Érthetetlen érzelmek { Befejezett } Átírás alatt

Hogyan máshogy?

JULIE SZEMSZÖGE

Fogalmam sincs, mit tegyek. Vagy, hogy tegyek e valamit egyáltalán. Máshogyan kellene látnom a dolgokat, de még is hogyan? Hogy, máshogy? Sajnos nem értem. A fürdőben a földön ülve, fogom a fejem, és gondolkodom.

- A fenébe! Kiálltok fel. Feltápászkodok a földről, ahol eddig roskadtam. A csaphoz lépek, miközben megmosom, hideg vizel az arcom. - Más vagyok, de hogyan más? Gyerünk, gondolkodj, kapok a halántékomhoz, miközben gyengéden megcsapkodom azt.

Így nem fogok semmire se jutni, tennem kell valamit! Megint csak belenézek a tükörbe, amiben megint meglátom őt, aki nagyon is hasonlít rám.

- Elmondanád végre, hogy mit értesz az alatt, hogy más vagyok mit a többi ember?

- TE NEM VAGY EMBER! Mondja kihangsúlyozva a szavakat.

- Hogy érted azt, hogy nem vagyok ember? Kiáltok fel, a kezemet ökölbe szorítom.

- Démon vagy! Kínomban már elkezdek röhögni.

- Ez hülyeség! Kacagok fel.

- Kár hogy nekem nem hiszel, de ha nekem nem, majd a saját bőrödön megtapasztalod.

Kell, egy kis idő mire feldolgozom a hallottakat. Kell egy kis idő, hogy elfogadjam, amit mond.

Hogy el hiszem e? Fogalmam sincs, mi az igaz, és mi a képzeletem szüleménye.