Érthetetlen érzelmek { Befejezett } Átírás alatt

Nem tudom irányítani az érzéseimet .....

- Hogy érted azt, hogy olyan vagy mint én? Nem válaszolt, egyszerűen csak megvonta a vállát, és mintha mi sem történt volna odajött hozzám, és a kezemet megfogva magához húzott.  Valahogy most nem akartam elhúzódni, ilyenkor mindig másnak éreztem magam ha vele voltam.  - Utállak. Jelentem ki egyszerűen.

- Oh én is nagyon nagyon utállak. Vigyorog.

- Fogd be, idióta. 

- Most így fogsz hívni? 

- Még meggondolom. Eltolom magamtól, és kicsit messzebb lépek tőle. 

- Merre szeretnél tovább menni? 

- Arra. Mutatok egy irányba. 

- Oké de előbb pihenjünk. Lefekszik a földre, a kezét a nyaka alá teszi ezzel is kicsit kényelmesebbé téve a helyzetet. Lehunyja a szemeit, én csak bámulom mintha egy élő csoda lenne, de mikor újból kinyitja a pislákolóit, elkapom a tekintetem. 

- Nyugodtan bámulj csak, engem nem zavar. 

- Azt bírnád igaz? Leülök a földre törökülésben.

- Oh de még mennyire. vigyorog. - Miért nem jössz közelebb, talán félsz?

- Hogy én félek e tőled, na ne röhögtess. Kacagok, amit nagy nehezen tudok csak abbahagyni.

- Egyre többet nevetsz, ez tetszik. Komorrá válik a tekintetem, a kezem ökölbe szorul. Mintha nem én irányítanám az érzéseimet.  Megint csak kinyitja a szemét de mikor rám néz elkezd tiltakozni, és egyből felpattan a földről. - Nem úgy értettem. Rázza a fejét. 

- Akkor hogy értetted? 

- Ugye most nem akarsz megölni?

- Oh dehogynem.

- Nem mondtam semmi rosszat. Tiltakozik még mindig. 

- Kérlek ne szólj hozzám többet. Fordulok el tőle.

- Miért van hangulatingadozásod?

- Megmondtam hogy ne szólj hozzám.