Egy srác aki éli életét.
Most végzős. Ötödik évét járja a sulijában ugyanis művészetibe jár.
Egy másik srác aki most harmadéves a gimiben és elvagyokat, szerzi a jó jegyeket. Egy átlagos srác.
De mi lesz ha ezek ketten nagycimborák lesznek?
Milyen nagy boldogságot lehet okozni kis dolgokkal olyan személynek aki sokat jelent számunkra.
...
Valakit a nagy dolgok tesznek boldoggá mint pl egy LSD tévé vagy egy BMW, vagy mit tudom én, egy ajtó méretű telefon. De engem már az is boldoggá tesz ,hogy kaptam Ashtontól tegnap este egy puszit. Igen én ilyen kis piti dolgoknak is örülök. Nem kell nekem egy tégla telefon vagy egy Ájfos 200000-es vagy egy szarszung A5 ,ahoz ,hogy boldog legyek. Mára is van egy tervem. Asszem' most Ash nem megy haza hanem itt marad és én is így terveztem szóval ma délután az órák után elviszem fagyizni. De elárulom ,hogy az csak a tervem egy kis része mert a fő részét azt most egyedül kell megcsinálnom ,úgy ,hogy Ash nincs velem ott. Na most így nem tudom elmagyaráni. Majd meglátjátok mi lesz.
Szóval még végig űlöm mind a hét órámat és utánna a koliba megvárom még Ash visszajön.
...
Olyan délután öt óra fele fogtam magam és elindultam megkeresni Asht mert ,hogy a szobájába ne volt. Átmentem Calumhoz és ott se volt. Lementem az ebédlőbe és ott se volt. Akkor már csak a tévés szoba maradt. És igen. Ott volt és nyugisan rajzolgatott. Észre se vette ,hogy bejöttem. Amikor rajzol akkor teljesen átszellemül és mintha egy másik világba lenne. Nekem ugyan ez van ha gitározok. Tegnap is ez volt mert csak én voltam és ő. Ha bejött volna valaki akkor se zökkentem volna ki mert...egyenesen csak rá és a dalra koncentráltam. A szobát a ceruza sercegése töltötte be. De aztán lassan lerakta a ceruzát és felém mutatta a rajzot amin egy srác volt háttal az esőbe.
-Szerinted milyen?-néz rám kívancsian
-Kurva jó.-jelentem ki hallkan ahogy kezembe veszem a rajzát és jobban szemügyre veszem. Aki annyira ismeri Asht mint én az egyből kiszurja a kis apróságokat a rajzon. Például az abnormálisan vékony lábakat amik az én lábaim. A halványan oda írt Nirvana felirat a pulcsin. Úgy csinálta mintha az útat kisgyerekek összefirkálták volna krétával és mintha elfolynának a rajzok az eső miatt. Ilyen kis minta pl egy szív ami el van folyva már középen és mintha el lenne törve. Van rajta egy fa is aminek olyan a törzse ,hogy bele van karcolva egy szív egyenlő széttört szív és egy szomorú szmájli
❤=💔😔
Miutá megvizsgáltam a rajzot Ashtonra emeltem a tekintetem és megértettem a rajz mondani valóját. Darabokra törtem a szívét és a srác a rajzon én vagyok miközben épp leszarom mi van vele. Megértem ezt. Ő így rajzon keresztűl fejezi ki az érzéseit. Leeresztettem kezem és az asztalra raktam rajzát. Lehatja a fejét és el is fordul, mire én felsóhajtottam.
-Ash...-motyogtam majd megfogtam álla alatt ,hogy magam felé fordítsam arcát.-Tényleg úgy érzed ,hogy...rád se hederítek?
-Igen...akkor...figyelj ,haggyuk. -sütötte le szomorúan csillogó szemeit.
Érzem ,hogy ismét elbarikádozza magát, újra építi a falat amit egyszer már leromboltam azért ,hogy megnyíljon nekem. Bezárkózik de én nem hagyom ezt. Újra a karjaimba akarom tudni, azt akarom ,hogy hozzám bújjon csak úgy random.
Na de nagynehezen elértem ,hogy eljöjjön velem fagyizni. Tudom ,hogy feszeng és ,hogy inkább a szobájában tanulna a vizsgáira vagy rajzolná a vizsgamunkáit de én most akkor is megteszek mindent érte. Nem szóltunk egymáshot hanem csak sétáltunk a fagyizóig de ezuttal nem oda ahova szoktunk menni hanem az egy kicsit messzebb van. Amelett a fagyizó mellet három boltal van egy bolt ahol Ash már nagyon rég szemez egy karkötővel de sose jutott el odáig ,hogy megvegye. Na akkor itt jövök a képbe én. Amig megveszi a fagyit addig azzal az indokkal megyek be a boltba ,hogy mosdóba kell mennem és ott van wc. Mondtam ,hogy vegye meg nekem is a fagyit, egy karamellásat, majd be is mentem a boltba de nem azért mert pisilnem kell hanem ,hogy megvegyem a karkötőt. Egy ilyen sötét piros bőrkarkötő ami ilyen meghúzos. Szóval levettem a helyéről és a pénztárhoz menve ki is fizettem majd a zsebembe csúsztattam. Kimentem a kis boltból majd megkerestem Ash és ott állt a fa alatt a fagyikkal. Odamentem hozzá majd kivettem kezéből az enyémet. Kicsit össze is értek ujjaink és ott is hagyta ujjait az enyémeken de aztán mikor mintha feleszmélt volna, elhúzta.
-Menjünk-szólaltam meg majd elindultam tovább és oda fogom most vezetni ahol hát...összejöttünk és volt a naplementés csók.
Csak ettük a fagyikat és mire oda is értünk el is fogyott. Persze Ash nem értette miért hoztam ide de aztán mondtam ,hogy üljön le a padra. Mellé ültem és elkotortam a zsebemből a karkötőt. Kíváncsian vizslatott, megfogtam tenyerét és a kezébe nyomtam.
-Luke?-emelte rám borostyán szemeit amik most...zölden csillogtak. Szinte egy másodperc alatt elvesztem tekintetében.
-A tied...-mosolyodtam el szelíden.
-Igazán nem kellet volna.-pirult el. Olyan édes volt.
-De igen. Tudom ,hogy régóta szeretnéd már és most tőlem meg kapod.-nyúltam volna arcához de megálltam a mozdulatba és vissza eresztettem kezem. De aztán...megfogta csuklóm és kezem az arcához irányította. Szívem hevesen kezdett verni ahogy végig simítottam arcán és ő még bele is simult érintésembe.
-köszönöm-motyogta.
Kinyitotta szemeit majd rám és aztán a karkötőre nézett. Felvette majd próbálta meghúzni de nem ment neki. Kuncogtam egyett aztán segítettem neki.
Mikor ezzel megvoltunk furcsa mód körbe nézett és mikor úgy vélte senki ismerős nincs itt akkor...hirtelen tapadt ajkaimra. Annyira meglepődtem ,hogy elfelejtettem viszonozni is.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
...
Közel járok már. A terv következő részét nem árulom el. Majd meglátjátok mi lesz.
