A saját ketrecemben vagyok fogoly!

1.2K 86 1
                                    

Jó olvasás!


- Démon? 

- Igen. Bólogatok hevesen.  A kezét felemelve, az arcom felé nyúlt, de mielőtt megfoghatta volna, ráütöttem a kezére, mire abban a pillanatban elkapta.  - Nem vagyok kiállítási bábú. Hátat fordítok neki, és karba tett kézzel állok mozdulatlanul. 

- Ne haragudj, de ilyet még életemben nem láttam. 

- Még szép hogy nem láttál, ez nem egy normális dolog!  Még mindig háttal vagyok neki, ezért nem is látom milyen arcot vághat. 

- Miért nem engedted hogy meghaljak? Érzem hogy a keze végigsiklik a vállamon. 

- Csak, mert. 

- Ez nem válasz, azaz ez nem rendes válasz. 

- De igen, de ha neked az úgy jobb hogy ott lent vagy, akkor, felőlem ugorj. A kezét leveszem a vállamról, és megindulok lefelé.

- Miért lettél ilyen, amilyen vagy? 

- Túl sok a kérdés.

- Még sem kapok egyikre sem választ! A hangjából kilehet következtetni, hogy türelmetlen. 

- Nem is fogsz, ne reménykedj, feleslegesen! Legyintek, majd elindulok lefelé. Talán hallgat rám, de az is lehet hogy leszarja amit mondok neki, de hát ő tudja. Végül is nem is biztos hogy ugyan úgy fogja végezni ahogyan én.  Mikor leértem és megint csak arra a helyre mentem ahol nem rég még letelepedtem, épp hogy leültem, megint csak megszólalt.

- Arra még nem gondoltál, ha megint megpróbálnál meghalni, akkor tényleg meghalnál? Elgondolkodtató volt a kérdése,  olyan könnyűnek éreztem a kérdést, még sem tudtam felelni.

- Tudod, ha te abban a helyzetben lennél amiben most én vagyok, te sem tudnál józanul gondolkodni, sőt ilyen még csak meg sem fordult az agyamban, de kösz a tanácsot, majd egyszer megfogadom. Bólintok. 

- Le fogok ugrani, tényleg megteszem. Egyáltalán nem volt fenyegető amit mondott, talán csak beletörődött hogy ennek így kell lennie. 

- Ugorj. Biztatom, bár legeslegbelül reménykedem abban hogy nem teszi meg. 

- Örülök hogy találkoztunk, démon. Csak biccenteni tudok, és abban a perceben már késő bármit is mondani. Az utolsó másodpercben jövök rá, honnan is ennyire ismerős ez a lány. 

- Te vagy az a lány a tükörből. Kiáltom a szavakat. Megfordul, rám néz, és egy csalfa mosollyal az arcán, csak ennyit mond.

- "Be vagy zárva a testembe, sötét démon". ( Ugye emlékszetek a harmadik részben, ez a mondat hangzott el )

 ( Ugye emlékszetek a harmadik részben, ez a mondat hangzott el )

К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.

Aztán már csak a teste csattanását lehetett hallani!


Köszönöm hogy elolvastad :) Remélem tetszett :) 

Érthetetlen érzelmek  { Befejezett  } Átírás alattМесто, где живут истории. Откройте их для себя