős ábrázattal.

-Ash...-motyogta

-Igen?

-Aludhatok veled?-nézte a zokniját miközben ezt kérdezte. Elmosolyodtam majd arrébb kúsztam az ágyon.

-Gyere hugi.-mondtam mire rámnézett és eleresztett egy mosolyt.

Elindult felém majd be is bújt a takaró alá. Megfordultam és elmoromlt egy "Jóéjt"-et. Hátulról átkarolt és rövid lábait átvetette az enyémeken, arcát a hátamba vájta. Úgy ölelt engem mint egy teddy macit.

-Jóéjt ,bátyó-ásitotta

...
Arra kelek ,hogy nincs mellettem senki és ,hogy csörög a telóm. Morogva elvettem a polcról és meg se néztem ki hívott.

-Mi van?-szóltam bele nem épp a legkedvesebben.

-Öh ...szia. Mikeyék azt mondták ma nem mentél suliba-mondta a telefonba Luke.

-Hány óra va'?-mondtam mint egy most ébredt tanyasi paraszt. A most ébredt rész az igaz is.

-Negyed hét.

Szemem elkerekedett és a telefont is kiejtettem a kezemből. Átaludtam egy egész napot! Mi a szar!?

-Hahó. Itt vagy?-hallom ahogy szólongat majd túltéve magam a döbeneten ismét a fülemhez tartottam a készüléket.

-Át aludtam a napot ,ember!-mondtam kicsit emeltebb hangon.

-Legalább jót aludtál?-próbálta terelni a témát.

-Faszát aludtam de akkor is. Este nem tudok majd aludni. Vagy is...mindjárt nem tudok majd aludni.

-Értem én. És...valamit álmodtál?

-Hát...valami második világháborusat. Te német katona voltál és Hitlernek dolgoztál. Én meg egy sima francia voltam és pont franciát támadtátok mikor engem hadifogságra ítéltetek. Te voltál a börtönőröm. -magyaráztam neki a roppant érdekfeszítő és hülye álmomat.-És egyszer bejöttél hozzám azzal a céllal ,hogy most visztek kivégezni de aztán megragadtál és inkább bezártad magad után a cella ajtómat. Németűl kezdtél el nekem hadoválni amit nem nagyon értettem majd Franciául ugyan azt elmondtad és azt mondtad ,hogy "Most azt teszed amit mondok neked".-haraptam be a végére az alsóajkam ha csak belegondolok miket is mondott az álmomba.