- De, megmondtad, de leszarom mit mondasz. Csattant fel, felkel a földről és egy erős határozott mozdulattal a falba üt. - Úgy utálom mikor ezt csinálod, és már nehezemre esik az is, hogy nyugodt maradjak. Az ökölbe szorított kezét, megint a falba veri.
- Le kellene állnod! Kiabálok rá.
- Te nekem ne mond meg hogy mit tegyek. Üvölti a képembe.
- Jól van, felőlem magadat is megölheted, engem nem zavarna. Fordulok el tőle, és egy sarokban találok magamnak helyet ahol kényelmesen neki dőlhetek a falnak.
- Miért csinálod ezt?
- Nem csinálok semmit. Válaszolok flegmán.
- De, de csinálsz, rohadtul, leszarod az embert és... folytatná de én közbe vágok.
- Na látod, itt a baki, én nem vagyok ember, és kibaszottul leszarom hogy te hogyan érzed magad ha én hozzád olyan szavakat vágok ami neked nem tetszik. Emelem meg a mutató ujjam. - Halott vagyok, egy kibaszott halott és ha nem tetszik valami akkor ellehet húzni a picsába, senki sem kérte hogy maradj. Intézem neki a szavaimat. Megszeppenve mered rám és még a keze is megállt a levegőben, hát ez van. Lehunyom a szemem, és próbálom kizárni a külvilágot.
- Sajnálom. Suttogja.
- A sajnálatoddal nem megyek sokra, viszont ha befognád a pofádat, annak viszont jobban örülnék.
- Oké.
Éjjel kipattantak a szemeim, nem tudtam többet aludni viszont mikor meghallottam a szipogást, elkezdtek járni az agykerekeim.
- Mi a bajod?
Nincs válasz!
- Hallod amit mondok?
Megint nem érkezik válasz.
- A picsába hozzád beszélek ám! Kiálltok egy nagyot.
- Igen észrevettem. Mondja halkan.
- Akkor miért nem válaszolsz?
- Mert te magad mondtad hogy fogjam be a pofámat.
- Csak arra a percre vonatkozott, amúgy meg miért sírsz?
- Nem fontos.
- Ja azért sírsz.
- Ja most persze érdekel hogy mi van velem, eddig kibaszottul leszartál, akkor most is tedd azt.
- Nem akarlak leszarni, mert valami köt hozzád, és még magam sem tudom mi köthet egy élő emberhez.
- Ezt hogy érted?
- Mikor veled vagyok, embernek érzem magam, de mikor nem vagy velem egy senkinek érzem magam aki csak egy szellem a világban.
¤ Egy hónappal később ¤
Épp a közös ágyunkon feküdtem, mikor is belépett Matt a szobába.
- Fáradt vagyok. Jelenti ki, és az ágyra huppan, pontosan mellém.
- Oké, menj. Lazán elnyújtózkodik az ágyon én meg a fürdőbe igyekszem.
Egy hónappal ezelőtt csak bolyongtunk azt sem tudtuk merre menjünk csak mentünk valamerre. Aztán rátaláltunk egy motelre, és megszálltunk ott. Azóta itt vagyunk. Hogy honnan van pénzünk minderre? Hát Mattnak van pénze.
Miután sikeresen lefürödtem, egy melltartóban meg egy bugyiban ledőltem az ágyra, Matt mellé, aki megjegyzem elaludt, de mikor az ágyra huppantam, egyből felkapta a fejét. Komásan tekintetét, rám emelte, és jól végigmért.
- Kész vagyok. Jelentem ki.
- Igen azt látom. Felül, mire én tarkón vágom. - Ezt meg miért kaptam?
- Tudod te azt jól, na húzzál fürdeni.
- Jól van na, megyek már. Beszalad a fürdőbe, mire én egy cigit halásztam elő a táskámból és meggyújtottam. Visszadőltem az ágyra és szép lassan kifújtam a füstöt a számon.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
