kedvem támadt írni szóval megint hoztam egy újabb részt, jó olvasást :)
˝- Ha közelebb mersz jönni, megöllek. Kiabálja
- Hát, engem már nem tudsz megölni, halott vagyok. Kacagok.˝
Becsukom magam mögött az ajtót, majd szépen lassan közelítek a ledermedt nő felé, aki a kést kitartóan szorongatja a kezei között.
- Tedd le azt a szaros kést, nem érsz vele semmit. Állok meg előtte.
- Ho-hogyan? A szemöldöke az egekbe szökik, de azért sem tenné le azt a rohadt kést.
- Mi hogyan? A késért nyúlok, de mielőtt kikaphatnám a kezéből, hátrálni kezd.
- Nem megmondtam hogy ne gyere a közelembe? Üvölti. Oh ha tudná hogy a kés nem használ ellenem...
- De, és te nem hallottad hogy én meg azt mondtam hogy tedd le azt a szaros kést? A hangom nagyon is nyugodt, talán túlságosan is.
- Hívom a zsarukat. A kést a kezében tartva rohan a vonalas telefonhoz.
- Enye benye. Próbálja beütni a telefonba a számokat, de végül inkább visszacsapja a helyére a készüléket.
- Ki vagy te? Rám néz, de még messziről is megtudom állapítani hogy fél. Már hogy ne félne, hisz bármelyik percben megölhetem.
- A lányod, nem ismersz meg? Közelebb megyek hozzá de a kezét a magasba emeli.
- Ne gyere közelebb! A hangja parancsoló, még is tudom hogy retteg. - Inkább azt mond meg, hogy mit akarsz.
- Ruhát. Adom az egyszerű választ.
- Ennyi?
- Hát persze, miért mit hittél, hogy majd idejövök és megölelgetlek majd?
- Ki vagy te? Bekönnyesednek a szemei, miközben a kést maga mellé helyezi.
- Na jó, ebből elég, ezt egyszer már megkérdezted, szóval ha most nem gond, én felszaladok ruhákért, és már itt sem vagyok. Meg sem várom a válaszát, felrohanok a lépcsőn. Az utolsó lépcsőfokon megállok és kérdőn nézelődöm.
- Jobbra a második ajtó. A hangra felkapom a fejem, majd visszanézek.
- Szóval jobbra a második ajtó?
- Igen. Biccent. - Miért, már azt is elfelejtetted melyik volt a te szobád?
- Azt sem tudtam hol lakunk, nem hogy még azt is megállapítsam melyik volt az én szobám! Rivallok az első lépcsőfokon álló nőre.
Legyint és elvonul, gondolom a konyhába.
A szoba elé érek, de a lábaim tovább nem engedelmeskednek. Nem tudok megmoccanni. Valami vagy valaki azt akarja hogy ne menjek oda be. De nekem akkor is be kell oda mennem, kellenek azok a szaros ruhák ha beledöglök is. Megfogom a kilincset, és szép lassan lenyomom.
Kitárom az ajtót. A szoba sötétbe burkolózott, csak egy kis fény ad reményt, hogy lássak is valamit. A villanykapcsolót keresgélem a falon. Mikor sikeresen megtalálom a kapcsolót, lenyomom és megpillantom azt a szobát, ahova talán ezer emlék köt. végigvezetem a szobán a tekintetem, és ekkor megpillantok egy nagy vérfoltot, a szoba egyik sarkában. Villám gyorsasággal törnek rám az emlékek, a mondatok melyeket a démon suttogott nekem. A szekrényhez szaladok és kiveszek pár ruhát. Ekkor láttam meg az anyámat az ajtófélfának dőlve, a könnyei áztatták az arcát.
- Tényleg te vagy az? Bólintok de azért közben tovább pakolom a ruhákat egy táskába. - Ne menj el, kérlek. Becipzározom a táskát, és közelebb megyek anyámhoz.
- Nem akarod te hogy itt maradjak. - Amúgy is gondolom keresnek már.
- Kik? Megtörli a szemeit és a kezeit a vállamra teszi.
- Mivel hogy meghaltam,szerinted hova visznek?
- Oh. Megint csak megtelik könnyekkel a szeme.
- És most mihez fogsz kezdeni? A kezeit még mindig a vállamon pihentette.
- Magánügy. - Legyen annyi elég hogy soha többé nem fogsz rólam hallani, tekints rám úgy mintha halott lennék. Biccentek a szőnyegen a foltra, veszi az adást és kilép az ajtón.
- Vidd a többi cuccodat is, szükséged lesz rá.
- Nincs arra már időm. Meghallom a szirénák hangját. Anyám ijedten pillant felém, mire én csak legyintek. - Tereld el a figyelmüket, én addig megszököm. Felkapkodom magamra a ruhákat és kisprintelek a házból, a cuccommal együtt. De mielőtt még eltűnhetnék végleg anyám életéből, utoljára még visszarohanok, és jó szorosan magamhoz ölelem. Még is csak az anyám, ennyit megérdemel!
- Ég veled. Ölelem magamhoz utoljára, mire ő hangosan felzokog.
Rohanni kezdek hátra se nézek, csak rohanok amerre a lábaim visznek!
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
