Művész Lélek (Lashton)(befejezett)

♡35.♡

Kikaptam anya kezéből az anyagot majd berohantam a konyhába ,le a sufniba. Felkapcsoltam a villanyt majd Luke fejéhez vágtam a boxert. Kizökkentettem bambulásából és rám emelte tekintetét. Felkapta a boxerét és a ruháit is elkezdte felvenni. Legeltettem rajta a szemem ahogy enyhe izmai megrezzentek miközben pólóját vette fel. Hát mit ne mondjak egy vissza vágót le tudnék nyomni de most azon vagyok ,hogy ne bukjunk le. Na meg anyának most nem kell még egy idegességet okozó forrás. Harry miatt már így is letargiába esett.

...

Nagynehezen kisunnyogtunk Luke-kal a sufniból majd a hátsóajtón távoztunk. Persze anyának írtam egy kis cetlit ,hogy nemsokára otthon leszek.

-Ashton én...annyira sajnálom ami az öcséddel történt-állt meg velem szembe a sarkon ahol már volt egy buszmegálló.

-Semmi baj. -hunytam le a szemem ahogy eszembe jutott ,hogy a szemem láttára halt meg az öcsém.
Éreztem ,hogy a könnyeim ismét elő akarnak törni de nem hagyom. Inkább lenyelem minthogy megint bőgjek. Férfiből vagyok az istenit már.

-Ash...nyisd ki a szemed-mondta lágy hangon. Kinyitottam szemem mire egy könycsepp le is folyt arcomon de egyből letöröltem. Hüvelykujjával megsimította arcom.
-Na sírj. Gondolj arra ,hogy mindig itt lesz.-tette tenyerét a szívhez mire én is oda kaptam kezem és összekulcsoltam ujjaimat az övével.

-Nem leszek kolis. Anyának most szüksége van rám-suttogtam.

-Megértem.

-Csókolj meg-hajoltam közel hozzá.

Nem tíltakozott. Másik kezem is megfogta majd mindent leszarva hajolt ajkaimra. Annyira imádom mikor megcsókol mert akkor...szinte mindent elfelejtek és csak Lukera tudok figyelni. Ez a csók...lassu volt és tele volt érzelemmel de volt benne kellő szenvedély is. Nem érdekelt ,hogy az utcán vagyunk és bárki megláthat. Leszarom mert én szeretem Luke-ot és nincs mit szégyelni benne. Luke csodás ember...kedves, vicces és még aranyos is. Nem mellesleg a külseje se kis piskóta.

Lassan váltunk el egymástól és pot ekkor jött egy busz ami vissza viszi a koliba.

-Vigyázz magadra-puszilt orron majd elindult a buszhoz.

-Te is-mondtam még utanna

Vissza pillatott még és rámkacsintott. Felszállt a buszra aminek az ajtaja becsukódott és a busz már indult is.
Zsebre vágtam kezem majd elindultam haza. Nem tudom ,meddig leszek meg így ,hogy bejárok de anyának most szüksége van rám és Laurenre. Nem szabad itthagynom.

***

Sajnálom.de ez most ilyen kis rovid szosszenet volt. Igerem hogy a kovi jo hosszu lesz. Es meg egyszer sajnalom hogy ilyen fos lett most.
Remelem attol meg tetszett. Most nem igazan jott ihlet 😐😅😕😣